Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)
Nagykanizsa a politikában, írta Barbarits Lajos
pacsai plébános. Jókai és Ujlaky felvették a küzdelmet, a korábban bírói pályán működött Unger Alajos budapesti ügyvéddel, akit a függetlenségi párt jelölt képviselőjéül. Unger nagykanizsai származású volt, itteni cipészmester fia. Támogatására Eötvös Károly is járt Nagykanizsán, melynek lakossága Remete Géza választási vezérharcos nyomában fanatikus lelkesedéssel csatlakozott a függetlenségi lobogó alá. Az eredmény az lett, hogy Nagykanizsa hosszú idő után, Unger Alajos személyében ellenzéki képviselőt küldött a parlamentbe. 1881-ben, a rendes képviselőválasztás során, a szabadelvű és mérsékelt ellenzéki pártok gróf Zichy Jenőt, Pestvármegye tanfelügyelőjét léptették fel Unger Alajos ellen, aki azonban 605 szótöbbséggel továbbra is megmaradt Nagykanizsa mandátumában. îjS «s» îjî Amíg Nagykanizsán jórészt süket fülekre találtak a legutóbbi választásoknál már gyakorta emlegetett antiszemita jelszavak, addig országos viszonylatban egyre nagyobb teret hódított magának a zsidóság ellen szított politikai mozgalom. A hangulat Zalában is megyeszerte egyre izgatottabb lett. A feszültség 1883 augusztus 25-én Zalaegerszegen véres eseményekben robbant ki. 1) A fellázított falvakból beszüremkeztek az emberek Zalaegerszegre, Nagykanizsára és zavargásokat igyekeztek kelteni. A megyeszékhelyen olyan fenyegető volt a helyzet, hogy Nagykanizsáról kértek katonaságot. Zalamegyében, sot egész Horvátországban is, mindennap más községből érkeztek hirek és rémhírek zavargásokról, sortüzekről, halottakról, fosztogatásokról. Rövidesen a nem egyszer véres, politikai, főként antiszemita-jellegű tüntetések annyira elhatalmasodtak, hogy Glavina kormánybiztosi teljhatalommal a vármegye egész területére statáriumot rendelt. Csak Nagykanizsa tanúsított aránylag józan mérsékletet a felfordulás napjaiban. Az itt gyakorlatozó ezred két századát augusztus 26-án még elküldték Zalaegerszegre. Az üzleti és társadalmi élet mindamellett Nagykanizsán is kizökkent egyensúlyából. A mesterségesen kiélesített szociális ellentétek tüntetésekké is fajultak. A színház egy hétig üres maradt, mert az emberek esténként nem mertek kimaradni, meg a csoportosulás is tilos volt olyannyira, hogy a tűzoltózenekar esti gyakorlatait is betiltották. Szakonyi főkapitány azonban erélyesen elfojtott minden zendülési kísérletet. Szeptember elején még forrongott az egész vidék. Minden napnak megvolt a maga zsidó-hecce, nem egyszer brutalitásokkal, fosztogatásokkal taikítva. Nagykanizsa azonban mindvégig mentes maradt a komolyabb politikai zűrzavaroktól, úgy hogy a Kiskanizsán még nyári hadgyakorlatokra elszállásolt dragonyosezrednek egyszer sem kellett a nagykanizsai utcák rendjéért beavatkoznia. Mindössze 28 iparos, földműves és napszámos legény került őrizetbe zavargásokban való részvétel címén, azonkívül az üzemekben, üzletekben foglalkoztatott munkások közül az izgága elemet elbocsátották, de mire a somogyi és zalai lázongási pörök a büntető törvényszék elé kerültek, addigra a 111 letartóztatott vádlott közül egyetlenegy sem volt nagykanizsai. * * * 1) L. Zala egykorú számaiban megjelent tudósításokat. — 144 —