Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)
ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 21. Az utolsó tizenöt év krónikája
113 Kulturális téren Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter az iskolák szaporításával tett sokat a megye fejlődéséért. A tihanyi halbiológiai intézet létesítése is az ő nevéhez fűződik. Vass József pedig a népjóléti és szociális intézkedésein kívül különösen a Balatonkultúrát karolta fel. De maga Bethlen István is sokat tett a megye fejlődéséért, úgy, hogy hálából Nagykanizsa városa később díszpolgárává is választotta. Kállay Tibor pedig, a Bethlen-kormánynak hosszú időn át volt pénzügyminisztere a nagykanizsai választókerület bizalmából szerzett mandátumot. 1921 június 14-én a vármegye rendkívüli közgyűlése ünnepi keretek között ülte meg a nemzet nagy fiának, Appionyi Albert grófnak hetvenötödik születése évfordulóját. Bosnyák Géza bizottsági tag magasröptű ünnepi beszédben méltatta Apponyi Albert gróf államférfiúi egyéniségét. Ugyanez év decemberében arra is módot talál a törvényhatóság. hogy a másik naigy hazafinak és kiváló politikusnak, a forradalom kitörésekor vértanúhalált halt Tisza István grófnak az emlékezetét is méltó kegye lőttel örökítse meg a vármegye. Mesterházy Jenő bizottsági tag javaslatára jegyzőkönyvileg örökítik meg a tragiikussorsú magyar államférfi emlékét és ugyanakkor elhatározzák azt is, hogy arcképét a közgyűlési terem számára megfestetik. A kép el is készült és azt 1923 március 12-én rendkívüli közgyűlés keretében leplezték le. Az ünnepélyes aktuson megjelent Ivállay Tibor pénzügyminiszter, Nagykanizsa országgyűlési képviselője, továbbá Vargha Sándor pénzügyi államtitkár, Herbst Géza, a szomszéd Vas vármegye alispánja, Maróthy László ny. főispán, Horváth Elek miniszteri tanácsos és Hajós Kálmán képviselő, akik az Országos Tisza Emlékbizottságot képviselték. Az emlékbeszédet Mesterházy Jenő tartotta, majd a vármegye nevében Bődy Zoltán alispán mondott köszönetet és vette át a művészi becsű festményt, amely a díszterem főfalán a bejárattal szemközt nyert elhelyezést. Tisza István gróf emlékének a vármegye közönsége még azzal is áldozott, hogy a későbbi évek során ezer aranykoronával járult hozzá a fővárosban a parlament előtt felállítandó Tisza-szobor költségeihez. De nemcsak a politikai kiválóságok, hanem a magyar szellemi élet elhúnyt jelesei iránt is kifejezésre juttatta a vármegye elismerő nagyrabecsülését. Petőfi Sándor, Madách Imre, majd utóbb Jókai Mór centennáriuma alkalmából a vármegye ünnepi díszközgyűléseken adózott a nagy magyar költők géniuszának. Rákosi Viktor és később Rákosi Jenő elhúnytakor pedig részvéttáviratban dokumentálta a vármegye közönsége részvétteljes együtfcérziésiét a gyászoló családdal. Rákosi Viktort Tarányi Ferenc főispán az 1923 szeptember 23-án tartott rendkívüli közgyűlésen parentálta el, a Rákosi Jenő halálával a nemzetet ért veszteséget Gyömörey György főispán az 1929. évi február 11-én tartott közgyűlésen juttatta emelkedett hangú beszédében kifejezésre. A magyar irodalom e két kiválósága a szomszéd Vas vármegye szülötte volt ugyan, azonban ifjúságukat mindketten Zalamegyében töltötték, a zalai földhöz tehát a két nagy írót gyermekkori emlékek és atyafiságos kapcsolatok fűzték. 1926 március 8-án volt a vármegye nagy szülöttjének, Deák Ferencnek félszázados halálozási évfordulója, amit a törvényhatóság 5
