Béres Katalin: A legyőzött győz, az elesett él. Az 1956-os forradalom zalai fotókrónikája (Zalaegerszeg, 2006)

vékenysége miatt tűrték meg, így életét megkeserítette a hatalomtól való folytonos szorongás. A forradalom bukása után különösen veszélyessé vált a fényképezés, rendőrök, karhatalmistak nyomoztak a fényképezők után, ellenőrizték az OFOTÉRT-eket, a nem államosított kis fotóműtermeket, ahol a filmtekercsek előhívása történt. E veszélyt vállalva Szentmihályi Imre mégis lépésről lépésre végigfotózta a december 12-13-i tüntetések eseményeit. 1956. december 11-én a Központi Munkástanács felhívására országos sztrájk kezdődött, melyhez Zalaegerszeg munkásai is csatlakoztak. Másnap, az a hír terjedt el a városban, hogy a sztrájk hírét hozó postásokat és a posta igazgatóját az oroszok el akarják vinni. Ezt megakadályozandó, több ezres tömeg gyűlt össze a város központjában, akiket karhatalmistak és orosz tankok oszlattak szét. Az éjszaka során letartóztatták a megmozdulás szervezőit. December 12-én tiltakozásul a Ruhagyár munkásnői szerveztek ún. „gyászfátyolos" tüntetést. Délután feketébe öltözve, vagy gyászszalagot kitűzve vonultak a Csány szoborhoz, ahonnan az orosz tankok hamarosan kiszorították őket. Az asszonyok, lányok azonban nem hátráltak, a mellékutcákon keresztül a városközpontba jöttek, s a többszöri felszólítás ellenére sem mozdultak. Végül az orosz katonák könnyfakasztó gránátok bevetésével kényszerítették távozásra a néma tiltakozókat. Szentmihályi Imre a két nap eseményeit rögzítő felvételeket két helyszínről, a múzeum akkori épületének (Kazinczy tér 1.) erkélyéről és ablakaiból, valamint az Egészségház (az egykori Ispita) épületének tornyából, vagyis felülről, rejtőzködve készítette. A múzeum ablakaiból belátta az egész Marx teret a Rákóczi út, a Balatoni út és a Kossuth utca felé. Három tekercs filmen örökítette meg a tömeget, az utat elzárni igyekvő Csepel teherautókat, a tüntetők ellen felvonuló karhatalmistákat, orosz tankokat. Az előkerült 4. tekercs kockáin a helyi propaganda és ellenpropaganda működését dokumentálta. Lefényképezte a Városi Tanács (ma Göcseji Múzeum) épületének kerítését, melyre fehér festékkel „Éljen a Kádár-kormány!" feliratot festettek a berendezkedő hatalom támogatói, egy tiltakozó, bátor polgár mindössze egy, a felirat elé írt „F" betűvel tette nevetségessé a gyűlölt politikust és kormányát. Szentmihályi sietősen, kapkodva dolgozott, sietett a képek exponálásával. Az előkerült filmtekercseket és képeket restauráló szakemberek szerint, gyorsan történt a laborálás is, a papírképekben benn maradt a fixír, ami a gyors, elégtelen kimosás, öblítés eredménye. Feltételezzük, hogy ezt a munkát is maga végezte. Miután látta, hogy a forradalom ügye elbukott, a veszélyesnek ítélt képeket gondosan becsomagolta, feliratozta, majd, akárcsak Kerecsényi Edit, egy múzeumi műtárgyban rejtette el. Hogy ezt megbeszélte-e egymással a két, jó barátságban lévő néprajzos kolléga, sajnos, nem tudjuk. De mindketten példamutató módon jártak el! A filmtekercsek és a képek szerencsésen átvészelték az elmúlt 50 évet, a hajdinahántoló kitűnő rejtekhelynek bizonyult. Különösen értékes az a Magyar Olajipari Múzeumban őrzött fotósorozat, mely a zalai olaj10