A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Szij Béla: Jókai Mór képzőművészeti érdeklődése

Jókainak az 1839 előtti időkből is maradtak fenn művei. A már említett műtárgyjegyzék első helyén a Harang című vízfestményt (2. ábra) találjuk.

11 Ez a mű 1835 táján készült. A valóságban láthatott ilyet, vagy valamilyen olvasmányélmény szülhette a rajzot: az ugyanis egy csigára szerelt, de még földön fekvő harangot ábrázol. A harang oldalán a felírás: ,Jókai festette". Színei között az okkersárga és a halványkék árnyalatai váltakoznak. A tollal húzott vonal formaalakító szerepén kívül a vízfesték óvatos használatát látjuk. 1837 táján készítette el a. Malom című ceruzarajzát

12 (3. ábra). Ezen már jobban érzékeljük a tapasztalati valóságnak gondos megfigyelését, a látottaknak a mérlegelését és utánzó jellegű megjelenítését. A gyermeki kézzel készített rajz a tehetség kétségtelen nyomait mutatja. * Jókai 1837 és 1841 között rendszeresen képezte magát a „Révkomáromi Királyi Rajz Oskolá"-ban. Vayerné Zibolen Ágnes tanulmánya nyomán ismerjük az Oskola bizonyítványát - ez 1841 őszhó 25-én kelt. E bizonyítvány szerint Jókai négy esztendőn át „hetenként háromszor a fent említett Oskolában . . . leginkább az arczképeket.. . nemkülömben az Architektúrának kezdetét . . . szorgalmasan tanulta ..." A bizonyítványt nem sokkal a Pápára való elutazás előtt állították ki. Úgy tetszik, hogy Jókai vagy a hozzátartozói szerint fontos volt ez a bizonyítvány a pápai kollégiumban való tanulás szempontjából is. Édesapja, aki Szinnyei József szerint a színjátszásnak nagy pártolója, amellett ügyes rajzoló és festő is volt, s jegyzeteit találóan illusztrálta, határozottan bízott fia művészi jövőjében.

13 Afféle csodagyereket látott benne! Mikszáth Kálmán szerint rt

Raffael és Michel Angelo dicsőssége lebegett az apja előtt . . . s elhatározta az irányban való képeztetését"} * Édesapja ugyan 1837-ben meghalt, de az édesanya és a két testvér — Károly és Eszter — szintén — bíztak Móric művészi képességében. Szülein és testvérein kívül még sógorától, Vali Ferenctől kapott sokféle segítséget. Vali Ferenc a fiatal tanár — aki Pápán tanult, aki 1834-ben ott szenior volt, s akit 1837-től a rév-komáromi református gimnázium tanárául hívtak meg - 1839-ben Jókainak a nővérét, Esztert vette feleségül.

15 Jókai életrajzi regényében arról a támogatásról és biztatásról is megemlékezett, amelyet a családi környezetétől kapott. Vali Ferencről és Károly bátyjáról így írt: ,JToltig tartó hálával emlékezem a kegyeletes alakról . . . szellemi kiképzésemen kívül arra is gondja volt . . . hogy a jellemet idomítsa nálam . .. Határozott iránya volt, hogy költőt csinál belőlem ... Károly bátyám praktikus eszű ember, ő ellenben azt kívánta, hogy képezzem ki magamat építésznek. Ez a szép hivatás. Arra is készültem, Orbán Gábor városi rajztanárnak minden architektúrái tudományát végig kitanultam és olyan szépen felépítettem - papíron - Theseus templomát, hogy arra mindenki egyszerre ráismert . . . így fejlett ki bennem a festészet szenvedélye ... s aki csak hires ember volt Komáromban, azt mind lerajzoltam tussban, punktirozva, aczélmetszés módra . . ." Károly bátyjáról azt is följegyezte, hogy „a komáromi kálvinista tornyot megfaragta élethű alakban játékszerül", s azt őnéki (Móricnak) ajándékozta.

16 Ez is mutatja, hogy a Jókai család tagjaiban megvolt a kézügyesség, sőt a művészi hajlam sem hiányzott belőlük. A „komáromi híres emberek''-ről készült rajzai közül az Országos Széchenyi Könyvtárban egy tollrajzon láthatjuk Kossár Ferencnek Komárom városa volt főbírájának, a református egyház főgondnokának arcképét.

17 Ma már csak nagyon keveset ismerünk az ilyen rajzokból. Ennek okát abban kereshetjük, hogy a szabadságharc idején, Komárom bombázásakor (1849-ben) a Jókai-ház padlása meggyulladt, és — egyéb dolgokkal együtt — az acélmetszetü tollrajzokból is sok elégett. Vali Mari Emlékeim Jókai Mórról című könyvében a tűzesetekről és vele kapcsolatosan Jókai jegyzetfüzeteiről, valamint tollrajzairól is megemlékezik. Szerinte csupán Pázmándy Dénes arcképe maradt meg, „mert be volt csomagolva egy ládába Pápára való elszállítás céljából" }

b Azt valószínűleg azért akarták elküldeni Pápára, mert Jókai a maga közelében szerette volna látni addig elkészült rajzainak egyikét-másikát, és segítségükkel ott is továbbfejleszteni rajzi készségét. Pápán kitűnő eredménnyel tanult. Nagy buzgalommal vett részt a képzőtársaság munkájában, verset, novellát írt, s bírálta mások munkáit. A pápai képzőtársaságban hangzott el első, később nyomtatásban is megjelent elbeszélése, az Istenítélet.

19 Versei már előbb napvilágot láttak a Társalkodóban.

20 Maga Jókai — a már többször említett önéletrajzi regényében - így emlékezett vissza a Pápán eltöltött időre : „ Volt Pápán egy önképző társulatunk, abban szavaltunk és saját müveinket felolvastuk, jutalmakat tűztünk ki a legjobb költői művekre . . .Az ez évben kitűzött három költői jutalmat Petőfi, Petrich és én nyertük et'. E művének más lapjain így írt: „Meg kell vallani, hogy a szellemi kiképzésnek kiváló előkészítője volt a pápai kollégium". Nagy megbecsüléssel szólt tanárának Tarczy Lajosnak a munkálkodásáról: őt tartotta a legkitűnőbb tanárnak.

2 г A díjazott pályamunkákról így emlékezett meg: . . . el kell ismernem, hogy Orlai koszorúzott novellája nemcsak jobb volt az enyimnél, de valósággal jó volt. Kép, hangulat, költői ér, erőteljes nyelv, művészi alkotás egyesültek benne".

22 — Tehát Jókai a pápai kollégiumban kitüntető irodalmi díjat nyert. Mégis mindezek ellenére, úgy tetszik, hogy képzeletét ott is a rajzolás és festés foglalkoztatta legjobban, és szabad idejében ennek a vonzalmának élt. Komáromi éveiben a rajzolás, főképp a tusrajzok készítése, Pápán a különféle olajfestékek használatának megismerése volt számára különösen fontos. Mikszáth Kálmán és főképp Orlai Petrich Soma hitelt érdemlő följegyzései szerint Orlai Petrich So505