Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Petánovics Katalin: Szentgyörgyvár néprajza - Földművelés, állattartás

hajazták a tetejét, ezáltal a víz lefolyt róla. Valóságos művészet volt egy szép, formás kazal megrakása, és sok erőt, ügyességet kívánt mindenkitől. Egyegy kerek kazalba 140-150 kereszt gabona fért. Akinek ennél több gabonája termett, ott házalakú kazalt raktak. A gépek megjelenése előtt mindenki maga csépelte el a saját termését az udvar simára döngölt részén. A kévéket két sorba rakták kalászukkal egymás felé. Mindkét oldalukat kiverték. Fölszedték a kihullott magot, törekrostán megrostálták, kellő időben megszelelték. 1920 táján jelentek meg a gőzgépek a falvakban. Jómódú gazdák tulajdonában voltak, akik egy-egy nyáron több falu gabonáját is elcsépelték. Szentgyörgyvárott Horváth Lászlónak volt cséplőgépje. A nehéz gépet lovakkal húzatták háztól házig. Hozzátartozott még a fecskendő, a mázsa, és a rosták. Személyzete gépészből és etetőből állt. Ők a tulajdonos alkalmazottai voltak. A többi munkást /kévehányó, kévevágó, szalmahordó, kazalrakó, zsákoló, pelyva és törekszedő/ a gazda hívta meg kölcsönösségi alapon. A cséplőmunkások száma 18-20 fő volt. A legtöbb helyen megvendégelték őket. Cséplésig már csaknem minden háznál elfogyott a liszt, ezért rögtön vitték a gabonát a malomba. A Zalán számos vízimalom működött a 18. századtól kezdődően. A vízszabályozások miatt számuk egyre csökkent, helyüket a gőzmalmok vették át. Szentgyörgyvárból főként Zalaapátiba, vagy Égenföldre mentek őrletni. Több rozsot vetettek mint búzát, mert rozslisztből sütötték a kenyeret. A molnár kívánság szerint őrölte meg a gabonát. A búzából lett az elsőliszt, ebből sütötték a rétest és a kalácsokat, a második lisztből a kifőttésztákat, a harmadik vörös lisztből egy- egy adagot kevertek a kenyérliszthez. Egynegyed rész kukoricalisztet is szoktak a kenyérliszthez adni, mert jó íze lett tőle a kenyérnek. A rozslisztet nem osztályozták. A rozskenyér nem száradt ki, nem savanyodott s nem penészesedett meg két-három hét múlva sem. A kamrában a mennyezetről függő kenyértartó rácson helyezték el, jól szellőzött. A kemencékbe általában hat nagy kenyér fért be. A kemence elfütése előtt két nagy vánkosfát helyeztek kereszt alakban egymásra, s erre rakták a többi fát. Bevetéskor a sütőlapáton lévő kenyértésztára és a kemence szájára is keresztet vetettek, s a kész kenyérre is késsel keresztet rajzoltak, mielőtt megszegték. Ha földre esett, fölvették és megcsókolták. Pénteken és szombaton - Jézus és Mária napján - sohasem sütöttek kenyeret. A gabona mellett legfontosabb élelmiszer és kereskedelmi cikk a burgonya volt. Kétfajtát termeltek, a rózsakrumplit és az Ella krumplit.

26 Ma már egyikből sincs, mert úgy vélik, hogy a háború után behurcolt krumplibogarak pusztították el. Kapával kis fészkeket - bokrot - vágtak a földbe, és a krumpli nagyságától függően egyet, a kisebbekből kettőt dobtak bele. De előfordult, hogy a nagyméretűeket több részre szétdarabolták, és azt ültették el. Igyekeztek a földet 138