Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - A./ Budapesti felsőoktatási intézmények
Budapesti Műszaki Egyetem, Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem felhasználását).91 Egy másik csoport a Rádióhoz ment Jankovich István adjunktus Fiat Topolino kocsiján, ahol a diákok szintén követelték pontjaik beolvasását. Mivel a teljes program megjelentetésére sem a sajtó, sem a rádió nem vállalkozott, végül maguk kezdték terjeszteni a tilalom ellenére stencilezett röplapjaikat az utcákon osztogatva, falakra ragasztva, de küldöttségeik elvitték a budapesti üzemekbe is.92 Október 23-án az egyetemen nem volt rendes tanítás: reggel 8-tól ugyan elkezdődtek az órák, de rektori rendeletre 12-kor befejeződött az oktatás. Délelőtt a két egyetem együttes tanácsülést tartott, amelyen a délutánra tervezett szimpátiatüntetéssel foglalkoztak, a hallgatók pedig megválasztották képviselőiket az előző este megalakult MEFESZ-be.93 Az oktatók végül úgy döntöttek, hogy amennyiben a hallgatók ragaszkodnak a felvonuláshoz, „a két egyetem tanácsa kéri az iíjúságot, hogy őrizze meg nyugalmát, tartózkodjék minden hangos megnyilvánulástól és rendbontástól, a legnagyobb rendben, fegyelmezetten vonuljon fel és koszorúzza meg az emlékművet.” A készülő tüntetést a Belügyminisztérium nem engedélyezte, csak délután 2 óra körül, amelyet Kopácsi Sándor budapesti rendőrfőkapitány és Fekete Károly belügyminiszter-helyettes jelentett be az egyetem udvarán Piros László belügyminiszter megbízásából, a Magyar Rádió pedig mindezt közleményben ismertette. így délután fél három-három óra körül indult a felvonulás a Műegyetem udvaráról a Budafoki úti kapun keresztül.94 A délelőttös műszakból érkező munkások tömegesen csatlakoztak a fiatalokhoz, így az egyetemisták kezdetben zárt, 10-12-es sorokból álló rendje egyre bővült, miközben az ablakokban és az utcákon tömeg kísérte őket.95 A menet élén a diákbizottság koszorúját vitték, útközben pedig végig osztogatták röplapjaikat. Vörös zászlót vittek magukkal, valamint nemzetiszínű, címer nélküli zászlókat, amelyeket az egyetem vezetése éppen az 1956. május 1-jei ünnepségre rendelt. A menet némán, jelszavak nélkül vonult a Bem térig. Itt az ELTE és a műszaki egyetemek hallgatói a Bem-szobomál találkoztak, ahol megszületett a forradalom jelképe: a rákosista, szovjet típusú címertől megszabadított lyukas zászló, bár több visszaemlékező szerint már a felvonulás során a Bem rakparton látható volt az ablakból lengetett lyukas zászló. A műegyetemista hallgatók tömegeinek nagy része szervezetten visszavonult a Műegyetemre, majd diákszállóikba, de voltak, akik a Parlamenthez mentek, a Rádiónál vagy a Városligetben maradtak, köztük az egyetem első áldozata, Bartók József villamosmérnök hallgató is, aki a Rádiónál az esti harcok során vesztette életét. Október 24-én közlemények hangzottak el a Rádióban a BME Diákbizottsága és az ÉKME MEFESZ nevében, amelyben kifejezték bizalmukat a Nagy Imre-kormány iránt, 91 Lipták Béla visszaemlékezése szerint Nemes Katalin tanársegéd sietett segítségükre a stencilgépek használatát illetően, miután feltörték az ajtót. Ebben a tevékenységben szerepet vállalt Makovecz Imre is (Németh József szíves közlése). 92 A BME küldöttsége például október 23-án délelőtt ment el a Csepeli Vas- és Fémművek pártbizottságához. Erdélyi Tibor szerint „a pontjainkat most már teljesen nyíltan, az egyetem házi sokszorosítójában, a hivatalvezető engedélyével húztuk le és kötegeltük. Rengetegen jelentkeztek..., akik...vittek egy-egy köteggel a gyárakba meg az egyetemekre.” (Erdélyi Tibor visszaemlékezése. Az 1956-os Intézet Oral History Archívuma 152. sz. interjúja alapján szerkesztett szöveg: http://www.rev.hu/sulinet56/online/szerviz/oha/erdme.htm ) 93 A dokumentum a Magyar Országos Levéltárban található (XIX-l-2-f-8540-6/59-1956.). A MEFESZ szervezetbe való választásokról lsd. Horváth Zsolt i. m. 55-56. p. 94 Az ÉKME MEFESZ és a BME Diákbizottságának közös határozata pontosan meghatározta a felvonulás módját és útvonalát. A dokumentum lelőhelye: MNM Történeti Tár, 14530. példányszámú stencil (közli: Diák- és ifjúsági mozgalmak 1956-1958. 163. o.) 95 A létszámot a visszaemlékezések 10 ezer fő egyetemistára és 8-10 ezer fő üzemekből, más munkahelyekről csatlakozott dolgozóra teszik (Horváth Zsolt i. m. 60. p.) 75
