Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Megyeri Anna: Középítkezések, városfejlődés. Keszthely

Megyeri Anna: Kö^építke^ések, városfejlődés Keszthelyen 1850-1945 köpött ügyőri hivatal és az adóhivatal, a Deák Ferenc utcában a járásbíróság, honvéd-kaszárnya a hozzá tartozó melléképületekkel, posta- és távíróhivatal, felső leányiskola és a tűzoltó őrtanya, a Fejér György utcában az elemi leányiskola, a Festetics utcában az uradalmi tiszti épületek és a gyógyszertár. Ugyancsak ő számol be az 1880-ban történt utcanév változtatásokról is. Az utcajelző táblákat 1881 májusában függesztették ki. A Fő teret, melyet a Szentháromság szoborról Háromság térnek is hívtak, Andrássy térnek, a Balaton utcát Jókai 50 éves jubileuma emlékére Jókai utcának, a Fő utcát Kossuth utcának nevezték el. Az elpusztult gőzmalom mellett a honvédkaszárnyával szemben a Fő utcát és Deák utcát az ún. Kaszárnya utcával kötötték össze. A Lehen utcát Lehelre keresztelték, így változtatva meg az időközben értelmét vesztett német eredetű Lehen — azaz allodium — utcanevet. (Egykor ebben az utcában telepítette le Festetics Kristóf az általa behívott német iparosokat.) „Az utcák rendezése, csatornázása, tisztasága, világítása a szerényebb igényű városokénak ugyan megfelel" állapította meg Bontz - „de amit e tekintetben Keszthelytől, mint fürdő várostól várni lehetne, az még az óhajok világába tartozik." Pedig a Fő utca vonalát 1892-ben a megye a város hozzájárulásával, a Polgárváros Fő utcáját Festetics Tasziló gróf segítségével 1895-ben szabályozta. Mindkét útvonal mintaszerű, Mack Adám-féle burkolatot kapott. így dicsérően is szólhatott: „Keszthely közlekedési utai észak-dél és kelet-nyugoti irányban vonulnak. Ezek az útvonalak, mellék elágazásaikkal együtt az országban a legjobbak, leghíresebbek, és minden tekintetben kifogástalanok. A keszthelyvidéki ember még a legrosszabb időjárásban sem tudja, mi a rossz út." A Zalamegye című újság 1890-ben adott hírt a keszthelyi Szépítő-Egyesület újjáalakulásáról. Elnöke Deininger Imre, jegyzője Hencz Antal építész, védnöke Festetics Tasziló volt. Az egyesület 1864-ben a város csinosítására, az utak, utcák rendezésére, fásítására, a tisztaság fenntartására, a csatornázás, sétaterek, kirándulóhelyek létesítésére, s általában a város lakóinak kényelmére és üdülésére szolgáló intézkedések „foganatosítására" jött létre. A már többször idézett Bontz József úgy ítélte, hogy az egyesület tevékenysége nem igazán eredményes, s hasznos lenne, ha az egyesület „egy messze kiható utcatervezetet készíttetne, és azt idővel megvalósítaná". Ez a kijelentés arra utal, hogy a településen 1896 előtt valójában nem volt tervezett városrendezés. Keszthelyen is érvényesült az a korabeli építészeti irányzat, mely szerint a műemlékeket „stílszerűen" kell restaurálni. Geisel Mór kanizsai építész a középkori eredetű, barokkizált templomhoz gótikus tornyot tervezett, elképzelését 1878-ban Laskai Ferenc keszthelyi építőmester valósította meg. 1896-ban Keszthely, Kossuth Lajos utca, 1933 (képeslap, Göcseji Múzeum). megkezdték a templom romantikus átalakítását. A terveket Schulek Frigyes felügyelete mellett Sztehlo Ottó építész készítette, felhasználva Storno Ferenc 1861-es terveit. Eltávolították a templom teljes barokk berendezését. (1904-ben az épület leégett, ezt követően új berendezést és festést kapott.) Hasonló szellemben fogant a Szent Miklós temetőben lévő barokk kápolna átalakítása is 1906-ban, a tervezők Sztehlo Ottó és Schadl János voltak. A város déli részén - a középkorban Szentmiklósszeg település — fekvő temető ma műemléki védettség alatt áll, főképp a keszthelyi kőfaragók csodálatosan megmunkált síremlékei miatt. A múlt század végén a Deák Ferenc utcának a temető és a Sörfőzde közti területe még beépítetlen volt, a Deák Ferenc utca és a Kossuth utca között egy hatalmas telek húzódott. A főutca keleti oldalán utolsó házként állt az Utolsó Garas nevű kocsma, ahol a városból hazafelé tartók megfelelhettek a kocsmacégérnek. Az egyre kevésbé korszerű, szerény jövedelmű kórházat, mely 1852-től városi tulajdon, 1865-ben az akkor a posta helyén álló, terjedelmes épületbe helyezték át. A kórház előző, ódon épületében lakásokat alakítottak ki, majd 1868-ban egyik helyiségébe került az adószedő hivatal is. A bevételből nemcsak a kórház fenntartását fedezték, hanem 1877-ben kölcsönözni is tudtak a városnak egy mértékhitelesítő ház építésére. 1889-ben az adóhivatal helyét szolgabírói hivatalnak építették át. A kórház tehát némiképp fejlődhetett, 1895-ben pl. Neumark Béla orvos, a korszerű gyógykezelést elősegítendő, 61 új sebészeti műszert rendelt Budapestről. A kórház épülete azonban a század végére leromlott, „bűzös és rossz légköre" - ahogy Zala Megye Közigazgatási Bizottsága 1898ban megállapította — nem segíthette a betegek gyógyulását. 1901-ben új kórház építését határozták el, helyét a város végén, az uradalmi téglagyárral átellenben szemelték ki. A terveket Schadl Jánossal készíttették el, de megvalósulására még várni kellett. 191