Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 1. kötet (Zalaegerszeg, 1996)

Király István Szabolcs (Kaposvár): Exchange of Technical Experience in the Mura-region at the Beginning of the 19th Century

KIRÁLY István Szabolcs földből előtörő vízsugár hajtott; kőzúzó vagy szecskavágó gép működtetett másokat. A legtöbb gépet Tragössben gyors folyású hegyi patakok hajtották, csak kettőt látott igaerőre építve. Amikor Hummelauer 1838. augusztus 16-án megérkezett, a hideg idő miatt a termény még nem érett meg, így személyesen nem tudott részt venni próbacsépléseken, pedig utazásainak egyik célja épp ez volt. Ezzel a feladattal ácsát bízta meg. O maga több gépet alaposan megtekintett, lerajzolt és beméretezett. A tragössi tapasztalatok alkalmazásánál azt is figyelembe kellett venni, hogy az ács által megfigyelt próbacséplésnél a kévék nagysága eltért a hazaitól. A cséplőgépeknek nem volt szalmamotollájuk és szelelőjük, hanem a durvább szalmát a gép alatt függő farosta segítségével különítették el, a további tisztítást kézirostával végezték. A gondok ellenére Hummelauer hasznosnak találta a stájerországi tapasztalatcserét, mert a tragössi cséplőgépekben megtalálták azt az elvet, amelyeknek fejlesztésével és a hazai viszonyoknak megfelelő alkalmazásával elérhetik céljukat. (2. térkép)

10 Ehhez az alábbi feladatokat kellett teljesíteni: 1. Megvizsgálni, hogy bizonyos terményből a cséplőgép adott idő alatt és lóerő mellett mennyit csépelhet. 2. Milyen berendezéssel lehetne helyettesíteni a szalmamotollát anélkül, hogy az a gép működését jelentősen megnehezítené és bonyolultabbá tenné és ami a szalma és a mag elkülönítését megoldaná. 3. A rostát milyen módon kellene a géphez szerelni, hogy az a legkisebb erő felhasználás mellett teljesen tiszta terményt szolgáltasson. Ezenkívül a cséplőgépnek amennyire csak lehetséges, olcsónak kellene lenni és egyszerű felépítésűnek, hogy azt minden ügyes ács vagy molnár képes legyen megépíteni, mert elterjedésére csak így lehet számítani. A magyaratádi cséplőgép építése, működése, teljesítménye A tragössi tapasztalatok alapján a magyaratádi cséplőgépet több, mint két hónapi munkával készítették el. A járgányt két ló forgatta, 25 perc alatt csépelt ki egy kereszt búzát, a kalászban mag nem maradt. (Az első gép rajzát a 4. ábrán láthatjuk.) Mivel a mag tisztítását és a gép teljesítményét a szerző nem tartotta megfelelőnek, többször módosított rajta. A fixen épített rostát mozgathatóvá tették, ezzel a tisztítás hatékonysága lényegesen javult, módosították az áttételeket, ezzel nőtt a gép mérete és teljesítménye. Ehhez már 3, majd 4 ló kellett. A részletesen is leírt kísérlet végeredménye: egy kereszt búzát 25 perc helyett 7 perc alatt csépelt el, ami jelentős teljesítmény növekedés.

11 A gépet 6 fő szolgálta ki. Méretei lenyűgözőek, hiszen beépítéséhez 11,5 m hosszú, közel 5 m magas és 8 m széles fedett tér kellett. A cséplőgép két fő egységből áll: a cséplőgép működését biztosító járgányból (Goppel), amely jelen esetben ún. felül hajtó típusú,

12 valamint a két szintre épített cséplőgépből. Ennek felső szintjén történik a termény cséplőgépbe adagolása (etetése), alsó szintjén a tisztítása, rostálása.

13 Teljes terhelés mellett a lovak a 7,5 méteres forgóterületen (Taumelplatz) egy fordulatot 30 mp alatt tesznek meg. A járgány hajtókerekén 120 fog van és percenként 2 fordulatot tesz meg. Az előtéttengelyt meghajtva (30 f/p) a cséplőmotolla fordulatszáma 240 f/p. A motolla 4 verőlécből áll, amelyek együtt 960 ütést végeznek. Az ún. etetőhengerek (Speisewalzen) áttételét úgy oldották meg, hogy 7 mm szalmahosszra 1 ütés kerüljön. A kísérlet során épp ez volt a legkritikusabb, hiszen a cséplés minőségét ez határozta meg. A szelelő fordulata 150 f/p volt, a rosta rezgése 360 percenként. A múlt század elején épített cséplőgép összeállításának, működésének leírása a 200