Sorok János: Zalabér története (Zalai Kismonográfiák 3., Zalaegerszeg, 1997)

Zalabér története 1703-tól

íglenes templom helyébe 1726-ban kőből és téglából építtetett Horváth uraság egy újat, amelyet 1762-ben egy nagyobb, a mai vált fel.

113 1750-ben már 94 gazda, 8 özvegy és 28 hazátlan zsellér lakja családjával a falut.

114 1757-re» ez 617 lelket tesz ki. A következő jelentősebb esemény, amely a mezőváros életét nyugtalanságba hozza, Mária Terézia Urbáriuma 1767-ben. Ez tulajdonképpen egy vagyoni és szolgáltatási összeírás, illetve előírás, amely szabályozni szándékozott a jobbágy és az uraság vagyonát. Segíteni óhajtott a jobbágyság során, visszaadta költözködési szabadságát, pontosan megszabta tartozásait a földesúrral szemben, és védelmét törvényileg is biztosítani akarta. De sok helyen, így Bérben is megijedt a lakosság, azt vélvén, hogy még súlyosabb terheket raknak rá, és itt is bizony lázadásban tört ki. Pedig, ha valahol, akkor itt segíthetett volna az Urbárium. Zalabérnek azonban nem volt. „1780-ban Horváth úr jobbágyai száma nélkül robotoltak marhával vagy gyalog, a marhas zsellérek egy nap igás és négy nap gyalog robotot teljesítettek évente, a marhával nem rendelkezők csak négy napot gyalog. Egerally jobbágyai hasonlókép. Botka jobbágyai házanként fél tallért, egy hold szántó vagy rét után 15 krajcárt, Szegedi 3 jobbágya összesen 6 Ft árendát fizetett."

115 Az irtás földek után adtak tizedet, különben nem fizettek kilencedet. Nincs elegendő legelőjük, fajzás nincs, így mindkettőt napszámért szokták vagy pénzért megszerezni. ' '

6 Bérben az Urbárium elleni lázadás imigyen folyt le: „Szalabéri Nagy Istvánt pedig midőn megfogták, jóllehet kétfelől két háznál egész szalabéri lakosok együtt voltak egész éjszakán, mégis észre nem vették, hanem midőn már elvezették, aztán esett lárma, s az harangot félreverték és magukat taipban vervén, még az asszonyok is kiáltoztak, hogy csak verjék a németeket, azután pedig a dominális széken (úriszéken) lévő urakat a kastélyból hajtsák és húzzák ki. (Zalaistvándon) már ott készen várta közel 500 parasztember vasvillákkal, dorongokkal, fejszékkel, nyársakkal és hosszú fában csinált hegyes vasakkal."

117 Napóleon magyarországi hadjáratából, a magyar nemesi felkelésből is kivette falunk a részét. Jókai Mór: „A névtelen vár"-ban nem úgy találta ki, hogy a királyi sereg itt táborozott és vesztegelt vagy egy hétig.

118 A Vízrajzi Intézet: „Zala megye postaútjai" kiadványában ezt találjuk 1832-ből Zalabérről feljegyezve: „Természettől alkalmas katonai célokra, 1809-es háborúban is egyik megfigyelő állás itt volt."

119 Hogy valóban jártak erre a franciák és pedig nem a legjobb szándékkal, bizonyítja a zalabéri és pakodi plébános válasza a püspöki felelősségre vonásra, tudni illik hogy miért nem adtak a király által elrendelt gyűjtésre az 1812-es napóleoni háborúban: „A Zalabéri plébános elengedi a császáriak álltak okozott 500 Ft-nyi kárt, a 18