Müller Róbert - Petánovics Katalin: A földművelés története (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 4. Keszthely, 1990)

got, vagy maguk dolgozták föl. Birtokaikon helyezkedett el vándor idénymunkásként 4-6 hónapra a dunántúli, a borsodi és nógrádi agrárszegénység nagy része. A nagybir­tok vonzáskörzetében általában részes munkát és alkalmi napszámbért kaptak kere­seti lehetőségként. Most, hogy vázlatosan áttekintettük a mezőgazdaság fejlődését a 18. századtól a 20. század elejéig, térjünk vissza a kiállítás tárgyaihoz, s vegyük sorra az egyes eszkö­zök használatát, kialakulásuknak, alkalmazásuknak módját. Elsősorban a parasztgaz­daságban elfoglalt helyüket és szerepüket elemezzük, de nem feledkezünk meg a nagybirtokról sem, hiszen jól tudjuk, hogy a 18. században kialakult termelési gyakor­lat mily kevéssé módosult a 19. században is, és ez az állapot sok szempontból párhu­zamosan haladt mind az uradalmakban, mind a parasztgazdaságokban. Bár a kiállí­tott néprajzi tárgyak zöme a 19. századból való, mégis alkalmasak arra - a fentieket figyelembe véve -, hogy reprezentálják a két évszázad földművelési módszereit. A földnyerés legrégibb módja az irtás. Magyarországon két nagy irtási periódus volt. Az első a 11-13. században, az Árpád-kori falurendszer kialakulását és megszi­lárdítását jelentette, a második a 18-19. században ment végbe, amikor a hódoltság alól felszabadult elnéptelenedett területek új lakói teremtették meg életlehetőségei­ket: falvaikat és termőföldjeiket. A fennmaradt iratok alapján a Balaton környék erdőben gazdag földjein az irtás három féle módját gyakorolták: lábon égették; kivágva s a földön szétterítve gyújtották meg; s végül kivágták, de fölhasználták az értékes fákat. (Fríz bal 1-5.) Akiállításban látható fa az égetéses irtásra való előkészítést mutatja. Áfák törzsén - nem messze a tövüktől - fejszével (36) gyűrű alakban lefejtik a háncsot: kerengetik, héjazzák. Egy év múlva elszárad. A régi nyelvhasználatban ezt a folyamatot aszalás­nak, cserzésnek hívták. A kiszáradt fákat elégették, hamujuk trágyaként javította a földet. A tuskókat, gyökereket irtókapával (34), csákánnyal (35), fejszével szedték ki a földből, a kisebb bozótokat ágvágókkal (37) tarolták le. (Tabló fotó 2.) Irtásrészlet

Next

/
Oldalképek
Tartalom