Varga Gézáné: Fejezetek Muraszemenye történetéből (Zalaegerszeg, 2000)

A táj jellemzői

A táj jellemzői Muraszemenye Nagykanizsától több mint 30 km-re, a Mura és a déli országhatár mentén található. Alsó- Fclsőszemenye és Csernec 1938. január 1jei közigazgatási egyesítésével jött létre. A három falu egymástól ma is jól elkülöníthető, él az önálló nevük is. A települések története, gazdasága, néprajzi sajátosságai kapcsolódnak egymáshoz. A község területe sík, közvetlenül az ártér felett fekszik. Vizekben gazdag, a felszín alakulásában a Mura és a Kerka jelentős szerepet játszott. Bár szabályozták ezeket a vizeket, a velük határos déli területek nagy része az áradások miatt csak legelőnek, rétnek használható. A középkorban a település jelentős helyként szerepelt. Lendva várához tartozott, út- és rév vámja volt. írásban rögzítették a vámtulajdonosok kötelezettségeit, a vámfizetés módját, a hidak fenntartását. A Páka-Csáktornya út itt szelte át a Murát, ezért találkozunk gyakran a szemenyei rév említésével. A Mura középső folyását Derékmurának hívták, ez Szemenyénél végződött. Ezután kezdődött az alsó folyása. A folyókon több malom is működött, ma már helyük sem található. Szemenye északi részén erdők, szőlőhegyek húzódnak, ezek még a Zalai-dombság részét képezik. Magasságuk miatt ugyan nem nevezhetők hegynek, de környékünkön így említik őket. Pl. Szemenyei-hegy. Szomszédos falvak: Murarátka, Csörnyeföld, Szentmargitfalva, Kerkaszentkirály. Muraszemenye földrajzi leírása a dél-zalai táj jellemzőit hordozza. Egymástól elkülöníthető medence üledékek képezik a terület aljazatát. Feltárásuk az olajkutató forrásoknak köszönhető. Talaja agyagos, néhol terméketlen, az árterületeken fordul elő löszös talaj. Éghajlata szélsőségektől mentes. Az Adriai-tenger és a Mura közelsége befolyásolja az időjárást. Nagykanizsához hasonlóan déli fekvése ellenére a napsütéses órák száma elmarad az Alföldhöz viszonyítva. Az országnak ez az egyik legcsapadékosabb része. A felhős napok száma meghaladja a derültekét. A levegő nedvességtartalma összefügg a csapadék mennyiségével. A Mura, Kerka, Hangyajárási-patak, a bányatavak hatása érződik. Jelentős mennyiségű rétegvíz van a talajban. Gyakoriak a ködök, melynek nagy részét a helyi tényezők alakítják: erdők, vizek, lápos területek. A domborzati tényezők befolyásolják a szélirányt is. Természetes, hogy itt valaha összefüggő erdők, lapályok voltak. A nagy erdőket a múlt század végén vágták ki, de helyüket a földrajzi nevek őrzik. 5