Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Az első világháborútól a gazdasági válságig (1914–1929) - Az első világháború hatása a község életére

A költségvetés tárgyalásakor kiderült, hogy a főszolgabíró aggodalma jogos, a jegyző bizakodása pedig alaptalan volt. A képviselőtestület még 200 koronával megtoldotta a hadikölcsönt a költségvetésből, így az általános közigazgatási ágazat 1915-re tervezett bevétele 2.241 korona, kiadása 8.778 korona, hiánya 6.537 korona volt. A hiányt csak pótadóval lehetett fedezni, melynek mértéke a továbbiakban így alakult: 1915 44% 1916 60% 1917 112% 1918 116% 1919 805% A háború második évében a lakosság helyzete egyre nehezebbé vált. A villámháború igézete már megszűnt, a hatóság is két tűz közé került: kénytelen volt végrehajtani a felsőbb utasításokat, s ezzel magára haragította a falut. Magatartása elbizonytalanodott: tevékenysége időnként felélénkült, máskor ellanyhult. 1915 telén fenyegető hirdetésekben adták tudtára mindenkinek, hogy az összes élelmiszerkészletét be kell vallani, és az eltitkolt mennyiséget felkutatják, feljegyzik és elkobozzák. 48 órán belül mindenki köteles volt bevallani és önkéntesen felajánlani nélkülözhető készleteit. Erre buzdított a képviselőtestület lelkes nyilatkozata is: „szívesen eszünk tiszta kukoricakenyeret, csak fiaink ne éhezzenek a harctéren. A gabona és a liszt eltitkolok bűnhődjenek."

8 A lakosság abban reménykedett, hogy megenyhül a hatóság, vagy megjavulnak a körülmények, és nem kell beszolgáltatnia féltve őrzött tartalékait. Nagyon kevesen jelentettek felesleges készletet, s azt is mélyen a becsült mennyiség alatt. A hatóság azonban nem vonulhatott vissza; tudták, mennyi volt a termés, és azt is, hogy mennyi a lakosság szükséglete. A rendelkezés végrehajtásával a pénzügyőrséget bízták meg, ezt azonban hamarosan megbánták, mert „a pénzügyőrség iránt a lakosság amúgy is a legnagyobb ellenszenvvel viseltetik, s talán nem egészen ok nélkül."

9 Még a képviselőtestület is megvádolta a „fináncokat", hogy általában túlbuzgók, a nyomozások számukra anyagi előnyt jelentenek, ezért igazságérzetüket gyakran félreteszik. A testület aggályai nem változtattak a helyzeten: a felesleges készleteket fel kellett kutatni, lehetőség szerint be kellett gyűjteni, s erre nem volt alkalmasabb testület a pénzügyőrségnél. A háború elhúzódása folytán állandóan újabb és újabb behívók érkeztek, 111