Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Az első világháborútól a gazdasági válságig (1914–1929) - A Tanácsköztársaság és a visszarendeződés évei (1919–1920)

szítettek, bár akkor még nem sejtették, hogy a bukás után minden fillérről el kell majd számolniuk, amely a részletes nyilvántartások segítségével sikerült is. Júliusban már egyre nehezebbé vált a gazdasági helyzet, ami a hangulatot is rontotta. Folytatni kellett a rekvirálásokat, bár ezt a hivatalnokok sem szívesen hajtották végre. Landi ekkor már a járási tanács elnökeként figyelmeztette őket kötelességükre. A vég feltartóztathatatlanul közeledett: tényét elsőként egy főszolgabírói ügyirathoz fűzött megjegyzés dokumentálta: „Tudomásul szolgál, a népkormány bukása következtében intézkedést nem igényel."

14 A leszámolás következett. A vezetőket éjjeli álmukból keltették fel, a falu főterére vitték, és a feljegyzések szerint bántalmazták, majd letartóztatták őket. Közülük öt embert, így Landi Ferencet is, internáltak. A tanácskormány augusztus l-jén megbukott, de a hónap elején még több ügyirat érkezett, amit a proletárdiktatúra elején adtak postára. Augusztus 2-án már újra a főszolgabíró láttamozta a postai küldeményeket. Az egyikre ezt írta: „Prol. dikt. megbukott. Irattár."

15 Ezzel a megjegyzéssel vette át a közigazgatást a régi apparátus, hogy minden téren visszaállítsa a korábbi rendet. Legelőször is a karhatalmat biztosították: újjászervezték a csendőrséget. 10-étől már ismét működött a képviselőtestület, és új bírót is választottak.

16 Mivel a közigazgatás gépezete gyakorlatilag hamar újraindítható volt, a hivatali munka visszatért a régi kerékvágásba, azonban a 133 nap valamilyen formában még sokáig éreztette a hatását. Ezért látszott szükségesnek, hogy az apparátus mellett, amolyan „politikai biztos" szerepkörben, egy ideig egy „tiszti katona" is jelen legyen a faluban. Augusztus volt, az aratás és cséplés ideje. Sok politikai tennivalót kellett későbbre halasztani, hogy a betakarítás feltételeit biztosíthassák. Szerencsére az derült ki, hogy a háború utolsó évének őszén a meggyötört lakosság óriási erőfeszítéssel, nagyon lelkiismeretesen végezte az őszi munkákat: a felmérések azt mutatták, hogy a gabonatermés fedezi majd a szükségleteket. A 133 nap kevés volt ahhoz, hogy a faluban termelőszövetkezet alakuljon, de valószínűleg a direktóriumnak sem volt szimpatikus a közös gazdálkodás tervezett formája, mert szervezőmunkának nyomai sem találhatók. Még a közös szérű kialakítása elől is kitértek, bár azt a felsőbb szervek erősen szorgalmazták. Egyszerűen arra hivatkoztak, hogy nem oldható meg biztonságosan a nagy mennyiségű gabona tárolása, a termelők pedig jól kialakított és megfelelő nagyságú hellyel rendelkeznek, és képesek betartani a tűzrendészeti szabályokat is.

17 így aztán mindenki a saját udvarába szállította be a gabonát, melynek egy részét már gőzgép csépelte, de a zsúpnak való rozsot 125