Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

A zalamegyei általános tanítótestület múltja. Udvardy Ignácztól

A ZALAMEGYEI ÁLTALÁNOS TANÍTÓI-TESTÜLET MÚLTJA. Irta: Udvardy Ignácz. Régi, megdönthetlen elv, hogy egyesülésben rejlik az erő. Népoktatásügyünk lelkes előharczosa, szép emlékű miniszterünk, báró Eötvös József is áthatva ezen elvnek igazságától, a hazai népoktatásügy alapját képező 1868. évi 38. törvénybe, 147. §-a gyanánt felvéteté, hogy a községi nép- és polgári iskolai tanítók kötelesek minden tankerületben tanítói testületté alakulni, amely annyi körre oszlik, ahány járása van az illető megyének. Hogy az ország akkori tanítósága mily rokonszenvvel fogadta a népoktatási törvénynek ezt a messze kiható, üdvös intézkedését, ennek legfényesebb bizonyítéka ama körülmény, hogy nem egy vármegye tanítósága be sem várva a hivatkozott törvénynek azt az intézkedését, mely szerint a tanítói egyesületek szervezése tárgyában a közoktatásügyi miniszter szabályzatot bocsát ki, még ennek kibocsátása előtt megindították a mozgalmat s a tanító-egyletet megalakították. Így történt ez vármegyénkben is. A megyei tanító-egylet létésítése ügyében megindított mozgalomban a vezérszerepet Bója Gergely kir. tanácsos, vármegyénk első tanfelügyelője, akkori tollnoka Győrffy János és Nagy-Kanizsa város tanítói vitték. A fokusból kiindult sugarak termékeny talajra találtak Zala-Egerszeg, Keszthely, Csáktornya, Siimegh, Tapoleza városok tantestületeinek köréhen és a megindult hullámgyürü rohamosan haladott ugy, hogy 1870. évi január 21-én NagyKanizsán előleges tanácskozásra gyűltek egybe Bója Gergely felhívására vármegyénk tanítói s a „Zalantegyei általános tanító-egylet" megalakulását elvben kimondották. A tulajdonképeni alakuló nagygyűlés 1870. évi márczius hó 23-án NagyKanizsán tartatott, ahol az egylet első tisztviselői kara következőleg választatott meg: Bója Gergely elnök, Nucsecz József alelnök, Hajgató Sándor főjegyző, Hoffmann Mór aljegyző, Goldschmied Dávid pénztárnok, Horváth Pál ellenőr. Mindjárt az első években Bója Gergely elnök kezdeményezésére megalakították az egyesület kebelében a Zalamegyei tanítók segélyezési alapját, az úgynevezett takarékmagtárakat, melyeknek czélja volt a megyei elaggott, munkaképtelenné vált tanítók és tanítónők, továbbá a tanítók özvegyei és árváinak segélyezése. Az üdvös eszme azonban, melynek kivitelében a természetben szolgáltatandó gabona járandóságok kezelésének nehézsége is elég akadályt gördíthetett, megvalósulást nem nyert. Ez adta meg azonban utóbb a segélyegyesület létesítésének eszméjét, a mely egyes járáskörökben ma is fennáll és szép virágzásnak örvend. Ugy az 1871., mint az 1872. évben a tanító-egylet évi nagygyűlését Keszthelyen tartotta. Itt búcsúzott el 1872-ben Bója Gergely elnök, akkor már kinevezett budapesti kir. tanfelügyelő, az egylettől. Távozását fájó szívvel vette a közgyűlés tudomásul és emlékét jegyzőkön\'vileg örökítette meg. Az elnöki