„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Csertán Ferenc: 20. századi zalai történet

Megszűnt az étkeztetés, se reggeli, se ebéd - az ellátást a bánya adta, saját konyha és élelmiszerkészlet nem volt -, így helyzetünk délutánra kritikussá vált. Úgy határoztunk, hogy feloszlatjuk a tábort, mindenki cselekedjen legjobb belátása szerint.

43 Lefoglaltuk az Autóközlekedési Vállalat teherkocsijainak egy részét és a haza induló csapatok rendelkezésére bocsátottuk. 4-én délután az oroszok még nem vonultak be Komlóra. Sötétedés eló'tt 1-2 órával indultunk el, 18-an egy Csepel teherkocsival, mindannyian öreg MUSZ-osok. Elhatároztuk, hogy nyugati irányba megyünk, de nem disszidálási szándékkal. A fiúk nagy részének családja ellenkező irányban lakott. A cél annak felderítése volt, hogy van-e valahol szervezett fegyveres ellenállás, ahova esetleg csatlakozni lehet. Két nap múlva világossá vált, hogy reményeink csak illúziók, ekkor fordult a teherkocsink keleti irányba. Érdemes megjegyezni, hogy a MUSZ-osok közül alig akadt olyan, aki elhagyta az országot, aki viszont megtette, annak nyomós oka volt rá. Az elsó' napon hamar ránk sötétedett. Ráadásul rögtön az indulás után leégett a töltó'dinamó, vezetékrendszerrel együtt, így világítás és önindító nélkül maradtunk. Baranyajenó'ig jutottunk, ahol egy munkásszállásnak átalakított épületben aludtunk. Reggel működtettük az önindítót, ami abból állt, hogy végigtoltuk a fél falun a teherautót, mire elindult (izzítani sem lehetett). Kerültünk minden főutat és nagyobb települést, nehogy oroszokba ütközzünk. Rátértünk egy mezei útra, és szőlőhegyek között „toronyiránt" közlekedtünk. Egy alkalommal tengelyig süllyedt a kocsink a kátyúba. Bányabeli emelési rutinunkkal, és a közelben lévő ölfarakás segítségével rövid idő alatt kiemeltük. Útirányunk Mosdós - Baté - Igal - Balatonlelle volt. Az igali gépállomáson kaptunk gázolajat. Végül szerencsésen megérkeztünk Balatonberénybe, ahol a gépkocsit vezető Marzsó Tibi nagyszülei kitelepítettként laktak. A falu különböző pontjain kaptunk szállást, én néhányad magammal a strandtól nyugati irányban levő üdülőben. Másnap reggel informálódtunk az orosz okkupáció helyzetéről és elhatároztuk, hogy mindenki haza megy. Gyalog indultam útnak, messze elkerülendő a sármelléki repülőteret, így a Komárváros - Balatonmagyaród - Garabonc - Kerecseny útirányt választottam, sohasem a köves úton gyalogolva, nehogy oroszokba ütközzem. Amerre jártam, az emberek barátságosan, de némi félelemmel fogadtak. Kérdezték, van-e fegyverem stb. Ebédet egy vasúti őrházban kaptam Sávoly és Komárváros között, vacsorát és szállást Kerecsenyben. November 7-én értem haza a szülőfalumba. így fejeződött be két éves kényszermunkám, amit az „elvtársak" katonai szolgálatnak neveztek.... 43

A munkaszolgálatot Mo.-on formailag egy 1956. dec. 18-i határozat szüntette meg, de a musz-os alakulatok és katonák már a forradalom alatt szétszéledtek. Ld.: Csonkaréti Károly i.m. 84