Kéki Béla (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1973 (Budapest, 1975)

Az V. Vándorgyűlésen, Zalaegerszegen elhangzott előadások és korreferátumok - Kéki Béla: Stílusirányzatok századunk magyar könyvművészetében

1926-ig Tevannak 12 amatőr kiadású könyve látott napvilágot. Ezután hosszabb szünet állt be könyvművészeti munkásságában, s csak 1943-ban és 1948-ban találkozunk újra a legmagasabb igényt is kielégítő, megragadóan szép kiadványaival. De ezek megformálásában már fontos szerepet vitt Keleti Arthur (1889-1969) is, akire még az első világháború idején nem annyira sok modoros verse, mint inkább könyveinek ízléses nyomdai kivitele terelte rá a figyelmet. Diákkorában a nyári szünetek alatt nyomdai korrektorként dolgozott, s ekkor leste el a mesterség „titkait". A Gyomán és Békéscsabán, tehát vidéken dolgozó két nyomdánk kiadói tevékenysége és könyvművészeti törekvései természetesen a fővárosban is visszhangot keltettek, ha nem is a megérdemelt mértékben. Egyedül a Nyugat szentelt megkülönböztetett figyelmet a Kner-nyomda kiadványainak. A Három cseppke könyvről Laczkó Géza,

10 a Monumenta Literarum-ról pedig Szabó Lőrinc

11 írt ismertetést, és emellett Elek Artúr, Király György és Naményi Ernő tollából a könyv formai megújulásáról is közölt cikkeket a korszak reprezentatívirodalmi folyóirata.

12 A legműveltebb, haladó gondolkodású értelmiségiek tehát tájékozottak voltak a Kner-nyomda könyvművészeti programjáról, és olvasták Tevan kiadványait, de a korabeli sajtóorgánumok zöme - sajnos — hallgatott róluk. Joggal vetődik fel a kérdés: milyenek voltak hát a könyvművészeti törekvéseket értékelő Nyugat saját kiadású könyvei? A válasz keresése közben sajnálatos ellentmondásra bukkanunk. A lap szerkesztői az első világháború előtt - mint korábban már szóltunk róla - Rajzoltattak kiadványaikhoz egy-egy szép szecessziós címlapot, de könyveik művészi igényességgel való megtervezésére sem az első világháború előtt, sem a két világháború között nem fordítottak gondot. A Nyugat-könyvek nyomdai kiállítását általában az igen alacsony színvonal jellemezte, pedig egyikből-másikból még számozott példányokat is forgalomba hoztak, de ezek a könyvgyűjtőknek szánt kötetek is alig emelkedtek ki a sivár átlagból.

13 A hozzáértő kortársak véleményét jól tükrözi Kner Imrének 1935 májusában Földessy Gyulához intézett levele,

14 amelyben ezt olvassuk: „Éppen ma kaptam meg egy újabb Nyugat-könyvet. Felháborítóan csúnya." Változás csak akkor állt be, amikor a Nyugat a negyvenes évek elején könyveinek nyomdai előállítását a Hungária Nyomdára bízta. Ugyancsak a Hungária nyomdának köszönhető, hogy Babits halála után rendkívül gondos és minden esztétikai igényt kielégítő formában jelentek meg „Hátrahagyott versei" és posztumusz műként „A második ének" című mesedrámája. A Babits Emlékkönyv — Lengyel Lajos címlapjával és tipográfiai terve alapján — ugyancsak a Hungária nyomdában készült. A fővárosi nyomdák közül ugyanis elsőként a Hungária nyomda vezetői tették magukévá Kner Imre könyvművészeti elveit, sőt 1926-ban sikerült megnyerniök Kner Albertet, hogy vegye át a nyomda művészeti vezetését. Nagy elismeréssel fogadták a szakkörök a Hungária-könyvek sorozatának megindítását. Ezek tipográfia tervét Bródyné Maróti Dóra készítette. A kiadók közül az 1920-ban alapított Amicus, Reiter László (1894-1945) vállalata kifejezetten a szép könyv mozgalom szolgálatának programjával indult. Reiter rengeteg ötlet, kitűnő szervezőképesség birtokában és egy tőkés társsal a háta mögött hallatlan lendülettel vetette magát a kiadói munkába, s egyszerre több sorozat kiadását kezdte el. A magyar írók közül Adynak szentelte a legnagyobb figyelmet. A költő kisebb teijedelmu munkái közül több is (Az új Hellász, Margita élni akar) az Amicus kiadásában jelent meg először önálló kötetben. Emellett a modern irodalom sorozatában egymást követték Füst Milán, Keleti Arthur, Marconnay Tibor, Mohácsi Jenő, Szép Ernő ésTersánszky J. Jenő kötetei. A másik, Régiségek-Ritkaságok című sorozat is nagyon értékesnek ígérkezett. ^3