Békássy Jenő: Zala Vármegye feltámadása Trianon után : Zalai fejek (Hungária Hirlapnyomda Részvénytársaság kiadása 1930)

Zalaegerszeg megyei város

Dr. JUNGER MÓZES, főrabbi Delejlén (Zemplén m.) született 1878 március 18-án. Középiskoláit az Orsz. Rabbiképző Intézetben végezte, 1904-ben tett érettségit, 1908-ban pedig a budapesti Pázmány Péter tud. egyetem bölcsészetkarán az arab, perzsa, latin nyelv és irodalom dok tora lett. Rabbi oklevelét 1909-ben kapta., utána Siklóson (Baranya m.) választották meg főrabbivá, ahol a világháború alatt a katonai lelkészi teendőket is ellátta. 1921-ig működött Siklóson, majd a zala egerszegi izr. hitközség választotta meg főrabbijává és azóta ott működik. Vezető tagja minden jótékonysági egyesületnek, hitoktatója a gimnáziumnak, választmányi tagja az országos rabbiegyesületnek és az izr. községkerületnek. A felekezeti sajtóban tevékeny publicisztikai működést fejt ki, dolgozótársa az Egyenlőség-nek, a Múlt és Jövő-nek és a Zsidó Szemlé nek. Több cikke a helyi politikai lapokban is megjelent. önálló kötetei: József Ibn Zadik életéről, Bein Károly élete és munkái, Kossuth Lajosról, Jókai Mórról és Ferenc Ferdinándról szóló leírásai. KECSKÉS DEZSŐ, róm. kai. kántor Kaposvárott született 1880-ban, ahol középiskoláit végezte. Tanítói oklevelét a kalocsai tanítóképzőben nyerte el. Pályáját a tolnamegyei Ireg községben kezdte mint tanító, ahonnan Kisbérre, Szolnokra és Kecskemétre helyezték át. 1908-ban a zalaegerszegi róm. kat. hitközség kántorrá választotta és azóta ott működik. 1914ben bevonult katonának és végigharcolta a világháborút. Zalaegerszegen megalapította a Katolikus Legényegylet dalárdáját, amely egyik dalversenyben első díjat nyert. Alapító tagja a zalaegerszegi Katolikus Körnek, választmányi tagja az Országos Kántor Egyesületnek és az Országos Dalos-Szövetségnek. kölesei KENDE PÉTER, v. főszolgabíró, árvaszéki ülnök, főispáni titkár Kisújszálláson született 1881-ben. Középiskoláit részben Brassóban, részben Lausanne-ban (Svájc), az egyetemet pedig Budapesten és Kolozsvárott végezte. A közigazgatási pályát Szatmár vármegye szolgálatában kezdte mint gyakornok és később aljegyző lett. 1911-ben Temes vármegye szolgálatába lépett, ahol mint szolgabíró a megszállásig teljesített szolgálatot. Közben kitört a világháború és bevonult az 167