Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Halász Imre: Nagykanizsa centrális helyzete a 19. század második felében

ZALAI MÚZEUM 7 1997 Halász Imre: Nagykanizsa centrális helyzete a 19. század második felében

1 Nagykanizsa gazdasági központi szerepét az elmúlt időszakban több könyv és tanulmány taglalta már.

2 Kevesebb szó esett azonban mindez ideig a kulturális életben betöltött központi

3 szerepéről és szinte elhanyagolható a közigazgatási központ szerepét tárgyaló értekezések száma, azok is jobbára a városigazgatást vizsgálták, és nem annak a kihatását, hogy a polgári értelemben vett modem közigazgatás területi szerveinek kialakulása milyen hatással volt a töretlenül fejlődő dél - zalai városra. Tanulmányunk tehát a különböző köz- és szakigazgatási hivatalok letelepedését, városképző funkcióját igyekszik tárgyalni, nem tekinti feladatának a városigazgatási szervezet vizsgálatát. Modern értelemben vett közigazgatási szerepköre Nagykanizsának 1849 előtt nem volt. Az 1849 után, a Bach - korszakban bevezetett közigazgatási modernizálás teremti meg Nagykanizsa igazgatási centrum szerepét. Az 1849 utáni, Sashegyi Oszkár által kormányzattörténetileg a provizórium időszakának nevezett igazgatástörténeti periódusban alakítják ki a megyén belüli új, hatékony, most már nemcsak névleges járási beosztást, s ekkor válik járási székhellyé a dél-zalai mezőváros. Az északnyugat - délkelet irányban elhúzódó Zala vármegyének 1849-ig hat járása volt: a tapolcai, a (zala)szántói. a (nagy)kapornaki, a (zala)egerszegi, a (zala)lövői és a csáktornyai járás, melyet földrajzi helyzete miatt - Muraköz néven emlegettek a megyegyűléseken. Az 1849 előtti, észak - déli fekvésű járások jószerével csak „nevüket adták" a járásokhoz, mert közigazgatásának és bíráskodásának vezetője, a főszolgabíró, továbbá az alszolgabírók általában saját kúriáikból igazgatták a rájuk bízott közigazgatási egységet, de gyakran úton voltak a járás valamelyik helységébe, ahová hivatalos ügyeik szólították őket. Ez szükségszerű is volt, amikor a megyében csak három településen, Csáktornyán, Tapolcán és Zalaegerszegen volt olyan épület, ahol valamilyen közigazgatási hivatal működött.

4 A megye alsó fokú igazgatását érintő változtatások során a korábbiakból csak három járást hagytak meg 1849 után, a zalaegerszegit, a nagykaporaakit és a tapolcait, ezekhez három újat szerveztek meg: a sümegi, az alsólendvai és a nagykanizsai járásokat. A területi beosztás is sokkal kedvezőbb volt, mint a feudális korban, ugyanis a központ a legtöbb lakost számláló helység lett, általában a járás földrajzi középpontjában, a jelentősebb forgalmú utak elágazásánál, viszonylag jelentős kézművesiparral rendelkező településeken, az adott régió piackörzetének központjában. Sikerült így elérni azt is, hogy a járásokban - hiszen az elnevezés is innen adódott - a központtól legtávolabb fekvő helység is egy nap alatt elérhető legyen az oda- és visszautazást is figyelembe véve. Ez szükségszerű a helyhez kötött közigazgatási hivataloknál, ahol a munkaidő kötött, s az ügyfél a hét minden napján elérhette az ügyintézőt.

5 Az ekkor bevezetett közigazgatási szisztémában ugrásszerűen megnő a közigazgatási hivatalok ügyfélforgalma. Ezt az elmúlt évtizedekben majdnem mindig - talán a Bach - korszakkal szembeni szinte „kötelező" - elítélő vélemény az öncélú és a mindent ellenőrző bürokrácia elburjánzásának értékelt, s azóta sem vagyunk híján hasonló - inkább a helytörténeti irodalomban felbukkanó véleményalkotásnak, következtetésnek. Véleményünk szerint azonban - nem vitatva a szabadságharc utáni politikai helyzetből fakadó intézkedések negatívumainak nagy részét - a kialakuló közigazgatási változások sok tekintetben előremutatóak, pozitív hatásúak voltak, melyek természetesen magával hozták a hivatali ügyintézés átalakulását, fejlődését, melynek hatásai nem mindig mérhetők le rövid idő alatt. A kialakuló szakszerű államigazgatás bevezetése abban a történelmi helyzetben, amikor az elbukott szabadságharc utáni „rendszerváltást" követően mindennek rossznak kellett lenni, amit átalakítottak, amit bevezettek és ami az új rendszert testesítette meg, hiszen az adott helyzetben hangulatilag ez érthető volt. Ezt aztán tovább táplálta Jókai Mór Az új földesúr című regénye, vagy a korszakról Berzeviczy Albertnek írt négykötetes munkája. Az államot azonban működtetni kell, főleg akkor, amikor a szakigazgatás szakszerűségét erősíteni kell, és egy új típusú, más fajta szakszerű közigazgatást kell bevezetni. A változtatások pozitív hatásait a későbbi értékelők az esetek többségében a Bach - korszakról alkotott véleményüknél elvetik, - bizonyítva látják véleményüket a báró Alexander Bach belügyminiszter és rendszerének bukásával - a dualizmus idejéről alkotott véleményükben azonban nem kifő-