Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Nagy Zoltán: A kaszacsapók térbeli elterjedése Vas–Zala megyében

A kaszacsapók térbeli elterjedése Vas-Zala megyében 121 fordul elő, azaz az átmeneti zónában lévő falvakat is. E jelenséget ábrázoltuk mellékelt térképeinken kaszacsapónként különválasztva. Az 5. képre tekintve egy dolog szembeötlő: Zala megye középső és déli részén uralkodik a legegyszerűbb hajmókos kasza­csapó, de ezt az eszközt itt nem e névvel illetik, sőt több megnevezése: gibati, bibqjti, takarítója, kampó, kasza­bankó is ismeretes. A Balaton vonalától északkeletre a gereblyés kaszacsapókkal osztozkodik, Vas megye középtengelyében önállóan is előfordul, a tengelytől keletre és nyugatra elterjedésének szélei markánsan kimutathatók. A 6. képen a gereblyés kaszacsapók elterjedését szemlélhetjük. Ebben az esetben azt állapíthatjuk meg, hogy fő elterjedési területe Vas megye északnyugati, középső és északi fele, ahol leginkább a villás kaszacsapókkal osztozkodik. A gereblyés kaszacsapó azonban ismeretes Zala megyé­ben is, megjelenése dél felé a Balaton vonaláig követhető. A 7. kép a villás kaszacsapók elterjedését mutatja. Zala és Vas megye keleti szegélyében, Vas megye északnyugati peremén és Zala jelentős területén nem mutatkozik. Vas megye déli, délnyugati részében viszont szinte kizárólagos a jelenléte, másutt pedig jórészt a gereblyés kaszacsapókkal együtt tanul­mányozható. A pontsűrűség függvényében változnak az arányok is. Vas megyében a hajmókos kaszacsapó 6%, gereblyés kaszacsapó 31%, villás kaszacsapó szintén 31%-ot tesz ki, míg Zalában a hajmókos 40%­os arányt mutat, ellentétben a gereblyés és villás kaszacsapóval, mely 14%, 12%. 15 Még árnyaltabb képet kaphatunk, ha az összes emlékezetben elérhető említést számba vesszük. Meglepődhetünk azon, hogy a kajmókos kaszacsapó a kollektív emlékezetben Vas megyében a falvak 41%-ban, Zalában viszont 76%­ban van jelen! A vizsgált terület egészét tekintve ez az arány kiegyenlítődve 135 falut számítva 54%. A kedvező kép azonban kissé csalóka lehet, ha figye­lembe vesszük, hogy a válaszokból kiderül, a hajmó­kos kaszacsapót nemcsak gabona aratásra használják. 16%-ban Répceszentgyörgyön (Vm. 18) dőlt gabona aratásához, Nagysimonyiban, (Vm. 45) Kemen­dolláron (Zm. 178) árpa aratásához, Felsőcsatáron, (Vm 53) Jánosházán, (Vm. 88) Karmacson (Zm. 203) magas fű vágásához, Szaknyérban (Vm. 144) vetett kukorica levágásához, Orfaluban (Vm. 148) hajdina aratására, Őriszentpéteren (Vm. 149) alacsony növésű növények kaszálásához, Vidornyafokon (Zm. 196) pedig zab, Ólmodon, (Vm 3) Lócson, (Vm. 6) Saj­toskálon (Vm. 7) lucerna kaszálásához használják (Zm. 178). Térképünkre képzeletben rávetített összes említés 16 csaknem behálózza vizsgált területünket. Ebben az esetben a hiányok a beszédesek. Nincs jelen hajmókos kaszacsapó Vas megye északnyugati peremén egészen Szentgotthárdig, északkeleti részén pedig a Kemenesháton. A kollektív emlékezetben él viszont a Vendvidéken, az Őrségben és Vasi-Hegyhát területén, Göcsej középső és északi felén, a Keszthely környéki falvakban egyaránt. Erős magja van Hetesben, Göcsej nagyobbik felében, a Mura és a Dráva mentén, a Kisbalaton vidékén., valamint a Vasi­Hegyhát középső területén. A gereblyés kaszacsapó esetében is elvégeztük az előbbi müveletet. Ebben az esetben annyi különbséget észlelünk, hogy Zala megye középső és déli részén egyáltalán nem ismeretes, noha máshol eloszlása egyenletes. Fő fészkei Vas megye északnyugati peremén, két ágra szakadva Vas megye középső részén a Rába vonalát követve helyezkednek el, de Zala megye peremén a Zala folyó vonalától keletre hat falut magába foglava jelenik meg kizáróla­gosan. Általában gabona (búza, rozs) aratásához használják, de néhány faluban Lócson, (Vm. 6) Saj­toskálon, (Vm. 7) Nemescsón (Vm. 14) megemlítik, hogy árpa, Szaknyéren, (Vm. 144) Nagyrákoson (Vm. 152) hajdina aratásánál is szerepe van. A villás kasza­csapó esetében kicsit tarkább a kép. Több helyen észleljük hiányát. Zala megye hajmókok által elfoglalt területén, Vas és Zala megye keleti peremén, Vas megye északnyugati határmenti részén, valamint északi felének középső tengelyében. Erős a magja az Őrségben, a Vendvidéken és a Rábamentének a Vasi­Hegyháttal összefüggő részén, néhány falura kiter­jedve a Repce és a Gyöngyös által határolt területen. A kaszacsapók térbeni elterjedése nem igazodik egyik ismert tájegység határhoz sem. 17 Vas-Zala területének mintegy felét tudjuk csak az ismert tájegy­ségekhez kötni. Kőszeghegy alj a, Rábamente, Kemenshat vidékén kívül történelmi tájegységként ismert a szlovénok lakta Vendvidék, a református Őrség, a Rába-Zala folyó közt elnyúló Vasi-Hegyhát, az alatta fekvő Göcsej és az tőle nyugatra elhelyezkedő Hetes, melynek ma csak néhány települése tartozik Magyarországhoz. Rajtuk kívül még ismert a Kis­balaton társégében fellelhető Sármellék és a Kanizsá­tól keletre fekvő Pátró környéke, melyek viseleteikről híresek. Noha az újabb kutatások felfedték, hogy Göcsej, Hetes és az Őrség közös kulturális övezetnek tekinthető,^ a mi esetünkben külön kategóriát jelenthet az egykori Keszthelyi járás területe, mely csak néhány évtizede tért vissza Zala megyébe. Az első világháborúig visszanyúló emlékezetben az innovációk egymásra rétegződése nehezen fogható meg, mivel a közösség tudatából már kikopott a sarló­kasza eszközváltás, s az azt követő újítások időbeli és térbeli elterjedései is. A kérdőív kérdőpontjában nem fogalmazódott meg a váltás dinamikájának tudakolása, csupán a meglévő három sematikus ábra közül kellett kiválasztani az ismert elemeket. A válaszok olykor semmitmondóak, máskor erősen hiányosak voltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom