A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)
Néprajz - Barabás Jenő: Zalai pajták
286 BARABÁS JENŐ pult gazdasági üzemhely szerepét töltik be. Az ún. pajtáskertben lévő épületbe viszik aratás után a szálasgabonát s itt is csépelik el. A szénát, takarmányt ugyancsak itt raktározzák. A pajta mellett, ezzel egy fedélszék alatt istállókat is találunk, ahol a marhákat, lovakat egész éven át tartották. Az állatok gondozása céljából a család valamelyik tagja, esetleg a cseléd, mindig kint tartózkodott a pajtáskertben, s az istállóban hált. 16 Ezek a falun kívüli pajták tehát komplex gazdasági centrumok voltak, ahova a szemtermelő munka és az állattartás egy része központosult. A Dunántúl több pontjáról van tudomásunk ilyen rendszerről s így feltételezhető, hogy 17. ábra. Kamrával összeépült pajta. 18. ábra. Leeresztett oldaíbtetős pajta. Nemesnep. Gábor jánháza. Zalában is a mainál szélesebb területen elterjedt lehetett. 17 Még további történeti kutatásnak kell majd tisztáznia egykori pontosabb előfordulásukat. Zala megye nagyobb részén ilyen határba kitelepített pajták ma már nem figyelhetők meg. Nagyon gyakori viszont az, amikor a pajta és istálló egymás mellé került, s együtt alkottak különálló épületet — a lakótelken. Különösen a kisebb gazdáknál szokásos ez a megoldás, s ilyenkor a 3 derékból álló épületben istálló, szérűrész s egy pajtafia található. Sajátos,— bár jól érthető — hogy néhány kivételtől eltekintve az istállórész mindig sározott, meszelt, a pajtarészt viszont nem sározzák be. Ritkábban az is előfordul, hogy a pajta végéhez, vagy oldalához ólat építenek a disznók, vagy a majorság számára. Valamivel gyakoribb, hogy a pajtához kamura — szerszámos vagy gabonás — csatlakozik, amely előtt gyakran kisebb beugró, tornác látható. (16. és 17. ábra.) Még általánosabb az, hogy egy kisebb ré10 Seemayer V., Pajtáskertek Nemespátrón. Népr. Ért. 2i6. (1934) Ш—81. с cikke igen alapos és szakszerű leírását nyújtja italán a magyar kettős szálláselvig is visszanyúló településforimánák, a határbeli pajtáknak. 17 Az újabb irodalom a határbeli pajtákkal kapcsolatban számottevő anyagfeltáró munkát végzett. iL. Hofer T., Déldunántúl településformáinak történetéihez. Ethn. 66. (11955) H2S-iie©. a KisMKárpátok vidékéről! uő. Csűrök és istállók a falun kívül. Ethn. 68. < 119617) 377—424. Füzes E., Adatok mecseki megosztott településekhez. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve. 195©. 92—103. Bárdost J., Pajtáskertek Gencs>apátilban. Vasi Szemle. 1968. 67—81. Takáts Gy., Az utolsó talpaspajta Somogyjádom Ethn. 64. (19681) 2981—299. Kovács S., Drávapaikonya települése. Népünk Hagyományaiból, Budapest, 1966'. 18^—26.
