Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Néprajz - Lukács László: A lakóház alaprajzi változatai a Káli-medencében

30 NÉPRAJZ századból. Ethnographia LXVIII. (1957) 89-91. 24. VAJKAI i.m. 96-105. 25. A 3. jegyzetben említett osztály levél. 26. EÖTVÖS Károly: Balatoni utazás. Budapest, 1982. II. 358. 27. Zala Megyei Levéltár, IV. 2. 18. d. 1824. november 29/24. Néhai Nztes vitézlő Septey Ádám úr árváira maradott javadalmak összeírása. 28. VAJKAI Lm. 91-93. 29. VAJKAI Aurél: Szabadtéri néprajzi múzeumok Veszprém megyében : Nagyvázsony. Veszprém, 1970. 33— 34. 30. VAJKAI Aurél: Szentgál. Egy bakonyi falu néprajza. Budapest, 1959. 192,197. 31. VAJKAI Aurél: Füstöskonyhás házak a Balaton környékén. Ethnographia LXXXIV. (1973) 92, 95. 32. KISS László: Szentantalfa és környékének földrajza. Budapest-Pápa, 1940.28. 33. A 31. sz. jegyzetben i.m. 88. 34. CSUKÁS Györgyi: Pula, Márkó és Vöröstó német falvak építkezése. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei XVIII. Veszprém, 1987.651, 653. 35. SZENTMIHÁLYI Imre: Körmend települése és népi építkezése a XVII. század derekán. Körmend, 1980. I. 50-55. 36. NAGY József: A Hegyhát-vidék építkezése. Néprajzi Értesítő I. (1900) 83. 37. BÍRÓ Friderika: Az Őrség ház- és lakáskultúrája a 18. század végétől napjainkig. Szombathely, 1975, 126. In der Gegend sind seit dem 15.-16. Jahrhundert Wohnhäuser zweier Typen des Rauchabzugs und des Grundrisses in Gebrauch. Diese lassen sich nicht an das einzelne Volkstum (ungarisch, deutsch) sondern an gesellschaftliche Schichten binden. Das Gelände ist eine Weingegend, der Wein wurde und wird jedoch in den Weinbergkellern gelagert, obwohl zu den gut ausgebauten Wohnhäusern des Adels, der Kirche oder der Herrschaften auch Keller gehörten. Die Entwicklung in Richtung auf die Zweireihigkeit in den Grundrissen der Wohnhäuser des Káli-Beckens zeigen die ab der Wende vom 18. zum 19. Jahrhundert in den Adelshäusern hinter das oder 38. KARDOS László: Az Őrség népi táplálkozása. Budapest, 1943.196. 39. TÓTH János: Áz Örségek népi építészete. Budapest, 1975. 35. 40. KOSSITS József-CSAPLOVITS János: A' Magyar országi Vendus Tótokról. Tudományos Gyűjtemény XII. (1828) 5. 3-50. 41. GÖNCZI Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetes vidékének és népének összevontabb ismertetése. Kaposvár, 1914.469. 42. MALONYAI Dezső: A dunántúli magyar nép művészete (Veszprém, Zala, Somogy, Tolna). A magyar nép művészete IV. Budapest, 1912. 321. 43. TÓTH János: Göcsej népi építészete. Budapest, 1965. 45. ábra 44. ZENTA1 Tünde: A parasztház fejlődésének dél-dunántúli története. Kandidátusi értekezés. Kézirat, 247. 45. KNEZY Judit: Faépítkezésre vonatkozó XVIII. századi adatok Somogy ból. Ethnographia LXXXII1. (1972) 521. 46. Uo. 520-521. 47. ZENTAI i.m. 233. 48. Uo. 249. 