Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Hadtörténelem - Varga Tibor: Egy veszprémi levente Németországban (1945. február–november)

HADTÖRTENELEM 129 A neubibergi repülőtéren Égerből Regensburgon át érkeztünk München közelébe. Átmenetileg a fürstenfeldbrucki repülőtéren szállásoltak el bennünket. Egy tornaterem padlóján aludtunk. Meleg volt és enni is adtak. Mindenki hozzáfogott levelet írni. (Otthon persze nem kapták meg leveleinket, mint ahogy a később küldötteket sem.) Rövidesen egészen közel kerültünk Münchenhez. Új tartózkodási helyünk — hosszabb ideig — a neuibibergi repülőtér lett. Szállásunk egy emele tes ágyakkal zsúfolt tornateremben volt. A parancsnokság azonnal katonás rendet, fegyelmet igyekezett teremteni, s megkezdte rendszeres foglalkoztatásunkat. Mindenesetre körülményeink kedvezőbbek voltak, mint korábban. Ez az elhelyezésre, az étkezésre és a hygiéniára egyaránt vonatkozott. Az utazás során például a tisztálkodási lehetőségek igen korlátozottak voltak, sőt a szükséglet elvégzése is nagy gondot okozott. A váltás fehérnemű is (már akinek volt) régen elpiszkolódott. Mosási lehetőség nem adódott. Mire elérkezett a kivagonírozás, az egyik vagonban tetvesedést észleltek. Úgy véltük, hogy a férgeket egyesek már otthonról hurcolhatták, vagy a vagonok lehettek fertőzöttek. Jónéhányan ha tehették sem tisztálkodtak. A rendteremtés ebből a szempontból különösen fontossá vált. Neubibergi parancsnokságunk Wehrmacht-egyenruhás német altisztekből (egy főtörzsőrmesterből és 2— 3 törzsőrmesterből) állt, akik alá több ún. Unterführer volt beosztva. Az utóbbiak számítottak közvetlen feljebbvalóinknak. Az unterführerek részben korábban kikerült idősebb, németül értő leventék, vagy sorainkból kinevezett ,»hangadó" társaink lettek. Ők közvetítették a parancsnokság utasításait, vezették az egységeket. Akadt aki visszaélt hatalmával, habár ez nem volt jellemző. Egy alkalommal takarodó előtt az egyik Unterführer megkérdezte tőlem, hogy fáj-e a fogam. Nem fáj, válaszoltam, mire kétszer pofonvágott. Tanuld meg — mondta —, hogy katona még takarodó idején sem teszi zsebre a kezét. Megparancsolta, hogy minden takarodó előtt bevarrott zsebekkel jelentkezzem. A másnapi jelentkezésnél célzást tett, hogy némi cigaretta ellenében eltekint „büntetésemtől". Nem adtam neki. A következő jelentkezésnél elzavart, mire kifejtettem a varrást. A repülőtéren többnyire dolgoztunk. Az alaki foglalkozásokon pedig tanultuk a fontosabb német vezényszavakat (Abteilung halt, Stillstand, auf gerade aus, recht um, links um, abtreten, marsch, stb.) s azok végrehajtását. A napi munkánk során tereprendezést végeztünk, árkot ástunk, a kiásott földet pedig csillékkel továbbszállítottuk. Mivel március elejére zordra fordult az időjárás, sokat szenvedtünk a hidegtől. Néha egy-egy társunk ájulást színlelt, hogy visszamehessen a meleg szállásra. A felügyelő német őrmester közölte, hogy hány csille földet kell elszállítanunk. Ha teljesítettük, bevonulhattunk a szállásunkra. Mindez gyors munkára késztetett bennünket. Alakulatunkat kisebb egységekre, azon belül csoportokra osztották. Közvetlen barátaimmal a 3. csoportba kerültem. Március 13-ig valamennyien német katonaruhába öltöztünk. Akinek még volt tartalék élelmiszere, nélkülözhető cigarettája, az új szerelést tudott magának biztosítani. Az egyik Unterführer megsúgta, hogy a német őrmester kisebb ajándékért „segít" a szerelés kiválasztásában. Láttam, hogy a kiadott lábbelik egyrésze viseltes, így hát én is feláldoztam egy pár új bakancsért a maradék szalonnámat. A szökések még az