Békássy Jenő: Zala Vármegye feltámadása Trianon után : Zalai fejek (Hungária Hirlapnyomda Részvénytársaság kiadása 1930)

Tapolcai járás

gyulafehérvári dr. DESEÖ MIHÁLY, körorvos Kassán született 1898-ban, középiskoláit Nagykikindán végezte. 1917 márciusában hadiszolgálatra bevonult a 7. honvédgyalogezredhez, ugyanez év októberében mint tart. hadapród olasz fogságba került, honnan 1919 novemberében tért vissza, 1921-ben a budapesti tudományegyetem orvosi fakultásán folytatta tanulmányait és 1926 decemberében avatták doktorrá. A 2. sz. belklinikán folytatott ezután orvosi gyakorlatot, majd 1921-ben a királypuccs idején az egyetemi zászlóaljhoz ismét fegyverbe szólították. Budapesten töltött munkássága alatt előbb sebészettel foglalkozott, majd érdeklődése a laboratóriumi kutatások felé fordult. Sokat foglalkozott mikroszkopikus tanulmányokkal a belgyógyászat keretén belül, azonkívül a tüdőbetegségekkel. 1928 novemberében megválasztották körorvosnak Kővágóőrsre és azóta ott működik. Az iskolánkívüli népművelésnek egészségügyi előadója. Vezetője volt a leventék egészségügyi kiképzésének. NÓVÁK ELEK, evangélikus lelkész Középiskoláit Csurgón és Sopronban végezte, ugyancsak Sopronban folytatta teológiai tanulmányait. 1906-ban avatták lelkésszé, 1907-ben Kővágóőrsre került káplánnak, majd pedig 1909-ben ugyanott megválasztották lelkésszé. Egyházi tevékenységén kívül rendkívül sokat munkálkodik kulturális célok érdekében és jelentős közéleti tevékenységet fejt ki. A megyebizottság volt tagja, községi képviselő, a Hitelszövetkezet elnöke, főjegyzője a zalai evangélikus egyházmegyének, iskolaszéki elnök és elnöke az iskolánkívüli népművelésnek. Tizenöt éve tagja az egyházi törvényszéknek, egyházi iskolavizsgáló és a községi könyvtár őre. Érdemes irodalmi munkásságot fejt ki, megírta a kővágóőrsi dalárda történetét és Révfülöp százéves múltját, amely a tapolcai lapokban jelent meg. Dr. KRISTÓ JOACHIM, orvos Felsőtömösön született 1897 június 28-án. Középiskoláit Csíksomlvón, az egyetem orvosi fakultását Budapesten végezte. 1915-ben a 2. közös gyalogezredhez vonult be, ahonnan az orosz, majd az olasz harcterekre vezényelték. Háromszor sebesült meg és az összeomláskor tartalékos zászlósi rangban szerelt le. A bronz vitézségi érem, Károlycsapatkereszt és sebesülési érem tulajdonosa. Leszerelése után a székely hadosztályban, majd a nemzeti hadseregben teljesített katonai szolgálatot. Diplomája elnyerése után a budapesti Szent Rókus kórházban, a Gyöngyösi-úti szülőotthonban, majd a Herzog-klinikán működött és 1927ben Kővágóőrsön telepedett le, ahol magánprakszist folytat. Orvosa a postának és két uradalomnak. Az iskolánkívüli népművelési előadásokon több előadást tartott. 418