Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1980 (Budapest, 1981)
A plenáris ülés előadásai - Dr. Hiller István: A könyvtárak személyi ellátottsága az 1970-es években és összefüggése a képzéssel és a továbbképzéssel
dr. HILLER ISTVÁN az Erdészeti és Faipari Egyetem Könyvtára főigazgatója A KÖNYVTÁRAK SZEMÉLYI ELLÁTOTTSÁGA AZ 1970-ES ÉVEKBEN ÉS ÖSSZEFÜGGÉSE A KÉPZÉSSEL ÉS A TOVÁBBKÉPZÉSSEL Tisztelt Hallgatóim! Amikor mintegy 25 esztendővel ezelőtt mint kezdő könyvtáros mai munkahelyemen megkezdtem a könyvtárosságot, akkori igazgatóm Fitz Józsefet, az ő egykori főnökét idézte nekem, útravalóul az életre. Nevezetesen Fitz Józsefnek azt a mondását plántálta belém, hogy „nem könyvtártudósokra, hanem tudós könyvtárosokra van szükség". Azóta olvastam hasonlót idézni nemrég. Ez a megállapítás is figyelemre méltó, sőt bizonyos kiegészítéssel ma is igaznak, helyesnek, követendőnek tartom. Fogadjuk el a Fitzféle modellt ma úgy ideálisnak olyan értelmezéssel, hogy bármilyen könyvtárban olyan könyvtárosokra van szükség, akik mindazt maradéktalanul és pontosan tudják, amit az adott szakterületen és időpontban tudni kell ahhoz, hogy az olvasó, a használó, vagy a „megrendelő" elégedett legyen a szolgáltatás minden ágával. Legyen tehát a könyvtáros tudója a művelt szakmájának, bármilyen besorolású könyvtárban. Ennek elérése alapvető feladat és még ehhez is sokat kell tennünk. Egy másik megállapítást, melyet mind a mai napig érvényesnek tartok Nagy Ernő, illetve Zsidai József egy közös munkájában olvastam egy évtizeddel ezelőtt. Arról van ebben a munkában szó, hogy a mi szakmánk nem tartozik a látványos eredményű foglalkozások közé. Észrevétlen a könyvtárosi szakma, de nélkülözhetetlen és egyre fontosabb. Ez utóbbi mondatot tartom mai témánk egyik leglényegesebb kiindulópontjának, korunk legégetőbb problémáinak jelzői, ugyanakkor az ellentmondásoknak is mutatói, hiszen könyvtári személyzetről, foglalkozásról, emberekről van szó az egyik oldalon, akikkel szemben a követelmények nőnek, és leginkább szerénynek mondható az anyagi megbecsülhetőség, honorálhatóság a másik oldalon. Mégis úgy érzem, hogy a könyvtárosság szépsége, érdekessége, tudást, emberséget, türelmet és magabiztosságot egyaránt formáló tulajdonságainál fogva a legszebb szakmák egyike, ha ugyan nem a legszebb. Ezt a kérdést úgy fogom fel, hogy elsősorban nem azt kell vizsgálnunk, hogy hány könyvtáros kell egy-egy könyvtár jó működtetéséhez, hanem úgy, hogy milyen legyen a könyvtáros, hogy jó legyen a könyvtár! 39
