Kertész Ödön: A Magyar Izr. Kézmű- és Földművelési Egyesület százéves működésének története - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 8. (Budapest, 2011)

VIII. A kertészképzőtelep és otthon megvalósulása (1909-1914)

meg Angyal Dezső kir. tan. országos kertészeti főfelügyelő közreműködésével. A fővárostól 22 hold földet bérletként nyert a telep. Immár 10 tehén és 8 ló van. Az ez évi vizsgán 7 kertész tanuló végzett szép eredménnyel, mindannyi nagyon jól helyezkedett el.

1914-ben 32.522 korona hiány van. A kertésztelep részére felajánlőtt alapítványokról külön összeállításban számolunk be, de már itt kiemeljük az Orsz. Gyermekvédő Liga 9.000 koronás alapítványát, a Pesti Izr. Hitközség 6.000.- és a vidéki hitközségek közül a losonci 3000 koronás alapítványát. A támogatók sorában van a szécsényi, aranyosmaróti és körmöcbányai hitközség. A mezőgazdasági képzés céljára külön alapítványok is létesültek. így 1910-ben Schwarcz Ferenc és neje első alapítványával akként intézkedik, hogy a mezőberényi izr. hitközségnek ingadant ad és kötelezi a hitközséget évenként egy bizonyos összegnek az egyesület pénztárába való befizetésére.

A földművesnövendékekről is mindig a legkedvezőbb vélemény érkezik az iskolákból, vagy a gazdaságok intézőségeitől. 1912-ben a földművesnövendékek számát a megalapított kertésztelep miatt csökkenteni kellett. A megmaradt 7 földművesnövendék a hódmezővásárhelyi, komáromi és palicsi földművesiskolában tanul. A földművesképzés fejlesztését az is akadályozta, hogy a kétéves állami földműves iskolákat beszüntették. A végzett földművesnövendékek is kivétel nélkül elhelyezkedtek.

A közérdeklődésnek immár második vonalába került iparosképzés zavartalanul működött. 1910-ben a kézműves növendékek létszáma 360, már 1911-ben 313, 1912-ben 311, 1913-ban 285 és 1914-ben már csak 220. Tehát évről-évre csökkenés mutatkozik. Ennek csak kis részben oka az új intézmény létesülése, inkább a megfelelő műhelyi elhelyezkedés nehézségei, majd ipari pangás, munkanélküliség. Viszont ép e helyzet parancsolta elsősorban az értékek felkarolásának szükségességét. A növendékek felvételénél az Adler Lajos alelnök vezetésével foglalkozó bizottság így a fizikai és a szellemi rátermettséget mérlegelte. A szakmák megválasztásánál is változás történt és immár adtak tanoncot szabó, aranyműves és ékszerész, valamint a bőrdíszműves szakmára, mely utóbbi iparágat az első mester: Burg Ármin önállósításával vezette be az egyesület, és az első bőrdíszművességédek kiképzésével hazánkban e szakmát az egyesület így meghonosította. Az iparostanoncotthonban a létszám 35—40 körül volt. A törekvés ez években is a hit megerősítése és a hazaszeretet érzésé-102