Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Ravasz István: A front szele megérinti Zala megyét

Ravasz István: Л front s%ek megérinti Zala vármegyét gyaloghadosztály) is kijutottak a Balaton—Sió—Sárvíz—Velencei-tó határolta zsákból, egy 3 km széles Balaton-menü folyosón. Ez azt jelentette, hogy a harcok Zala vármegyében igen hevesen kezdődtek meg. 25-én az 5. SS-páncéloshadosztály Tótvázsony térségében ellenlökést indított, amelynek jobbszárnya érintette Zala vármegye területét. A szovjet 37. lövészhadtest átmenetileg elakadt, ám az odaérkező 110. harckocsidandár ismét kimozdította. A két szovjet alakulat még aznap elfoglalta Balatonfüredet. A 37. hadtest és a 18. harckocsihadtest 110. dandára a 26. hadsereg helyét átvevő 27. hadsereghez tartozott (a 26. hadsereget a 27. hadsereg jobbszárnyára csoportosították át, súllyal Vasvár térségébe). A magyar Szent László gyaloghadosztályt és a német I. lovashadtestet a német 6. hadsereg parancsnoka, Hermann Balek páncélos tábornok a Zánka—Kapolcs terepszakaszra rendelte vissza, s a védelem irányítását a IV SS-páncéloshadtest parancsnokára, Otto Gille SSObergruppenführerre bízta. Intézkedését már annak érdekében hozta, hogy a szovjet 27. hadsereg ne kerülhesse meg északról a Balaton déli partjától délnyugatra a zalai olajmezőket védő német-magyar csoportosítást. Az új védelmi vonal kialakítása azonban nem járt sikerrel. A visszavonuló német-magyar erők nem tudtak elszakadni a szovjet 37. lövészhadtesttől, s 26-án estig a Tapolca—Balatonederics közötti vasútvonal mögé hátráltak. Közben a szovjet 33. lövészhadtest és a 110. harckocsidandár átkelt a nyírádi hegyeken, s 27-én délután betört Sümegre, majd estig Türjéig vetette vissza a német 3. páncéloshadosztályt. Ennek hatására a német 23. páncéloshadosztály estig kiürítette Tapolcát, s a magyar Szent László és a német 3. lovashadosztállyal a Keszthelyihegységbe vonult vissza, hogy elkerülje az átkarolást. A hadműveletek elérték Zala vármegye központi területeit. Harcok Zala vármegye belső területein 29 M. 8 cm-es Во

/ors gyártmányú magyar i Intézet). Március 28-ára virradóra a szovjet 33. lövészhadtest jobbszárnyán a 337. lövészhadosztály bevonult Zalaszentgrótra, majd jobbra fordult a Zala folyó mentén. A hadtest zöme, a sávjában szétbontakozó 18. harckocsihadtest felével a Keléd-Tüskeszentpéter vonalról folytatta támadását Győrvár—Egervár irányába, s estig elhagyta Zala vármegye területét. A szovjet 18. harckocsihadtest 32. gépesített dandára 29-én a Zala mentén haladva elérte Zalaszentivánt, s látótávolságra megközelítette Zalaegerszeget. A 337. lövészhadosztály a 209. rohamlövegdandárral és a 170. harckocsidandárral, követve az előrevetett osztagként harcoló 32. dandárt, 30-án elérte Ságodot. A Zalaegerszeg körzetébe visszavonult német I. lovashadtest parancsnoka, Gustav Harteneck altábornagy ezt észlelve utasítást adott a várostól északra lévő Zala-hidak felrobbantására. Az Andráshida széléig jutott szovjet csoportosítás nem érezte magát elég erősnek az átkelés kierőszakolásához, így megállt a folyó északi partján. A szovjet 27. hadsereg parancsnoka, Szergej Trofimenko vezérezredes úgy intézkedett, hogy Zalaegerszeget kelet felől is meg kell támadni. 29-én a 35. gárda-lövészhadtest Zalaszentgrót és Zalacsány között több ponton átkelt a Zala nyugati partjára, s 30-án az elől haladó 3. gárda-légideszant-hadosztály elérte a Csácsbozsok előtti hegyet. Március 30-án este a szovjet csapatok kelet felől betörtek Zalaegerszegre. A várost védő német 3. lovashadosztály 31. és 32. lovasezrede, a magyar Szent László gyaloghadosztály testőr-gránátosezrede és a 16. SS-páncélgránátos-hadosztály egy rohamlövegekkel megerősített zászlóalja a Csonkahegyhát—Botfa—Nemesrádó vonalra vonult vissza. Csak a szovjet lövészhadtesttel szemben lett volna még erejük tartani a várost, ám 30-án délelőtt Fjodor Tolbuhin marsall, a 3. Ukrán Front parancsnoka Egervár térségéből harcba vetette a front-tartalék 5. gárda-lovashadtestet, amelynek 12. lovashadosztálya még aznap elérte és elfoglalta Zalalövőt, s onnan délnek fordult. Hogy a Zala vármegye centrumában védekező erők biztosíthassák a német 2. páncéloshadsereg aznap megkezdett visszavonulását a Mura irányába (lásd lent), hátsóbb, lehetőleg összefüggő védelmi vonalat kellett foglalniuk. Gyakorlatilag a Horvátországból ide átcsoportosított német 297. gyaloghadosztály állásaiba vonultak vissza. Az egységes vezetés érdekében egyébként a német I. lovashadtestet és a magyar Szent László gyaloghadosztályt e napon átadták a 6. hadseregtől a 2. páncéloshadseregnek. Közben 29-én a szovjet 37. lövészhadtest jobbszárnya a Kustány-Zalaapáti szakaszon elérte a Zala keleti partját. Vele szemben Kehidától Zalacsányig a magyar Szent László gyaloghadosztály ejtőernyős ezrede védekezett, s igyekezett kialakítani a harcászati összeköttetést a zalaegerszegi csoportosítás jobbszárnyával. Az 269