Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - B./ Vidéki felsőoktatási intézmények
Szegedi felsőoktatási intézmények együttműködve) újjászervezte a MEFESZ-t, felvette a kapcsolatot a munkástanácsokkal, s közös fellépéseket terveztek a forradalom vívmányainak védelmében. November 7-én Perbíró professzor felkereste hivatalában Baráti Dezső rektort, s javasolta, hogy a professzori kar szavazzon a kormány melletti nyilatkozatról, s így az egyetem rendezze viszonyát az új politikai formációkkal. Baráti - megfogadva a javaslatot - összehívta a professzori kart, s közösen egy nyilatkozatot fogalmaztak meg, amelyben elismerték: „Támogatjuk a Forradalmi Munkás Paraszt Kormány minden intézkedését, amely a béke helyreállítására, a munka felvételének biztosítására és népünk szociális jólétének emelésére irányul...Elítélünk minden fasiszta vagy reakciós törekvést, ugyanakkor ellenzünk minden sztálinista restaurációs kísérletet.” A nyilatkozattal egyidejűleg a professzori kar Fodor Gábor és Fletényi Géza professzorok felvetésére összeállított egy memorandumot is az új kormány számára. Ebben többek között leszögezték: „Rendezni kell a szovjet-magyar viszonyt és ennek keretében bizonyos idő elteltével a szovjet csapatokat vonják ki Magyarországról. Az ENSZ tűzze napirendre a magyar kérdést. Az országgyűlésben legyen helyük a munkástanácsoknak. A karhatalmi szerveket tisztítsák meg az ÁVH volt tagjaitól.” A memorandumot vivő delegációt366 azonban Kádár János nem fogadta. Be kellett érniük Kállai Gyulával (1910-1996) művelődési kormánybiztossal, aki a kormány nevében keményen elutasította a követeléseket. Közben sok egyetemista fiatal nem tudott belenyugodni a politikai visszarendeződésbe. Kudarcként élték meg a november 6-i hatalomátvételt. Ez pedig ellenállásra serkentette őket, s az október 14. és 23. közötti állapotokhoz hasonlóan intenzív mozgalom bontakozott ki közöttük. Módszerük azonban ezúttal a röpcédulázás volt: sztrájkra felszólító és Kádár-ellenes röplapokat szövegeztek, nyomtattak és ezeket teijesztették a városban. A MEFESZ-vezetőknek igen jó kapcsolata alakult ki Baráti Dezső rektorral, aki a forradalom alatt megszüntetett egyetemi személyzeti osztály néhány helyiségét is a szervezet rendelkezésére bocsátotta. Egyik leghíresebb röplapjuk a „Nyílt levél Kádár Jánoshoz” címet viselte, s kb. 200 példányban ragasztották ki a belvárosban. Ebben megállapították: „Hallgattuk a vasárnapi rádióbeszédét és nem kaptunk feleletet azokra a kérdésekre, amelyek gyötrik a magyar népet,a melyekért nemzetünk...legjobbjai vérüket ontották. Ön és kormánya azt hirdetik, hogy bírják a magyar munkásság bizalmát, a munkásság azonban sztrájkkal fejezi ki bizalmát a kormány iránt. Ön és kormánya azt hirdetik, hogy fasiszta ellenforradalmárok ellen küzdenek, Dunapentele, Komló, tatbánya és Vörös Csepel munkásai, akik között számtalan régi párttag van, tehát fasiszták? Ön és kormánya a legszélesebb nemzeti összefogáson alapuló kormányt hirdetnek, azonban a kormány valamennyi tagja MDP funkcionárius”. Ezen kívül voltak még a szovjet fegyveres beavatkozás ellen tiltakozó röplapok is. November első felében Szegeden csak vontatottan indult meg a munka felvétele az üzemekben, általános volt a sztrájk hangulat. Ilyen körülmények között az MSZMP-s és tanácsi vezetők hatalma csak a szovjet tankok támogatásától függött. A kemény karhatalmi fellépés következtében azonban november végére a forradalmi szervezetek közül már csak a MEFESZ és az üzemi munkástanácsok léteztek, de a MEFESZ szervezett tevékenysége is mindinkább megszűnőben volt, s tagjai titokban folytatták illegális munkájukat. A röpcédulázást a hallgatók végezték, akiknek nagy része ugyan a MEFESZ tagja volt, többen annak vezetői és szervezői is voltak, mégis ezekhez az akciókhoz a MEFESZ-nek mint szervezetnek egyre kevesebb köze volt. A MEFESZ hivatalos működése a rá nehezedő politikai nyomás következtében kénytelen volt fokozatosan távolodni az október 20-i gyűlés követeléseitől. Miközben december hónap folyamán a MEFESZ alapszervezetei és országos hálózata tovább fejlődött, a 366 A memorandumot Fodor Gábor, Hetényi Géza, Bónis György és Jancsó Miklós (1903-1966) nemzetközileg is elismert tekintélyű professzorok vitték fel a kormányhoz. 371