49. VAJKAI Aurél: Veszprém megye népi építkezése. Néprajzi Értesítő XXXII. (1940) 2-6, Uő.: Kiskamrás házak a Dunántúlon és a Székelyföldön. Nép és Nyelv 1. (1941) 222224, Uő.: A 32. sz. jegyzetben i.m. 90. 50. BALASSA M. Iván: A parasztház évszázadai. A magyar lakóház középkori fejlődésének vázlata. Békéscsaba, 1985. 137. - V.o.: MAKKOS Lajos: A jánosházi tornác és a katonaszoba. Vasi Szemle II. (1935) 376-380. die Zimmer eingebauten Kabinette. Eben von diesem Zeitraum an beginnend kann man in ganz Transdanubien mit dem Einbau von Kabinetten in den Gebäuden des Adels, der Kirche und der Herrschaften den Beginn des Wandels zur Zweireihigkeit feststellen. Im 19. Jahrhundert kann man in den deutschen Gemeinden des Bakony-Gebirges ebenfalls die bei der inneren Aufteilung der Häuser vor sich gehende Änderung zu ihrer teilweisen Zweireihigkeit feststellen. Die Veränderung der Aufteilung zur teilweisen Zweireihigkeit von Bauernhäusern erfolgte jedoch nur ab der zweiten Hälfte des 19. Jahrhunderts, eher nur ab der Jahrhundertwende feststellbar, aber diese Entwicklung ist nicht allgemein. A Jánosházáxól említett katonaszoba nem előkamra, hanem az első szoba mellett a tornácból nyíló keskeny szoba. A lakóház e katonaszoba építésével részben kétmenetűvé vált. LACKOVITS Emőke kandidátusi értekezésem munkahelyi vitáján a Fertő vidékéről, Süttörből említette az előkamrákat, amelyek beszállásolt katonák számára épültek. 51. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor: Magyar népi építészet. Budapest, 1987. 29. 52. BALASSA i.m. 136-137. 53. BÍRÓ i.m. 40. 54. A 39. sz. jegyzetben i.m. 38. 55. BIRÖi.m. 40. 56. Uo. 39. 57. BÁRDOSI János: A felsőszölnöki szlovén füstösház. Savaria XI—XII. Szombathely, 1983, 235. 58. GÖNCZI i.m. 444 445, V.o.: A 43. sz. jegyzetben i.m. 90. ábra 59. A 43. sz. jegyzetben i.m. 37, 42, valamint a 95 96, 99. ábra. 60. Uo. 49. és az 53. ábra a tornác ilyen elhelyezkedését Kapuvárról is ismerjük: PODMAN1CZKY Zsuzsanna: Kapuvár néprajza. Pécs, 1943. 16. 61. A 44. sz. jegyzetben i.m. 31., valamint az 51. ábra. 62. Uo. 31., valamint az 50. és az 52. ábra. 63. BÍRÓ Friderika: Göcsej. Budapest, 1988. 80. 64. KURUCZ Albert-BALASSA M. Iván -KECSKÉS Péter (szerk.): Szabadtéri néprajzi múzeumok. Budapest, 1987.160-161. 65. ZENTAI i.m. 243. Unvergleichbar ist in dieser Gegend das rauchige Haus mit Vorkammer in Kékkút. Seine Parallelen sind jedoch in ganz Transdanubien anzutreffen, sie waren sogar in den vierziger Jahren dieses Jahrhunderts in mehreren Dörfen des Bakony-Gebirges noch anzutreffen. In Westund Südwesttransdanubien treffen wir sie mit zahlreichen, jeweils anders angeordneten und bemessenen Kammern unterschiedlicher Funktion. Sie können die Vorkammern auch in diese Reihe anordnen, womut die, die einzelnen archaischen Bauelemente weiter erhaltenden Fälle des Káli-Beckens die früher vorhandenen Bindungen zwischen Südtransdanubien und dem Káli-Becken bestätigen. LÁSZLÓ LUKÁCS DIE ÄNDERUNG DES GRUNDRISSES DER WOHNHAUSER IM KÁLI-BECKEN