Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 1. kötet (Zalaegerszeg, 1996)

Király István Szabolcs (Kaposvár): Exchange of Technical Experience in the Mura-region at the Beginning of the 19th Century

Mura-menti tapasztalatcsere a 19. század elején technikatörténész számára érdekes és vonzó feladat. Nem szabad elfeledkeznünk azonban arról, hogy a gép építése nem volt öncélú, hanem annak gazdasági okai voltak. Annak eldöntése, hogy a Hummelauer által felépített gép mennyire volt gazdaságos, célszerű azt a szemnyerés más módozataival összehasonlítani. Az utolsó gép 7 perc alatt csépelt egy kereszt búzát, amely jó években 1 bécsi mérő szemet adott (61,5 liter), ennek tömege kb. 50 kg. Folyamatos üzem mellett óránként 428 kg búzát tudtak kicsépelni, amelyhez 4 ló és 6 ember kellett. Feltételezve, hogy a lovakat 2 óránként váltják, valamint 12-14 órát dolgoznak, 78-80%-os időhasznosítással a napi teljesítmény kb. 4000 kg. Hasonló állati és emberi erő felhasználásával, nyomtatással 1800-2000 kg terményt számolhatunk.

14 A nyomtatással szemben több, mint kétszeres teljesítmény azért fontos, mert a szemnyerés idejét lecsökkentette s ez jelentős megtakarításhoz vezetett.

15 A magyaratádi" cséplőgép felépítésének költségét (904,30 Ft) soknak tartjuk. (Egy molnár napi díjazása 1,- Ft, egy béresé 30 krajcár volt ekkor!)

16 A gép megbízhatóságáról javításáról, üzemeltetési költségeiről a szerző nem ír. Ismerve a gép felépítését, arra következtetünk, hogy a többnyire fából épült szerkezet nem lehetett hosszú életű.

17 Itt jegyezzük meg, hogy az alcsúti gőböljárási cséplőgép - amely ugyanekkor működött - egy óra alatt 6 kereszt őszit, illetve 8-9 kereszt tavaszi gabonát csépelt, 3 ló működtette; kiszolgálásához 4 felnőtt és 6 gyermek kellett. A Bianchi-féle gép Neuwieckben készült s Pesten 600,- Ft-ba került. Eleinte gyakran meghibásodott, de egy budai mechanikus lényeges változtatás és egyszerűsítés árán üzemképessé tette. A géphez nem szereltek rostát. (Török János: Alcsúth gazdasági tekintetben. Buda, 1841. 52-53. oldal) Hummelauer nemcsak felépítette a gépét, hanem erkölcsi kötelességének is érezte, hogy kísérleteit közzétegye. Ennek egyik bizonyítéka a gép leírása, valamint az a levél, amit 1840. februárjában írt Somogy Vármegye elöljáróságának, amelyet korhű szöveggel tolmácsolunk.

18 „Tekintetes Nemes Vármegye! A mezei gazdaság s annak minél célszerűbb művelődése lévén eddigi éltem főbb feladata ez, úgy e Nemes Megyében kitűnőleg észrevehető fejlődése az értelmesebb Gazdálkodási Rendszernek ösztönül szolgáltak arra, hogy egy Cséplő Műszert melly a czélnak megfeleljen s a reá fordítandó Költség tekintetéből kisebb kiterjedésű Gazdaságban is alkalmazható legyen állíthassak elővélekedésem szerint igyekezetem sikerült, mert az 1839 Évben Magyaratádon állítottam fel egyet melly a szalmábúl magot nem csak kicsépli, de azt ki is szeleli - mozgásba tétele Képes erőt kíván - megszerzése nem nagy kölcségbe kerül. Ezen műszert szerkezeti s használati tekintetében leírva a közönség ösmeretére juttattam. Úgy tartom ez ily szerkezetben honunkban s jelessen ezen Ns. Megyében első jött létre - ha csekély igyekezetemmel e Szép Honn különösen ezen Nemes Megye minden tekintetben elöl haladó Mezei Gazdáinak nemű Szolgálatot tehettem örülök, hogy pedig e részben igyekeztem eredménye e Nemes Megyében közelebbi esmeretségre jusson; e Tettes Ns. Vmegyének Rendéi eránt tartozó mély tiszteletem, s mindenkor tapasztalt Nagy Kegyeihez eléggé soha nem viszonozható forró hálaadásom jeléül van szerencsém a fent említett Cséplő Műszer leírásának két példányit egyiket t.i. a Ns Vmegye Könyv Tára, a másikat pedig az Olvasó Társaság számára azon alázatos Kéréssel, ezennel benyújtanom - hogy azokat a Tettes 201