Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Tyekvicska Árpád: A Mindszenty-jelenség

Zala megye ezer éve káplánja, Vecsey József. De mindenkinél többet kívánt önmagától: „Másoktól hallottam, hogy egyszer hóviharban, mikor se lovas, se gépkocsi nem közlekedhetett, egyik alkalmazottjával — hólapáttal mindkettőjüknek a kezében — gyalog ment az egyik filiális községébe, hogy ott a haldokló beteget időben elláthassa." (És bizonyára nem volt példanélküli az a rajongás sem, amelyet egyik későbbi káplánjának levele tükröz: „Már kispap koromban a lelkesedés tüze gyulladt ki lelkemben, valahányszor a Nagyságos Apát úr csodálatos alkotásaira, utolérhetetlen szervezőképességére és Krisztus Szíve szerinti lelkipásztor lelkületére gondoltam.") Leginkább a plébános csapnivaló konyhavezetése váltott ki elégedetlenséget. Pehm ezen a téren különösen nagy szerénységet tanúsított. Ez a közös étkezések megszűnéséhez vezetett. Mikor az ügyben Grősz püspök (1936-ban ő váltotta fel Mikes Jánost) nem állt ki egyértelműen Pehm mellett, az lemondott esperesi és biztosi megbízatásáról. Könyvei Kevés olyan plébánosa volt az egyházmegyének, akinek munkájáról a történészek is elismerő véleményt mondtak. Padányi Biró Márton veszprémi püspök élete és kora című, ötszáz oldalas munkája 1934-ben jelent meg. Közvetlen előzménye egy városi ünnepségen elmondott beszéde, melyben Biró püspök alakját és zalaegerszegi munkásságát méltatta. A könyv megírására barátai, köztük Géfin Gyula biztatására vállalkozott. Az irattári és levéltári kutatásokat a szünidőben végezte el, és az összegyűjtött hatalmas forrásanyagot rendszerint a késő esti órákban, a napi lelkipásztori munka végén dolgozta fel. Pehm könyve nem hitvédelmi mű. Tudományos munka. Témájában nagy olvasottságra, kitartó, alapos munkára vall. (Előszavában 45 kutatóhelyet sorol fel forrásai lelőhelyéül.) Főhősét, Biró Mártont kedveli, hibáit magyarázza, történelmi környezetbe helyezi, de azokat bőven tárgyalja, adatolja is. Külön fejezetben foglalkozik például rokonpártolásával, hosszasan sorolva a tényeket, de melléjük sorakoztatva azokat is, amelyek alapján meghúzza a mérleget: „A megtért rokonok és általában a rokonok felkarolása annyira megszokott jelenség a XVIIXVIII. században az egyháznagyoknál, mint pl. a megtért híveké." Bizonyára nem véletlen, hogy külön fejezetben elemzi a Biró ellenfelei által szajkózott három fő vádpontot: a már említett rokonpártolást, a „túlszigorúságot", az elfogultságot és erőszakosságot, valamint a „megbánni nem tudást". (Épp a könyv kiadásának évében jelent meg a Zalai Napló mái idézett Pehm ellenes támadása.) Munkáját ő maga is a magyar szellemtörténeti irányzathoz kötötte. Célja a múlt századi liberális történelemszemlélet „varázslatos hatásával" szemben — mely jelentéktelen, álmos kornak tartotta a 18. századot - rehabilitálni a nemzet épülésében oly fontos korszakot. Lelkisége, de közéleti, politikai gondolkodása is leginkább A^ édesanya című munkájában bontakozik ki. A könyv témája egész gimnazista korától foglalkoztatta: 1909. február 22-én, hatodikos korában kapta feladatul Erdélyi Irén tanárnőtől házi feladatként a témát: „A gyermekének örülő és a gyermeke miatt kesergő anya." A szemináriumban könyvvé növelte a dolgozatot, 1916-ban már második kiadásban adhatta ki. A háború után is szorgalmasan gyűjtötte jegyzeteit, az 1940-es zalaegerszegi III. kiadás impozáns olvasottságra utal: végig veszi az anyával, a nővel foglalkozó hazai, jórészt katolikus irodalom talán teljességét, és bőven idéz külföldi (főként német) írásokat is. „Hogy ezzel a tárggyal miért foglalkozom, elmondom őszintén. Mint lelkipásztor működési teremen gyakran együtt haladok az édesanyával. Munkatársaim lelke nagyon érdekel engem. ... Én is éreztem az édesanyai szeretet melegét. Nekem is adott az Isten jó édesanyát, aki — apámmal együtt — nehéz munkával gondoskodott rólam, nevelt imádságos lélekkel, imádkozott értem és könnyezett sokat" — írja könyvének bevezetőjében. Az Édesanya második kötete 1942-ben jelent meg, szintén Zalaegerszegen, a „Zrínyi" kiadásában. Előszava szerint azonban már készen volt nagyrészt a harmadik és negyedik kötet anyaga is. Ezt az ÁVH foglalta le, 1948ban. Л Notre-Dame %árda épülete a% épülő IV. Károly király utcával, 1930 (képeslap, Göcseji Múzeum). 254