Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Csáktornya a múltban s jelenben. Margitai Józseftől

235 nyittattak. A város lakói háborús időkben a várban kerestek és találtak menedéket s az ellenség részéről a várbeliekkel együtt gyakran voltak szenvedések és csapásoknak kitéve ; de egyúttal részesei voltak a várbeliekkel együtt a várúr dicsőségének és örömeinek is. A város két izben földig leégett, úgymint 1405. év május 13-án és 1723. év május 15-én, minek emlékét Flórián napján fogadalmi ünneppel és körmenettel ünnepli meg századok óta a város lakossága. Csáktornya, mint község, főleg a Zrínyiek idejében kezdett gyarapodni és növekedni, a mi kitűnik Zrinyi György grófnak 1579-ben Csáktornya város szabadalmait, kiváltságait és előjogait tartalmazó szabadalom-leveléből, a mely teljes épségében a városházán őriztetik. Zrinyi György „tekintetbe véve és ráemlékezve ezen Csáktornya városunknak több izbeni romlására és csaknem teljes pusztulására s okára, hogy ezen városunk, úgy a polgárok minél gyorsabb szaporodása és fejlettebb közbiztonság, valamint egyszersmind a házak kiválósága és csinossága tekintetében naprólnapra jobban és jobban fejlődjék és gyarapodjék" — Csáktornya szabadalmait elismerte, régibb szabadalom-levelét megújította, szórói-szóra elfogadta, beiktatta és aláirta." Ezen szabadalom-levelet később 1638-ban Zrinyi Miklós a költő; 1678-ban Kollonics Lipót gróf, magyar kamarai elnök per utján, 1 785-ben Zrinyi Adám gróf, 1694-ben Torineli Hercules gróf is aláírták és megerősítették. Hogy Csáktornya már a XYIII-ik század elején jelentékeny hely volt, bizonyítja abból az időből a városnak több fenmaradt képe, s tanúskodik Bedekovich József pálosrendi szerzetes Leirása, a ki 1750-ik évben Muraközben járván, azt irja, hogy „Csáktornya mezőváros, mely Althán uradalma alá tartozik, sok szép polgárházból áll, melyeknek koronája a zárda. Ezen városban a heti vásárokon kívül országos vásárok is tartatnak, melyek arról nevezetesek, hogy azokra sok szarvasmarha hajtatik." Hogy ipara a mult század elején már virágzott, arról tanúskodik a „Nemes Csizmadia Czéh", mely már 1709-ben létezett. Alapszabályait 1765-ben Mária-Terézia erősítette meg. A város főleg akkor kezdett emelkedni, mikor a dráva-szentmihálvi templom elpusztult és Csáktornyára tétetett át a plébánia. A nagy lélekszámmal bíró (8200) s 10 községből álló filiálék kizárólag róm. kath. vallású lakossága vallási ügyekben naponként megfordult Csáktornyán, szükségleteit itt fedezte,- mi által a város ipara s kereskedelme fellendült. Elősegítette a várost haladásában központi fekvése, a mi kereskedelmének nagyon kedvezett, a városon keresztül vonuló országút s később a vasúti indóház, bíróság, megyei és állami hivatalok felállítása, tanintézetek stb.