Kovács Zsuzsa: Göcseji Falumúzeum. Kiállításvezető (Zalaegerszeg, 2008)

udvarról nem kóborolt el az állat. A két vagy három oldalon egymás mellett sorakozó ólakban jól elfértek a baromfiak, az istállókban pedig a lovak, a marhák, és az ökrök. Az 1860-as évektől, a korábban közös használatú erdők felosztásával, a legelők nagy részének művelés alá vonásával nagy lendületet kapott a mezőgazdaság, viszont erősen visszaszorult az állattartás. A takarmányozás ugyanis nem tudta pótolni a legelőkkel elvesztett etetés forrásait. Ezzel együtt pedig bontani kezdték a kerített tető alatt feleslegessé vált istállókat és ólakat, hiszen a zárt, fából készült porta rendkívül tűzveszélyes volt. Az Alsócsödéről a falumúzeumba telepített ház a falusiak szerint az egyik legrégebbi lakóház volt a faluban. A 19. század elején vagy közepén épülhetett, a pontos építésére a tulajdonosok nem emlékeztek. Annyi azonban bizonyos, hogy az 1910-es években fokozatosan bontani kezdték a gazdasági épületrészeket, így amikor az épületet a falumúzeumba telepítendők közé választották, már csak a lakórészei álltak. Ezért felépítésekor a gazdasági épületeket más, hasonló épületekre vonatkozó felmérések alapján rekonstruálták. A fennmaradt családtörténet szerint Csődén, a ház közelében vízimalom működött, az épület pedig a molnár otthona volt. A molnár gazdag embernek számított a faluban, elegendő bora volt ahhoz, hogy alkalmi borkiméréssel is foglalkozzon. A valóságos történetnek megfelelően a múzeumi ház szobájában két asztalt helyeztek el, hogy az egyiknél, a hosszú kocsmaasztal mellett jusson hely az alkalmi vendégeknek.