Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Hadikrónika - Huszár János: Ejtőernyős krónika (1938–1941)

102 odaállni csajkával, velünk együtt aludt, együtt tornászott. .. éjjel-nappal közöttünk volt, természetes, hogy megszerettük . . . összeálltunk vele birkózni vagy vívni. . . minden áldott nap, amikor ugrottunk, ő is ugrott velünk. Volt, hogy elsőnek ugrott ki, volt, hogy ötödiknek.. . S ha valamelyik nem úgy ugrott, ahogy kellett volna, akkor rászólt... figyelmeztette . . . rettentő szigorúság volt nálunk, ezt inkább önfegyelemnek lehetne mondani. " 3 ° A legnagyobb gondot Pápán a repülés és a megfelelő számú ugrás biztosítása okozta. A Honvédelmi Minisztérium által az ejtőernyős kiképzés céljaira kilátásba helyezett két SM 75-ös gépből csak az egyik volt használható állapotban Pápán, a másikat három társával együtt Csepelen, a Weisz-Manfréd gyárban ekkor alakították át utasforgalmi gépből katonai szállító repülőgéppé. A kissé már korszerűtlen, lassú, de stabil Capronik mentették meg a helyzetet. Ezek segítségével sikerült megoldani a soron levő feladatokat. Ezekről a gondokról bőven ír Szokolay Tamás emlékezésében: „A Légierők parancsnoksága . . . hozzánk vezényelte Segesváry repülő főhadnagyot, aki az SM. 75. gépekkel a forgalomban már repült, így időlegesen meg volt oldva a birtokunkban levő egy darab gép használata. További repülőgépekre is szükségünk volt. A Légierők parancsnoksága a szombathelyi repülőtérről három darab Caproni 101-es gépet vezényelt Pápára Gelencsér Ferenc hadnagy parancsnoksága alatt. Ezekkel azonban a gyakori géphibák miatt a repülés akadozva ment. A helyzet csak akkor javult meg, mikor megérkezett Rigó szerelő őrmester, és egy kis műhelyt rendezett be Pápán. Ettől kezdve rendszeresen tudtunk repülni és ugrani."*

1 Bertalan Árpád szívesen vállalkozott bemutatókra, mert meg akarta győzni azokat, akik nem hittek az ejtőernyős csapat jövőjében. A Pápára költözést megelőzően először Szombathelyen majd Mátyásföldön adtak ízelítőt az egyéni és deszant ugrásokból. Most Rigó őrmesternek és munkatársainak volt köszönhető, hogy a keret tagjai 1939 október végén részt vehettek azon a nagyszabású bemutatón, melyre Kassán került sor. Erről részletes leírás maradt fenn: „Jelentős esemény volt a kassai repülőtiszti akadémia felavatása, melyen a régi kísérleti keret egy csoportja vett részt Makray Ferenc és Kiss Zoltán hadnagy vezetésével. Nagy repülődemonstrációt szerveztek erre az alkalomra. Miskolc térségében gyülekeztek a bombázó-, felderítő-, szállító- és vadászegységek, köztük a mi csoportunk is három géppel. Október vége felé jártunk már, és az idő sem igyekezett ezt meghazudtolni. Ködös, párás volt a levegő, mire Kassa fölé értünk, már kétszáz méterről sem lehetett a földet látni. A repülőgépek lementek száz méter alá, úgy repülték végig a díszmenetet. Ilyen alacsonyról ugrani nem lehetett. Az ejtőernyős bemutató volt az utolsó szám. Ekkor 180 méter volt a felhőmagasság. Makray Ferenc, az ugrás vezetője úgy határozott, hogy tekintettel a jelentős ünnepségre és bízva emberei ügyességében végrehajtja ezt a rendkívül alacsony ugrást. Szabályzatunk 300 métert írt elő, mint megengedett legkisebb magasságot. Gyakorlott, ügyes embereink igen jól oldották meg ezt a kényes feladatot. Mint a szemtanúk elmondták, nagyszerű látvány volt a szinte egyszerre kirobbanó harminc ejtőernyő, mely néhány másodperc múlva már földet is ért. Nem történt semmi baj, de a két tiszt alapos fejmosást kapott otthon Bertalantól a veszélyes ugrásért."

32 A megfelelő fizikai előkészítés és többórás szoktató repülés után került sor az októberben bevonult újoncok első ugrásaira. Hála a jól működő műhelynek, sikerült a gépeket üzemképes állapotban tartani, így november és december hónapban a 150 újonc teljesíthette a jelvény megszerzéséért szükséges négy ugrást. Az eredeti előírást, mely öt ugrást kívánt meg, Bertalan Árpád hatályon kívül helyezte, így a negyedik ugrás után minden katona megkaphatta a szép jelvényt az igazoló lappal együtt.

33 Akik az ugrások előtt, vagy már több teljesített ugrás után meggondolták magukat, azokat a parancsnok az első évben visszaküldte csapattestükhöz. Most ebben változás következett be. Itt tartották őket, s belőlük alakították ki a műhely, a raktár személyzetét, s létrehoztak a „nem ugró" legénységből egy gépkocsizó részleget is. Ezek létszáma hamarosan elérte a 60 főt. Ettől kezdve jelent meg az „ugró" és „nem ugró" kifejezés a kimutatásokban. (Ugró-legénység, ugró-orvos, ugrótiszt, ugró-tiszthelyettes stb.)

34 Pápán az ejtőernyős alakulatnál 1940 januárjában és februárjában is intenzív munka folyt. Sem a parancsnok, sem a tisztek és tiszthelyettesek nem sajnálták a fáradtságot a kiképzés eredményessége érdekében. Erről számos emlékirat tanúskodik: >y

Az 1940-es év első két hónapjában rengeteg hó esett. Erős hófúváHADIKRÓNIKA sok is voltak, ezért az ugró-kiképzés egyelőre szünetelt. Megalakítottuk az első tisztes iskolát, ahova a legénységnek majdnem felét beiskoláztuk. A század fennmaradt részéből pedig egy legénységi iskolát alakítottunk. Ebben az iskolában a gyorstüzelő fegyverek és a páncéltörő fegyverek használatában, valamint a robbantásban képeztünk szakosított kezelőket és robbantókat. Mind a két iskolában az volt a legfőbb cél, ha majd a zászlóalj megalakul, ennek a századnak a szakosított és tisztes iskolát végzett embereiből alakítsuk meg a 2. és 3. század keretét. Tekintettel a jó hóviszonyokra, mind a két iskola tantervébe beépítettük a síkiképzést is."

35 A Bakony kevéssé bizonyult alkalmasnak síkiképzésre. Ekkor Bertalan Árpád őrnagy hosszas utánjárás után elintézte, hogy az ejtőernyős század Kárpátalján, a Huszt közelében található Visken kéthetes sítáborozáson vehessen részt. Vonattal utaztak, ott pedig egy erdészeti telep jól fűthető barakjaiban nyertek elhelyezést. A terep és a hóviszonyok ideálisnak bizonyultak. Egyetlen gond akadt, éspedig az, hogy ivóvíz nem volt a közelben, így a közeli borvízforrások vizét itták, ha megszomjaztak. Ettől pedig a katonák sorban erős hasmenést kaptak. Bertalan őrnagy rummal kezelte a betegeket, akiknek annyira megtetszett ez a gyógymód, hogy nem akartak felépülni. Miután a rum-kúra befejeződött, a betegek sorban meggyógyultak. A sportoláshoz hozzászokott emberek az okta4. ábra. Ejtőernyős ugrás (Caproni-101 -es gépből).