Müller Róbert - Petánovics Katalin - M. Virág Zsuzsanna: Ékszer- és viselettörténet (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 5. Keszthely, 1987)

ma. A keszthelyi téglagyárnál talált 5. század közepi gyermeksírban aranytorquest (2.), és a csizmát díszítő aranycsatokat (3.) találtak. A hunkorban terjedt el a koponya torzításának szokása, amit még az 5. század második felének sírjaiban is megtalálunk (a gyermekkorukban torzított koponyájú egyének jóval túlélhették a hun uralom évtizedeit). A bemutatott koponya (1.) is egy az 5. század második felére keltezhető keleti gót temetőből került elő, amelyet a keszthely-fenékpusztai erőd mellett tártak fel. 456-tól a Balaton környéke a keleti gótok uralma alá került, sőt Thiudimemevü királyuk székhelye valószínűleg a fenékpusztai késő római erődben volt. Ugyanebből a temetőből származik egy aranyozott ezüst fibulapár (14.). A keleti gótok miután kifosztották és tönretették a provinciát 473-ban elhagyták azt. 15 évi vándorlás után hódították meg Észak-Itáliát, ahol új királyságot alapítottak. A Dunántúl déli fele valószínűleg egészen az 530-as évekig befolyásuk alatt állt. A 6. század első felében temethették el a Keszthely környékét uraló család egyik gyermekét abba a sírba, amelyben az egykorú rablás után is gazdag leletek maradtak: két aranycsüngő üvegberakással (7.), két bikonikus aranygyöngy (8.), //. Constantinus császár érmeiről készített aranylemez lenyomatok, amelyek ugyancsak a nyaklánchoz tartozhattak (9.), a kettős aranylemezek (10.) bőrszíjat díszítettek, amelynek végén hegyikristály díszkorong csünghetett (ezt a sírrablók vitték el a díszes fibulapárral együtt), aranygyűrű (11.), amely eredetileg házassági vagy eljegyzési gyűrűnek készült a késő római korban, végül egy gazdagon díszített, tolózáras csonttégely (12.). A keleti gótok távozása után a romanizált őslakosság visszatért a fenékpusztai erődbe, szegényes sírjaik részben már ismertek. Az így keletkezett hatalmi űrt egy másik germán népesség, a longobárdok töltötték ki. A Cseh-Morva-medence irányából 526-ban még csak a Duna vonalát szállták meg Bécs és a Csepel sziget között, 546-ban azonban már a Dunántúl nagyobb részét a Szombathely-Keszthely-Pécs vonaltól keletre. A fenékpusztai erődből csak szórványos leleteiket ismerjük. A balatoni átkelő másik pontját viszont megszállták, amit Vörsön feltárt temetőjük bizonyít. Leírásból és feltárások alapján jól ismerjük a langobardok viseletét. A férfiak lábhoz simuló szűk nadrágot, efölött a comb közepéig érő köpenyt viseltek, amit övvel fogtak össze. Az öv a társadalmi rangot is kifejezte. A szolgák sirjaiban csak vascsat található, a félszabadok övén vaskés is függött, a szabadok öve vas vagy bronzcsattal (27.) zárult, veretek díszítették, és az övön tarsolyt is hordtak. A bőrszíjjal összefogott cipőn kívül a harcosok kis csatokkal összefogott bokavédőt is viseltek. A nők jellegzetes öltözéke a hosszú, bokáig érő szoknya, amit ugyancsak vas- vagy bronzcsat fogott össze. A ruhát elől, a nyak alatt bross vagy fibula díszítette. Ezek többnyire stilizált madárfejeket ábrázoló S- vagy paragrafus fibulák, rovátkolt és üvegberakásos díszítéssel (19-26.). Nagyon kedvelték a nyakláncokat (18.), amelyek egyszerűbb gyöngyökből még a szolgák sírjaiban is megtalálhatók. Jellegzetes a nagy fibulák viselete a nőknél. Bizánci hatásra az övről elől széles vászon vagy bőrszalag csüngött a lábszár közepéig vagy a szoknya aljáig. Végére a gazdagságtól függően üveg, kalcedon vagy hegyikristály csüngőt erősítettek, és ezen a szalagon volt egymás alatt a két nagy díszfibula is. A vörsi temető valamennyi sírját még a 6. század folyamán kirabolták, ezért csak másolatban tudunk ilyen díszfibulát bemutatni (28.). A langobardok az 560-as években háborúskodásba keveredtek az Alföldet megszállva tartó gepidákkal, akik a bizánci birodalom támogatását is élvezték kezdetben. Ezért szövetségre léptek az alig pár éve az Al-Duna mellékére költözött avarokkal. A nagy győzelem gyümölcse azonban az avaroké lett, akik 568-ban az Itáliába vonuló langobardoktól Pannoniát is megkapták. Ezzel véget ér a germán időszak és történel-