„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Móra Magdolna: Zalaegerszegi emlékeim

ZALAEGERSZEGI EMLÉKEIM Budapesten, az egyik leghíresebb ideggyógyintézetben, a Róbert Károly körúti kórházban is hetekig feküdtem. 1950 tavaszán innen küldtem el zalaegerszegi iskolámba állásomról való lemondásomat. 1950 nyarán férjhez mentem Klausz Jenő erdőmérnökhöz és az ő áthelyezésével kerültem Székesfehérvárra. Ötvenöt éve élek Székesfehérváron. Nagyon megszerettem. A felejthetetlen szülőföld, ifjúságom városa, ahova gyakran visszavágyom, ma is Zalaegerszeg. Szeretném elmondani ezt egy húsz évvel ezelőtt írt versemmel: Tavaszodik Ha elindul a téli hó és habosán fut a folyó az alvó füzes újra hajt; hol apró gyerek lábaim taposták egykor az avart utánam üzensz Zala-part! Te adtál először nekem gyermekláncfűt a réteden, adtad pacsirták énekét, pipitér csillag-szőnyegét, szarkák csörgését, gerleszót, havat virágzó nyárfasort. Ha elindul a téli hó és habosán fut a folyó, az alvó füzes újra hajt, bár sok nehéz év állt közénk, és sok kemény fal fogva tart, Indulok feléd: Zala-part! 17