Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Strágli Lajos: A zalai szénhidrogénipar Tiranon után

Srágli La/os: Л цаЫ szénhidrogénipar Trianon után Vasvázas névre keresztelt létesítmény teljes átadására 1944 februárjában kerülhetett sor. A kőolajbányászat megjelenése, megtelepedése rendkívüli mértékű fejlődést indított el a zalai olajmezők községeiben és környékükön. Néhány esztendő elegendő volt arra, hogy e vidéken csökkenjen a munkanélküliség, hogy a föld gyenge termőképességéből, az elszigeteltségből származó évszázados elmaradottság megszűnjön. Az EUROGASCO első magyar munkásait a Sopron és Somogy megyei mélyfúrások környékéről toborozták. A zalai eredményes kutatások, az üzemek kiépítésének következménye, hogy a MAO RT munkásainak zöme a zalai falvak lakói közül került ki. A szociális feszültségektől terhes Dél-Zalába telepített fúrások irodái előtt a munkanélküli summások, tönkrement iparosok álltak sorba a „biztos kenyér" reményében. A felvételnél előnyt élveztek azok, akik valamilyen szakmával, ipari ismerettel rendelkeztek. Aki bekerült a vállalathoz, igyekezett bent maradni minden nehézség vállalásának árán is. A nehézségeket elsősorban a szakma fogásainak elsajátítása jelentette, de gondot okozott az is, hogy a kialakuló olajbányászati üzemek mintegy 20 kilométer sugarú vonzáskörzetének közlekedési lehetőségei nagyon rosszak voltak. Távoli lakóhelyükről a munkások kezdetben télen-nyáron gyalogosan vagy kerékpáron jártak dolgozni. A környéken lakó mezőgazdasági munkások ipari munkássá válásának folyamatát a gazdasági kényszer mellett még egy lényeges tényező is gyorsította: a MAO RT rendkívül jól fizetett. Az 1930-as évek végén a kezdő segédmunkás 60, a szakmunkás 80 fillér, a fúrómester 2 pengő órabért kapott. Mindezt akkor, amikor e vidéken 1 pengő körül volt a mezőgazdasági napszám. Jelentős szerepet kapott a munkaidő is: a mezőgazdaságban szokásos 12-14 órai munka helyett a MAO RT üzemeiben már 1936-ban csak nyolc órát kellett dolgozni, s vasárnap munkaszünet volt. A túlórákért 25%, az esetleges vasárnapi-ünnepnapi munkáért 50% pótdíjat fizettek. A kőolajbányászatban dolgozók magas bére rövidesen éreztette hatását: a mezőgazdaságban is emelkedtek a napszámbérek. Azok a körülmények, amelyeket a MAO RT munkásainak, mérnökeinek, tisztviselőinek teremtett, szinte páratlanok voltak az országban. A bérek és egyéb szociális intézkedések mellett az olajvidék fejlődésére nagy hatással volt a vállalat településeket támogató törekvése is. Nem egészen egy évtized alatt 175 üzemi-, 352 lakó- és szociális célokat szolgáló épületet, valamint 105 kilométer utat, számos hidat építettek. Jelentős összeggel támogatták a községi iskolákat és templomokat is. 1940 és 1944 között Bázakerettyén és Lovásziban iskolát építettek, a nagyobb üzemi központokban uszodát, sportlétesítményeket adtak át, munkásétkezdéket, munkásfürdőket létesítettek. Bázakerettyén 1941 -ben megnyithatta kapuit a Munkásotthon. Miután a legjobb körülményeket az olajmezők központi községeiben (Bázakerettyén és Lovásziban) sikerült biztosítani, igen jelentős volt a betelepülés, amit a statisztikai adatok is igazolnak: Báza és Kerettye községek együttes lakossága 1930-ban 388 fő volt, a szomszédos Lispe és Szentadorján községeké együtt 785 fő. E lélekszámok 1941-re 911, illetve 1000 főre emelkedtek. Lovászi lakossága az 1930. évi 633-ról 751-re, Kútfejé 460-ról 570-re nőtt néhány év alatt. A koncentrálódás ütemét mutatja, hogy 1939-ben a kőolajbányászatban dolgozó munkások 91,5%-a, 1940-ben már 94,6%-a volt helyi lakos, vagy származott közvetlenül a szomszédos helységekből. A háború utolsó időszaka a zalai olajbányászati üzemekben is súlyos károkat okozott. A MAORT háborús kárai több mint 47 millió forintot tettek ki, melyben benne foglaltatik a bombázások okozta károk mellett a németek által elhurcolt vagyon értéke is. Legtöbbet a budafapusztai mező szenvedett: találat érte és kigyulladt a B-6 jelű gázvisszanyomó kút, megsérült a B-103 jelű gázkút. A németek felgyújtották a nagy tartálytelep 800 m

3 -es tartályait, melyek közül három teljesen kiégett, összeroskadt, a gazoHntelep kompresszorainak mágneseit, szelepeit leszerelték, elvitték. Súlyosan sérült több iroda-, raktár- és egyéb épület is. A lovászi mező csaknem ugyanannyi kárt szenvedett: megsérült a L-55 jelű kút béléscsőfej-tömítése és főtolóA^ortahá^j vasútállomásrólinduló „olajvonat", 1937. december 16. (Magyar Olajipari Múzeum). 243