Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Nagykanizsa kereskedelmének múltja, írta Blankenberg Imre

pedig a Rotsehild-cég volt a bankára, kereskedőink ott teljesítették tehát fizetéseiket és követeléseiket is az uradalom onnét folyósította. Dobrin Benő, kinek valószínűleg érzéke volt a pénzműveletekhez, érintkezésbe lépett a bécsi Rotschild-bankházzal és a jobban szituált kereskedőknek közvetített ott escomphiteleket. A közbejött 1873-ik évi nagy bécsi krach kereskedőink egy részének okozott ugyan veszteséget, de egy jó részét érintetlenül hagyta. Mások pedig az állandó kielégítő üzlet mellett, hamar összeszedték magukat, úgy hogy ezen krízis minden különösebb nyom nélkül elvonult fejük felett. A 70-es évek kereskedelmi életének városunkban legkiemelkedőbb mozzanata volt a Zalamegyei Gazdasági Egyesület által 1876—1879. években rendezett gabonaés borvásár. A Zalamegyei Gazdasági Egyesület már 1875-ben elhatározta, hogy 1876-ban Nagykanizsán megrendezi ezt a vásárt, amihez közreműködésre felkérte a Nagykanizsai Kereskedelmi Testületet, melynek időközben elnöke, a nagykoncepciójú Guttmann S. H. lett. A vásár fényesnek Ígérkezett és annak pártolására felkérték a föl dm ívelésügyi ipar- és kereskedelmi minisztert, látogatására pedig meghívták a szomszéd megyék és Horvátország termelőit, a budapesti árú- és értéktőzsdét, az összes kereskedelmi és iparkamarákat és Ausztria legjelentékenyebb molnárait, sörgyárait és a kiválóbb szakmabeli cégeket. Az üzletek megkötésére nézve a budapesti árú- és értéktőzsde szokványait vették alapul. A hosszú és alapos előkészületek után, melynek oroszlánrészét Wohlheim Ernő, a Scherz Albert és Engländer cég tagja, a kereskedelmi egyesülés agilis titkára végezte, elérkezett augusztus 24., a vásár megnyitásának napja. A feljegyzések szerint az első vásárnak, melyet Glavina Lajos, a Zalamegyei Gazdasági Egyesülés elnöke nyitott meg, körülbelül 6—700 látogatója volt, melynek majdnem fele idegenből jött ide és már korán reggel csak úgy hemzsegett a tömeg a Szarvas-szálló előtt az utcán. A környékből igen szép számban jelentek meg a termelők, továbbá kereskedők, * molnárok és sörgyárosok Budapestről, Bécsből, Stájerországból, Karinthiából, Krajnából, Trieszt, Sziszek, Zágráb, Prága, Velence, Berlin, Hamburg, Strassburg, Mühl hausen és Zürich városokból. Az egész ország terméseredményéről a pontos statisztikát és a világpiaci eladási árakat nyilvánosságra hozták. Elkelt a vásáron kb. 761 vagon gabona, melynek nagy részét nagykanizsai kereskedők vásárolták, de vettek elég szép mennyiséget Olaszország és Ausztria részére is. A borüzlet gyengébben sikerült, miután a kiállított borok (43 termelő 706 mintát állított ki) nagyobbrészt finom és drága fajokból állottak. Összesen elkelt —leginkább az olcsóbb minőségekből — 1100 akó 5.50—6.— forintos árakon, melynek legnagyobb része Stájerországba ment. Míg a vásár a Szarvas-szálló nagytermében tartott, a szomszédos Zöldfa-kertben a budapesti, mosonyi és bécsi gazdasági gépgyárak, a gazdasági gépekből kiállítást rendeztek és mutatták be gépeiket az összejött gazdaközönségnek. Tekintettel az elért szép eredményre, ezen vásárokat 1879-ig évenként meg— 295 —