Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - B./ Vidéki felsőoktatási intézmények
Vajda Tamás Este 22 óra körül a tüntetők egy csoportja a Szegedi Kendergyárhoz ment, hogy csatlakozásra szólítsa fel az ott dolgozókat, akiket a gyár kommunista vezetése még a műszak lejárta után sem engedett ki. Inkább értesítették a karhatalmat. így először a rendőrség kísérelte meg szétoszlatni a tömeget, majd a tűzoltóság próbált vízágyúkkal, könnygázgránátokkal és riasztólövésekkel véget vetni a tüntetésnek. Végül - Ábrahám Antal parancsára - a katonaság és a szegedi államvédelmi szolgálat belső karhatalmi ezrede verte szét puskatussal és ütlegeléssel a fiatalokat. Az államvédelmisek még a menekülő csoportokat is üldözték, és akit utolértek, azt agyba-főbe verték.355 A menekülők egy része (kb. 10-12 csapzott és véres egyetemista) a Tolbuhin (ma: Kálvária) sugárúti Juhász Gyula diákotthonba menekült be. Az őket üldöző felfegyverzett ÁVH-sok berontottak utánuk, s a hallgatók védelmére kelő Perbíró professzort és Bárdosi István (1929-1976) tanársegédet szidalmazták, sűrű ütlegelések közepette arccal a falhoz állították őket, és kétszer melléjük lőttek a falba. Közben a többi ÁVH-s házkutatás gyanánt szobákat és Tóth Béla kollégiumigazgató lakását dúlta fel. Ugyanezen az estén egy másik csoport fiatal a Gizella téren (ma: Aradi vértanúk tere) tüntetett. A karhatalom itt is keményen csapott le: vízágyú, könnygázgránát, gumibot és puskatus itt is bevetésre került.356 Sőt az orvostanhallgatók Vörösmarty utcai Jancsó Miklós kollégiumában is erőszakoskodtak a karhatalmisták: az épületben vaktában géppisztolysorozatot adtak le, hol a mennyezetbe, hol a falépcsőbe. Akit az épületben találtak (pl. kollégiumigazgatót) és elkapták, azt ütötték-verték. Fegyverek és röpcédulák után kutatva feldúlták az egész épületet, de természetesen semmit sem találtak. Ezért mérgükben az ott tartózkodókat egyre magasabbra szorították fel. Végezetül a kezük feltartására kényszerítették a diákokat, s közben Nagy Imrét szidalmazták. Még az éjszaka folyamán ismét összeült az MDP szegedi városi Bizottsága, hogy áttekintsék a történteket. Ezen az ülésen Baróti Dezső rektor és Fodor Gábor professzor kemény hangon ítélte el a brutális fellépéseket. Október 25-én reggel a főiskolán megkezdték a tanítást, de 9 órakor egyetemisták érkeztek, s tüntetésre hívták a főiskolásokat. A fiatalok az Auditorium Maximumba mentek, ahol Baróti Dezső rektor és Koch Sándor (1896-1983) professzor, a Természettudományi kar dékánja szólt hozzájuk, s kérte a hallgatókat, hogy őrizzék meg nyugalmukat és folytassák tanulmányi munkájukat. A rendkívüli helyzet - a nap folyamán már katonai közigazgatást vezettek be - miatt a tanítást szüneteltették, és a vidéki hallgatóknak a hazautazást javasolták. Közben újabb tüntetések bontakoztak ki. Sok középiskolás és egyetemista gyülekezett az egyetem Dugonics téri központi épülete előtt, s a város legnagyobb, éjjel kivilágítható vörös csillagát leszerelték, majd az egyre nagyobb ujjongó tömegtől kísérve a hídról a Tiszába dobták. Délután hatalmas tömeg (közel 30 ezer ember) gyűlt össze a Klauzál téri Kossuth szobor környékén. Majd a tömeg egy része a városháza előtt követelte a vörös csillag eltávolítását. Később a városi Pártbizottság épülete előtt alakult ki hangos tüntetés. Az egybegyűltek megnyugtatására a pártbizottság egyik tagja másnap délelőtt 11 órára nagygyűlést hirdetett a Széchenyi térre, s ígérte, hogy ott majd lesz mód a követkelések előterjesztésére. Az este folyamán - a pártbizottság megbízásából az ifjúság visszatartása céljából - a Juhász Gyula diákotthon igazgatójánál 355 1 95 7. július 20-án Ábrahám Antalt (1921-1975) az MDP Csongrád megyei harmadtitkárát „az ellenforradalom elleni harc során bátor és szilárd helytállásért” kormánykitüntetésre javasolták, mert „Október 24-én este egy fegyveres csoporttal személyesen részt vett több száz emberből álló ellenforradalmi csoport szétverésében, ahol már a fegyverek is igénybe lettek véve”. A felterjesztés hasonmása olvasható: Kahler Frigyes (szerk.): Sortüzek - 1956. Lakitelek, 1993. 191. p. 356 A tüntetés szétverésekor verték eszméletlenre Csemán Mária II. éves magyar-szlovák szakos főiskolai hallgatót a lelkes államvédelmisek. Csemán Mária a fegyelmi bizottság előtt tett vallomásában kiemelte, hogy a vízágyú használata után már hazaindultak, amikor gumibotokkal is verni kezdték őket. Csemán Mária vallomása - Csongrád Megyei levéltár XXVI. Fi. Biz. 4/1957. feljegyzés 1. p. 366
