A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Németh József: Deák Ferenc személye a magyar irodalomban

DEÁK FERENC SZEMÉLYE A MAGYAR IRODALOMBAN ményezett, ez ügyben írt 800 levelére több mint százezer forint adomány érkezett. Vörösmarty Ilonát lányaként szerette, utolsó, beteg esztendeit az akkor már Széli Kálmánné Vörösmarty Ilona lakásán, a család gondos ápolása mellett töltötte. Ilona is feljegyezte gyámapjával kapcsolatos, részben saját, részben édesanyjától hallott emlékeit, ezek 1926-ban nyomtatásban is megjelentek. Jól ismerte a Sümegen lakó, az 1830-as években Zala megye közéletében még jelentős szerepet vállaló Kisfaludy Sándort, Vörösmartyval együtt meg is látogatták. Majd évszázados lappangás után előkerült egy Deák által Kisfaludynak faragott, dedikált bot is, melyet Eötvös Károly 1905-ben már említett, aztán egy időre nyoma veszett. Részt vett Fáy András nevezetes fóti szüretein, s idős korában megfordult a Hajnalka néven több kötetet is publikáló Rózsaági Antalné (Bálintffy Etelka) irodalmi szalonjában, egyik gyermekének keresztapaságát is vállalta. (A szalon látogatói közt Jókai Mórt, Kemény Zsigmondot, Eötvös Józsefet, Toldy Ferencet, Pákh Albertet, Reményi Edét, Egressy Gábort tartotta számon a családi emlékezet.) Ő közvetítette Pálóczi Horváth Ádám Széchenyit dicsőítő versét Vörösmartyn keresztül Fenyérinek, s így jelent meg 1831-ben a Felsőmagyarországi Minervában. A kísérő levélből kiderül, hogy Csány Lászlótól kapta a szöveget, s hogy más Horváth-kéziratok is találhatók a környéken. Deák ismerte a Festeticskönyvtárat, több ott található kötetet pontos címével együtt említ is. Noha Deák már az 1830-as évek végén országos tekintélyt szerezett magának, arcképét is több művész sokszorosította, többen meg is festették, a vele kapcsolatos szépirodalmi alkotások, elsősorban versek csak 1845-től jelentek meg. Országos figyelmet keltett, amikor Vörösmartyval együtt Zsibóra utazott, az akkor már vak Wesselényi Miklós meglátogatására. Útjukról, az őket mindenütt ünneplő meleg fogadtatásról a korabeli újságok részletesen beszámoltak. Garay János az Életképekben költeménnyel is üdvözölte a három férfit: Wesselényi látogatói címmel: Hol Wesselényi mellett Deák szól és a dal, Mit Vörösmarty zengend, Ott kész a diadal. A Pesti Divatlap névtelen - y jelű -szerzője a találkozásról hírt adó rímes beszámolóját így fejezte be: A nép oszolván, lelkesedve szólt: Ez itt a hon szentháromsága volt. Ugyancsak 1845-ben határozta el a Nemzeti Kör, hogy díszalbumot ad ki, amely a költők Deáknak szánt üdvözlő szövegeit tartalmazta volna. A terv nem valósult meg, az ígért versek közül csak négy készült el: Vörösmarty Mihályé, Garay Jánosé, Bajza Józsefé és Császár Ferencé. (Az irodalomtörténet az utóbbiról megfeledkezni látszik.) Noha mindegyik népszerű poéta alkotása, egyik sem 133