ország elhagyása előtt megkezdődtek. Néhány társunknak sikerült is hazajutnia. Utunk csehországi szakaszán nem hallottunk szökésekről, de Neubibergben ismét folytatódtak. Legtöbben március 7—12 között kísérelték meg az „eltávozást". Ezekben a napokban a jólértesültek már arról beszéltek, hogy katonai kiképzésünk után Németországban maradunk szolgálatban. A hír hallatán gyakoribbá váltak a szökések, amelyek többsége azonban sikertelen volt. Jónéhány társunkat útközben lefülelték, visszahozták és kiadós „csuklózással" büntették. Neubibergben két alkalommal fociztunk a faluban levő labdarúgópályán. Unterführerünk a pályára menet a poros, helyenként kavicsos földúton — a helyi járókelők közeledtére — többször is látványos „repülőt" vezényelt, s fektetett bennünket. Ekkor történt, hogy Tóth Laci barátunk köpenyének eleje végighasadt. Egy jóindulatú Unterführer (Vértesi) a szakadt köpenyt még aznap kicseréltette. A március 7—12. közötti napok eseményeiről naplóm a következőket rögzítette: „Március 7. Szerda. Ébresztő 5 órakor. Ismét 75 ember távozik. Reggeli után munkára megyünk. Földet lapátolunk. Az idő elég hideg, hordja a havat. Az ebédre alaposan megéhezünk. Higin jóvoltából duplát eszem. Cukrot is kapunk. Délután pihenő. Mára virradóra kb. 30-an szöktek meg. Sokan tervezik. A távozottak között: Herczeg, Márkus, Kiszeli, Molnár L, Szakács. Este fél 8-tól 10-ig új csoportbeosztás. Herczegéket hír szerint elfogták. Mi is szöknénk, de őrséget kapunk az aitóhoz. Március 8. Csütörtök. Ébresztő 6 órakor. Fél 7-kor sorakozó, kiválaszt^ jak a beöltözőket. Reggeli után rövid alaki kiképzés. Ebéd után ásunk. Ma érzem először a kenyérhiányt. Nyugodalmas éjszaka. Március 9. Péntek. Ébresztő 1/4 6. Munka délig. A nagy hóesésben kétszer is a hangárban keresünk menedéket. Rövid nagyriadó. Délután pihenő, 9-kor takarodó. Március 10. Szombat. Ébresztő 1/4 6. Reggeli feketekávé, délelőtt munka. Én bennmaradok a sebes kezem miatt. Az ágyon hevertem, s egy imakönyvben lapozgattam. Honvágyat érzek. Vacsora után kimenő. Én lefeküdtem. Március 11. Vasárnap. Ébresztő 6 órakor. Sorakozó 1/2 8. Egyik csoport dolgozni megy. Elveszett egy ember ebéd- és vacsorajegye, vagy ellopták. Ezért a 3. csoport 40 perces szigorított gyakorlatot végez. Alaposan elfáradunk. Ebéd után pihenő. Kártyáztunk. A vacsora után a mozihelyiségbe mentünk. Kijelentik, hogy kiképzés után is Németországban maradunk szolgálatba. Takarodó 9 órakor. Március 12. Hétfő. Ébresztő 6 óra. Elaludt az UvD, azért késtünk egy órát. Reggeli fekete után munka. A „Hija hija" Unteroffizier (mi neveztük így el) ma nem kiabált velünk. Ebéd. Rövid nagy riadó. Vacsoránkat a Higin hozza el. Fél komiszt cserélünk a Tóth Lacival cigarettáért. Takarodó 9 órakor." A leventék egy-egy csoportját — elsőként a magasabb termetűeket — március első hetében máshova vezényelték a repülőtérről. Fokozatosan a többiek is elhagyták Neubiberget. Helyzetünk a repülőtéren elfogadható volt. Naponta háromszor étkeztünk. A tartalmasabb koszthoz szokott fiúk — főleg a falusiak — azonban kévéseitek az ennivalót. Néhányan loptak kenyeret? ebédjegyet meg cigarettát. Az egyik lopáson ért társunkat pokrócba csavarták és szíjjal elverték. Tisztálkodási lehetőséget — a mosást is beleértve — biztosítottak. Mégis egyeseket úgy kellett a mosdóba kényszeríteni. Az egyik „koszfészek" nem vonulhatott együtt a többiekkel, s az ebédlőben is csak elkülönítve étkezhetett. Láttuk, hogy a zubbonya hajtókája alól másztak elő a tetvek. Fertőtlenítőbe vitték, másik ruhát kapott. Néhány nap múlva azonban ismét tetves volt.