Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Ravasz István: A front szele megérinti Zala megyét

Zala megye ezer éve ejtőernyősöktől délre a német 4. lovashadosztály állt Zalaapátiig. A Keszthely térségében harcoló német 23. páncéloshadosztály 30-ára virradóra ürítette ki a Balaton-parti várost, s vonult vissza a Zala folyó mögé, a 4. lovashadosztály állásaiba. Miután 30-án Zalaigrice térségében sikerült a kapcsolat megteremtése a Zalaegerszegről visszavonuló csoportosítással, a teljes Zala-menti csoportosítás a 31-ére virradóra a Principális-csatorna mögé vonult vissza. Egyidejűleg ezen erők is az I. lovashadtest alárendeltségébe léptek. Március 31-én a szovjet 5. gárda-lovashadtest éle Zalalövő felől délkeletnek fordulva elérte Novát. A Principális-csatorna védelme illuzórikussá vált. A német I. lovashadtest megkezdte a visszavonulást a Mura irányába. Az ezt észlelő szovjet 35. gárda-lövészhadtest, követve a halogató harcokat vívó német-magyar csoportosítást, átkelt a csatornán és április 1-én elérte Söjtör—Hahót térségét. Hogy a német I. lovashadtest visszavonulását biztosítsa, a német 23. páncéloshadosztály és a 16. SS-páncélgránátos-hadosztály 2-ára virradóra Csömödér térségéből ellenlökést indított Nova irányába, hogy késleltesse a szovjet 5. gárda-lovashadtest előrenyomulását. Ez 24 óra időtartamra sikerült, a részekre szakadt német I. lovashadtest Lendvadedes, Kerkaszentirály és Letenye irányába kicsúszott a készülő bekerítésből. A szovjet 5. gárda-lovashadtest csak 3-án tudta Lentit és Rédicset elfoglalni. A szovjet 5. gárda-lovas- és a 35. gárda-lövészhadtest 4-én elfoglalta Alsólendvát (Lendava), 5-én Muraszombatot (Murska Sobota) és 5-én estig felzárkózott a Mura balpartjára. A 37. lövészhadtest 4-én kezdte meg az átkelést a Mura jobbpartjára a Kerka torkolatánál, s 7-én Stridóvár—Farkashegy térségében elérte az országhatárt. Harcok Zala vármegye déli és délnyugati részén A vármegye délkeleti része előtt húzódott a fent említett, több mint három hónapja tartott állás. Ezt a német 2. páncéloshadsereg-parancsnokságnak alárendelt német és magyar csapatok tartották, Balatonmáriafürdőtől Marcalin át Nagybajomig a német XXII. hegyihadtest (118. vadászhadosztály, 1. népi hegyihadosztály, 16. SS-páncélgránátos-hadosztály, Rudno rohamdandár, 191. rohamlövegdandár), attól Lábodon át a Dráváig a német LXVIII. hadtest (71. gyaloghadosztály, 13. SS-hegyihadosztály, 261. rohamlövegdandár, 92. gránátosdandár, kozák 1. lovashadosztály) kötelékében. A XXII. hegyihadtestbe a magyar csapattestek közül a 24. felderítő-zászlóalj, a 211, 212, 213. erődzászlóalj és a kaposvári csendőrzászlóalj; a LXVIII. hadtestbe a Bakony gyalogezred, az 52. gyalogezred, a 171. tábori pótzászlóalj, az 54. határvadász-zászlóalj, valamint a VI. és a VIII. önálló tüzérosztály tartozott. 1945. március 29-én hajnalban, 24 órás tüzérségi előkészítés után négy hadtest (a szovjet 57. hadsereg 6. gárda-lövész-, 64. és 133. lövész-, illetve a bolgár 1. hadsereg 3. hadteste) támadása indult meg a német 2. páncéloshadsereg ellen. Maximilian de Angelis tüzérségi tábornok, a 2. páncéloshadsereg parancsnoka előzőleg már - a Balatontól északra kibontakozott szovjet támadás miatt — engedélyt kért a visszavonulásra a Margit-vonalba, amit Otto Wöhler gyalogsági tábornok, a német Dél Hadseregcsoport parancsnoka, a Magyarországon harcoló alakulatok harcát irányító rangidős főparancsnok, a zalai olajmezők védelmének fontosságára hivatkozva megtagadott. Március 30-ára a szovjet 6. gárda-lövészhadtest Balatonmáriafürdő-Kéthely között áttörte a német védelmet, még aznap átkelt a Zala torkolati szakaszán, s elérte Sármellék—Dióskál térségét. Miután a 9. SS-páncéloshadosztály egy harccsoportjának 9 db Pz.V Panther harckocsival végrehajtott ellenlökése sikertelen maradt, lehetetlenné vált a további kitartás az eredeti állásokban. A német XXII. hegyihadtest, nem sokkal később a LXVIII. hadtest is megkezdte a visszavonulást. Március 31-én a szovjet ékek Balatonmagyaród—Kiskomárom között elérték a Margit-vonal Zala vármegyei szakaszát. A német 118. vadászhadosztály a tőle északra kifejlődött szovjet áttörés miatt nem állt meg a Margitvonalban, hanem visszavonult a Principális-csatorna mögött kiépített Dorottya-állásba (Dorothea-Stellung). Ez volt az utolsó, előre kiépített védelmi vonal a lispei olajmezők előtt. Egy magyar gyaloghadosztály felderítőosztályának huszárszakaszából néhány katona és kerékpárosszázadának Csepel kerékpárjai pihenő katonákkal (Hadtörténeti Intézet). 270