Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

Selmeczi Kovács Attila: A hagyományos gazdálkodás változása a Kál-völgyben

A hagyományos gazdálkodás változása a Kál-völgyben 237 kötözésre szükséges rozsra szorítkozott, minden más gabonaneműt géppel csépeltek el. A visszaemlékezések szerint az 1900-as évek elején csaknem mindenütt kézi hajtású masinái használtak. Erre Szentbékkállán úgy emlékeztek, hogy az asztal méretű gépnek fogai voltak, és két hajtója, négyen hajtották két oldalról, egy hátulról etette, egy adta kézre a kévéket, elől meg szedték ki a szalmát. Száz kévét egyszerre elmasináltak, és csak másnap rostálták ki a kézi hajtású szelelővel. „A kézhajtós masinával három nap is kínlódtak egy helyen."

4

6 Ez időből a járgányos cséplőgépről is említést tettek, miszerint az udvaron „körbe jártak a lovak, járgánt hajtottak, mellette kis cséplőgép volt" (Mindszentkálla).

4

7 Az 1910-es évektől a tüzesgép vette át a korábbi eszközök helyét, majd kb. egy évtized múlva a benzinmotoros traktor vált általánossá a cséplődob meghajtására. A cséplőgép 18-20 ember munkáját igényelte, ami nemcsak az idényjellegű munkatársulást követelte meg, hanem konzerválta a bérmunka alkalmazását is. A cséplőgép egy-egy településen minden évben váltogatta a kezdést, egyszer az alvégen, máskor a felvégen. A cséplőgép kiszolgálásához szükséges létszámot a következőképpen vették számba: „a csépléshez kellett egy etető, egy zsákaggató, két zsákoló, két kévehányó, két szalmarázó, két petrencehordó, kettő a kazalon állt, két kazalozó, négy törekes, ezek hordták el a töreket, kettő meg a törekkazlat rakta. 18 fő kellett, meg a gépész. Az etető, a gépész meg a zsákaggató rendezték a többieket, hogy kiket hívnak meg segíteni a munkára. Mindenkinek megvolt a párja. Naponta 200-220 mázsát masináltak el. Tizenegyedén masináltak, öt a gépé lett, hat az embereké. A törekes háromnegyed részes volt, a gépész másfél részes, a többi egészrészes" (Balatonhenye).

4

8 A köveskáli Csekő család iratos ládájában megőrzött, 1933. évre vonatkozó cséplési szerződésben szintén a 11. részben egyeztek meg munkadíjként, azzal a kiegészítéssel, hogy „minden kicsépelt 100 kg gabona után 1 kg búzát kap a vállalkozó", valamint a „csépcltető gazdák 3 embert élelmeznek."

4

9 Az általánosan elterjedt szokás szerint a gépi cséplésnél csupán a gépész, ill. később a traktoros, valamint az etetőt és a mázsáló élelmezéséről gondoskodtak (Szentbékkálla).

5

0 Az 1930-as évek végétől viszont mindinkább a tizedén, az egytized részért végzett gépi bércséplés terjedt el és vált általánossá, hasonló módon az aratásban kialakult bérezési formához. Mindez arról tanúskodik, hogy a hagyományos gazdálkodás keretei között a részesmunka alkalmazása közel egy évszázad alatt lényegében alig változott, és elmaradhatatlan kísérője volt a legfáradtságosabb mezőgazdasági munkáknak. Jegyzet 1 PETÁNOVICS 1987: 1990. 2 BFDF. 1988. 3 Zala megyei Levéltár (a továbbiakban ZmL) T. 18. IV. l/g. 2. doboz. Úrbéri ügyek. Kővágó Őrs, 1777. 4 ZmL T. 20. IV. l/g. 3. doboz. Úrbéri ügyek. Monoszló, 1777. ? A Balaton északi partvidékén lassabban ment végbe a változás a gazdálkodásban, mint a déli területen. Vö. JANKÓ 1902: 244. 6 ZmL IV. 16a. fasc. 28. Nr. 93. Tanúkihallgatási jegyzőkönyvek. Köveskál, 1749. március 8. 7 ZmL Monoszlói birtokkönyv, 1860 körül. Bíróláda, Monoszló. 8 ZmL IV. 2. Nr.46. N. Szalai György inventáriuma. Köveskálla, 1816. 9 Gazdasági jegyzőkönyve Bárány Andrásnak 1855 év első napjától kezdve. Gazdasági feljegyzések 1955-1908. A kővágóörsi evangélikus egyházközség tulajdonában. 1

0 Csekő István gazdasági iratai. A Csekő család tulajdonában, Köveskál. 1

1 PETÁNOVICS 1990: 11. 1

2 Országos méretekben az 1920-as évekig a félvasekéket teljesen kiszorították a vasekék. Vö. BALASSA 1973: 443. A Fejér megyei Pátkán is csak az 1920-as években jelentek meg a faekék a kisebb gazdaságokban. SZKLADÁNYI 1978: 10. 1

3 A Tolna megyei Várongon pl. a Kühne-eke 1910-1914 körül kezdett elterjedni. Ezzel egy időben jelent meg a Sack-eke, melyet azonban kevésbé becsültek, mert nem forgatott olyan szépen, mint a Kíihne. TAKÁCS 1976: 89. 1

4 Istvándy Antal (1908) közlése, 1982. 1

5 A Veszprém megyei Szentgálon is azt tartották, hogy a faekét nehéz volt tartani. Vajkai 1959: 88. Ehhez ld. még SELMECZI KOVÁCS 1983. 1

6 Pálffy Dániel (1908) közlése, 1983. 1

7 Az eszközváltásnál a szántás mélységében megmutatkozó különbségre utal BALOGH 1965: 406. 1

8 PETÁNOVICS 1987: 163. 1

9 Csekő Lajos (1909) közlése, 1982. 2

0 A szántásmódra Id. BALASSA 1973: 501-507. 2

1 Az ökörrel végzett szántást részletesebben ld. SELMECZI KOVÁCS 2003: 98. 2

2 PETÁNOVICS 1990: 11. 2

3 Kcrkápoly Pál (1902) közlése, 1983. 2

4 Tóth Lajos (1901) közlése, 1983. 2

5 Válluson pl. csak a termelőszövetkezet megalakulása után használtak vetőgépet. PETÁNOVICS 1987: 168. A két munkaforma együttélésének általános gyakorlatára utal VARGA 1965: 343. 2

6 Hoffmann Antal (1911) közlése, 1982.