Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Kunics Zsuzsa: Középítkezések, városfejlődés. Nagykanizsa

Zala megye ezer éve több magyar vidéki város — Miskolc, Székesfehérvár, Szombathely, Eger, Kassa, Brassó — szabályozására kiírt városrendezési pályázaton nyert 1. díjat, de készített terveket Antwerpen, Belgrád, Canberra, Birmingham rendezésére is.) Az utcahálózat tervezésénél a Principális csatorna legmagasabb árvizeinek szintjéhez alkalmazkodott, hogy a csatornahálózattal e szint felett lehessen maradni. A másik fontos tényező, amellyel számolnia kellett, a vasúti hálózat volt: mivel a pályaszintben való útkereszteződések akadályozták a közúti forgalmat, alul- és felüljárók építését vette tervbe. A forgalom zavartalan lebonyolítása érdekében új utcák nyitását, utcaszélesítéseket tervezett. Az Erzsébet királyné teret a város díszterévé, a hivatalos, kulturális és kereskedelmi élet központjává kívánták alakítani. A reprezentatív és forgalmi tereken kívül szerepeltek a tervezetben ún. építészeti terek is, melyek középületek megfelelő elhelyezésére, ill. azok kellő érvényesülésére szolgáltak. Nagy számban alkalmazott parkosított beugrásokat, térszerű utcai kibővüléseket, parksávokat. A tervben gondoskodtak terület kijelöléséről a szükséges új középületek részére: a református templom, az Erzsébet tér-Fő út-Sugár út-Rozgonyi utca által határolt telektömb belsejében, valamint Kiskanizsán a Nagyrác utca mellett új katolikus templomok, Nagy-és Kiskanizsán egyaránt új kórházépület, új marhavásártér, a Kanizsavári átrakó állomás, új piactér, vásárcsarnok, a két városrész közötti területen népliget, sportpálya, a Principális mellett strandfürdő stb. elhelyezéséről. A további fejlődés irányítására az alkalmazandó építési módokat előíró övezeti beosztásról gondoskodtak, zártsorú, félig zártsorú és szabadon álló építési módú övezeteket és gyárövezethez tartozó területeket jelöltek ki. A „minden városépítő munka alapjául szolgáló" tervet azonban nem fogadták egyetértéssel a városban, „nagyszabású, érdekes", de „korát 30 évvel megelőző" tervnek tartották, mely „túlhaladja Nagykanizsa szükségleteit és fejlődési kilátásait". Dr. Villányi Henrik képviselő (a Felsőkereskedelmi Iskola igazgatója) szerint: „jelenlegi helyzetünkben valóságos kerékkötőnek bizonyul az építkezésben és éppen ezért a terv a közönségnek ellenszenves". Evekig elhúzódó vita után a tervet — azzal, a városi tanács által javasolt megszorítással, miszerint a terv csak irányelv, egyes részeinek megvalósításáról a képviselőtestület esetenként fog határozni — végül az 1928. május 10-i rendkívüli közgyűlésen fogadta el a képviselőtestület. A város kőszínház építésére vonatkozó, évtizedek óta megvalósulatlan elképzelése az 1920-as évek elején szinte minden évben felvetődött, végül 1926 februárjában a színház társadalmi úton, a város segítségével történő megépítésére megalakult a Nagykanizsai Közművelődési Egyesület. 1926 júliusában a „korszerűen és magyarul építés" gondolatát valló, európai rangú építész, Medgyaszay István tervei alapján indult meg a 465 ülőhelyes színházépület építése. Az épület „Medgyaszay életművének egyik legfontosabbika, a népi építőmód diadala és a monumentális építészetben fogalmazott emlékműve" — írja az építész munkásságát feldolgozó kötetében Kathy Imre. Az épület felavatására 1927. március 15-én került sor, a későbbiekben azonban a színházi előadások mellett az év nagyobb részében mozgóképszínházként működött. A lakásgondok enyhítésére 1922 és 1934 között összesen 227 házhelyet osztott ki a városi tanács, anélkül, hogy a város területe kifelé bővült volna. Tíz év alatt új városrész, modern villanegyed született a Katonaréten, az új utcákat 1924 augusztusában Szekeres József, László herceg (a telkek volt tulajdonosa), Mária, Tavasz, Levente, Sánci, Őrház utcának és Bagolai sornak nevezték el. A város „kislakásépítő akciója" keretében 1926-ban állami támogatással 18 (egy-, két-, háromszobás) lakásos, kétemeletes bérpalotát épített a Kossuth téren. 1933-ban a bezárt Weiser-gépgyár körüli szabad területet parcellázták, új utcát nyitottak a Sugár út és a Kinizsi utca között, a telkeken modern bérházak épültek. A fellendült magánépítkezések következtében 1934-ben már 3.679 lakóházban éltek a város polgárai, az 1910. évi 2.783-mal szemben. A Speyer-kölcsönből 1925-ben 6 holdas új állatvásárteret létesített a város, a régi vágóhidat Krencsey Géza budapesti műszaki főtanácsos tervei alapján kibővítették, modern vágóhíddá építették át. Kiskanizsán Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter iskolaépítési programja keretében, a Nagyrác utcában, a város által adományozott telken Schmitterer Ernő tervei szerint 6 tantermes elemi iskola épült, A% 1902-ben épült József laktanya (képeslap, Thúry György Múzeum). 202