Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Tanulmányok Mindszenty Józsefről - Göncz László: „Álmaink álma Alsólendva és a Muraköz”. Mindszenty (Pehm) József erőfeszítései a Mura mente visszacsatolásáért
52 Göncz László tó. A Dráva komoly határ. A Mura mellett nincs embererdő, tömött élőösvény, megette az egyke. A Dráva mellett 8-10 gyermekes családok élnek, évszázados Zrínyi-katonák leszármazottai. Zalának egyetlen honvédelmi övezete a Muraköz. Van természetes határ, élet és vitézi hajlam. Alig kerestek itt elő valamit sietőbben a ládákból, mint a magyar vitézségi érmeket és alig várnak valamit inkább, mint a vitézzé avatást. ” Pehm a továbbiakban megjegyezte, hogy 1910- ben a 90 ezer muraközi lakosból 8 ezer volt magyar nemzetiségű és 22.577 magyarul beszélő. Véleménye szerint azonban a nyelvi kötődés nem lehet mérvadó a területi hovatartozás kérdésében. A „mindent vissza!” jelszó szószerinti értelmezését tükrözi Pehm érvelése, hogy 1938 óta az ún. „trianoni iránynak” lejárt az ideje, és „ha a Muraköz esetében bárki is kevesellené a kis lélekszámú magyar nemzetiségű, illetve magyarul is beszélő polgárt, „az annyit jelentene, hogy a még ellenséges kezekben lévő vármegyékből 9-ről örökre lemondunk, hiszen Árvától Fagarasig ennyi megyében gyengébben áll a magyar nyelv, mint a Muraközben. ” Magyarországnak a Muraköz iránti jogát a vidék hűségének bizonygatásával támasztotta alá. Hangsúlyozta: „A Muraköz magyar, mert magyarul érez. 1941. április 27-én 4 ezer katonakorú férfiú faluja táblája alatt vonult fel Csáktornyára magyar zászlók alatt harsogva proklamálták, hogy a Muraköz magyar és ahogy a Zrínyi-emlékmű felé táncolva, zárt menetben felvonultak, és egy öreg muraközi elmondta nekem: Azért jöttünk, hogy fölemeljük ezt a nagy dicsőséget - ezt én életem egyik legnagyobb élményeként őrzöm. Május 11-én 10 ezer ember ünnepel magyar zászlók alatt Perlakon. A honvédünnepségen 17 ezer ember vett részt Csáktornyán és csak úgy pompázott ott a magyar ruha. És ezek mind fényképpel igazolhatók és igazoltak. 26.764 tizenhat éven felüli egyén követelte aláírásával a végleges magyar megoldást. Belicát, Muraszerdahelyt korábban irányzatosan úgy emlegették, mint délre vonzódó községeket. És az előbbinek öthatoda, az utóbbinak kétharmad része nyilatkozott meg Magyarország mellett. A minap visszakerült Stridó-vidék 7 ezer lakosából 4800 tizenhat éven felüli tett hitet Magyarország mellett... ” A Muraközre vonatkozó vitaindító felszólalásának második felében Pehm nyilvánosan feltette a kérdést, hogy az adott helyzetben nemzetpolitikai szempontból „mit lehet és mit nem?” tenni. Ez is arra utal, hogy azokban a napokban, hetekben az említett tájegység politikai hovatartozása a magyar bel- és külpolitika egyik legfontosabb kérdése volt. Pehm József egyik válasza az említett kérdésre az volt, hogy „nem lehet cserélni”. A kormánykörökben, amint arra már utaltunk, akkoriban felvetődött a Muraköz esetleges kompromisszumos megoldása, azaz feladása, ami Pehm számára elfogadhatatlan volt. Ezzel kapcsolatosan példákat hozott fel, majd Teleki Pál ismert mondatait idézte: „Ami már az enyém, azt nem adom. Ami még nincs itt, azt kivárom. A szent dolgok nem csere tárgyak!” Másik érvként a következőket mondta: „Az az esetleges jelen tkező elgondolás, hogy Horvátország ismerje el Muraközre a mi történelmi jogunkat és ennek ellenében az övé lesz a Muraköz tényleges birtoklása, a történelmi gondolkozás szemüvegén át teljesen elfogadhatatlan és ellene a szentistváni gondolat, a kormányzói kiáltvány, Muraköz népének hűsége alapján a leghatározottabban tiltakozik a vármegye [...] Mi elismerjük, hogy a nemzetnek barátokat szerezni felette hasznos és bölcs, de mert a jól rendezett szeretet magunknál kezdődik, a barátságnak a halála és nem a megszövése lenne, ha a magunk ezeréves jogait, a jövőt biztosító komoly határt és erkölcsi kötelezettségeinket gyengítenők. A barátság, még ha századok állnak is mögötte, múlandó, de a nemzet jövendőjének és birtokállományának meg kell maradnia [...] Ha Horvátországhoz barátságot akarunk szőni, keresse azt az új állam, és ha keresi, mi szívesen viszonozzuk, kereskedelmi szerződés keretében, anyagiakban tegyük, de ne elidegeníthetetlen javakban. Nincs ma magyar földön senki, aki egyetlen tapodtat, egyetlen lelket odaajándékozni, elcserélni jogosítva volna. Az ezeréves ország és vármegye hűséget kíván a Muraköztől. A Muraköz a két évtizedes rabsága idején ragyogóan hűségesnek találtatott. Vajon hűségéért a kormány és a vármegye cserében hagyhatja-e? Revíziós mozgalmaink komolyságán rést nem üthetünk, az ország-rendezés kezdetén magunk ellenében egy lemondással a legborzalmasabb fegyvert ki nem szolgáltathatjuk. ” Pehm József nagy lelkesedéssel fogadott vitaindító beszéde után a közgyűlés határozatot fogadott el arról, hogy „a Muraközt a megye integráns részének tartja és arról soha le nem mond”, amiről a kormányzót, a miniszterelnököt, az Országgyűlés mindkét házának elnökét, a belügy- és a honvédelmi minisztert értesítették. Muraköz hovatartozásának nemzetközi dimenziói Megállapítható, hogy nehéz volt bel- és külpolitikai szempontból egyaránt megnyugtató álláspontra helyezkedni Muraköz kérdésében, hiszen már a magyar bevonulást illetően is érződött a bizonytalanság, ami
