Zalai Múzeum 11. Kereszténység Pannóniában az első évezredben (Zalaegerszeg, 2002)

Tomka, Péter: Christ oder Heide? Das Grab 317 von Táp-Borba

220 Tomka, Péter CS.SOS 1961. Cs.Sós, Á., Újabb avar kori leletek Csepel szigetről Neuere awarenzeitliche Funde aus der Csepel-Insel, ArchÉrt 88 (1961), 32-51. SZABÓ 1968. Szabó, J.Gy., Az egri múzeum avar kori emlékanyaga III. - Das awarenzeitliche Fundbestand des Museums von Eger, EgriMÉvk 6 (1968), 29-67. TOMKA 1984. Tomka, P., Táp-Borbapuszta, ArchÉrt 111 (1984), 274 (Kurzbericht). TOMKA 1996. Tomka, P., Frühawarenzeitliche Hirten in der Kleinen Tiefebene, in: Ethnische und kulturelle Verhaltnisse an der mittleren Donau vom 6. bis zum 11. Jahrhundert, Bratislava 1996, 141-149. TÓTH - HORVÁTH 1992. H. Tóth, E., - Horváth, A., Kunbábony. Das Grab eines Awarenkhagans, Kecskemét 1992. A táp-borbapusztai avar temető 317. sírjának legfontosabb lelete, a bizánci stílusú kereszt, nem ismeretlen a szakma előtt. Időszerűvé vált a sír és leleteinek teljes publikálása. A lelőhely (1. kép) és a lelőkörülmények rövid ismertetése után - nagy vonalakban - magát a temetőt mutatjuk be a temetőelemzés első lépéseinek közreadásával: az övveret-típusok (2. kép, pseudo-veretek, lemez-, griffes- indás garnitúrák) valamint a „korai" és „késői" fülbevaló típusok (3. kép, lemezgömbös illetve ovális karikás példányok) térképezésével illusztrálva. A sírleírást (4. kép) a leletek bemutatása követi (5-6. kép). Az értékelés során bővebben foglalkoztunk az ezüst karikás, felhúzott granulált arany lemezcsüngős fülbevalók, az aranyozott ezüst, kalapált-cizellált boglárpár, a poncolt díszű rombuszalakú ezüst lemez és a fejes gyűrűk analógiáival, időrendi helyzetével és esetleges viselettörténeti tanulságaival. A préseléssel nagyolt, VZAROVA 1976. Vzarova, Z.N., Slovjani i Prablgari (po danni na nekropolite ot VI-XI. v. na teritorijata na Blgarija), Sofija 1976. VIDA 2000. Vida, T., Késő avar bronzveret Gicröl. Újabb adatok a késő avar művészet mediterrán kapcsolataihoz (mit Zusammenfassung), in: A népvándorláskor fiatal kutatói 8. találkozójának előadásai, Veszprém 1999, 125132. WERNER 1936. Werner, J., Zwei byzantinische Pektoralkreuze aus Âgypten, Seminarium Kondakovianum 8 (Praha 1936), 183-186. ZOLL-ADAMIKOWA 1988. Zoll-Adamikowa, H., Pryczyny i formy recepcji rytualu szkieletowego u slowian nadbaltyckich we wczesnym sredniowieczu - Gründe und Formen der Annahme von Körperritus bei den Ostslawen im frühen Mittelalter, PrzegladArch 35 (1988), 183-229. majd poncolással kialakított aranyozott ezüst lemezkereszt és legközelebbi rokona, a tótipusztai arany kereszt külön csoportot alkot a növényi motívumokkal valamint rekeszekkel (vagy rekeszek utánzatával) díszített 6.-7. századi keresztek között, amelyekhez azonban szoros szálak fűzik (A 7. képen a bizánci birodalom területén, a 8. képen a birodalom határain kívül talált keresztekből mutatunk be tipológiailag elrendezett válogatást). A temetőelemzés, a leletek analízise és a kereszt vizsgálata alapján a tápi 317. sírt a közép avar korra, a 7. század végére datáljuk. A címben megfogalmazott kérdésre a sír és a temető általános képe, valamint a pogányság és kereszténység érintkezési területein fellépő jelenségek (pontosabban az azzal foglalkozó kutatók véleményének) futólagos áttekintése után óvatosan választ fogalmazhatunk: a tápi 317. sír halottja a nyakában függő kereszt ellenére, valószínűleg pogány volt. Keresztény volt vagy pogány? A táp-borbai 317. sír