Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Nagykanizsa a politikában, írta Barbarits Lajos

pacsai plébános. Jókai és Ujlaky felvették a küzdelmet, a korábban bírói pályán működött Unger Alajos budapesti ügyvéddel, akit a függetlenségi párt jelölt képviselőjéül. Unger nagykanizsai származású volt, itteni cipészmester fia. Támogatására Eötvös Károly is járt Nagykanizsán, melynek lakossága Remete Géza választási vezérharcos nyomában fanatikus lelkesedéssel csatlakozott a függetlenségi lobogó alá. Az eredmény az lett, hogy Nagykanizsa hosszú idő után, Unger Alajos személyében ellenzéki képviselőt küldött a parlamentbe. 1881-ben, a rendes képviselőválasztás során, a szabadelvű és mérsékelt ellen­zéki pártok gróf Zichy Jenőt, Pestvármegye tanfelügyelőjét léptették fel Unger Alajos ellen, aki azonban 605 szótöbbséggel továbbra is megmaradt Nagykanizsa mandátumában. îjS «s» îjî Amíg Nagykanizsán jórészt süket fülekre találtak a legutóbbi választásoknál már gyakorta emlegetett antiszemita jelszavak, addig országos viszonylatban egyre nagyobb teret hódított magának a zsidóság ellen szított politikai mozgalom. A hangulat Zalában is megyeszerte egyre izgatottabb lett. A feszültség 1883 augusztus 25-én Zalaegerszegen véres eseményekben robbant ki. 1) A fellázított falvakból beszüremkeztek az emberek Zalaegerszegre, Nagykanizsára és zavar­gásokat igyekeztek kelteni. A megyeszékhelyen olyan fenyegető volt a helyzet, hogy Nagykanizsáról kértek katonaságot. Zalamegyében, sot egész Horvátországban is, mindennap más községből érkez­tek hirek és rémhírek zavargásokról, sortüzekről, halottakról, fosztogatásokról. Rövidesen a nem egyszer véres, politikai, főként antiszemita-jellegű tüntetések annyira elhatalmasodtak, hogy Glavina kormánybiztosi teljhatalommal a vár­megye egész területére statáriumot rendelt. Csak Nagykanizsa tanúsított aránylag józan mérsékletet a felfordulás napjaiban. Az itt gyakorlatozó ezred két századát augusztus 26-án még elküldték Zala­egerszegre. Az üzleti és társadalmi élet mindamellett Nagykanizsán is kizökkent egyensúlyából. A mesterségesen kiélesített szociális ellentétek tüntetésekké is fajultak. A színház egy hétig üres maradt, mert az emberek esténként nem mertek kimaradni, meg a csoportosulás is tilos volt olyannyira, hogy a tűzoltó­zenekar esti gyakorlatait is betiltották. Szakonyi főkapitány azonban erélyesen elfojtott minden zendülési kísérletet. Szeptember elején még forrongott az egész vidék. Minden napnak megvolt a maga zsidó-hecce, nem egyszer brutalitásokkal, fosztogatásokkal taikítva. Nagykanizsa azonban mindvégig mentes maradt a komolyabb politikai zűrzavaroktól, úgy hogy a Kiskanizsán még nyári hadgya­korlatokra elszállásolt dragonyosezrednek egyszer sem kellett a nagykanizsai utcák rendjéért beavatkoznia. Mindössze 28 iparos, földműves és napszámos legény került őrizetbe zavargásokban való részvétel címén, azonkívül az üzemekben, üzletek­ben foglalkoztatott munkások közül az izgága elemet elbocsátották, de mire a somogyi és zalai lázongási pörök a büntető törvényszék elé kerültek, addigra a 111 letar­tóztatott vádlott közül egyetlenegy sem volt nagykanizsai. * * * 1) L. Zala egykorú számaiban megjelent tudósításokat. — 144 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom