A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Csoma Zsigmond: A filoxéra és hatása a Káli-medencében

munkákat kellett rendszeresen végezni a termés biztonsága érdekében. Közvetlen a filoxérafertő­zés után megnőtt a homok-, laza, immúnis talaj­foltok jelentősége, ezeken a területeken a fi­loxéra nem tudta kipusztítani a szőlőket. A ki­pusztult hegyoldalak helyett nem mindenütt tele­pítettek újra szőlőt, a szőlők lassan lecsúsztak a laposabb területekre. A régi bevált fajtákat az oltással terjedő újabb nyugat-európai és a hazai nemesítök fajtái váltották fel, és ezek terjedtek el, a direkt termőkkel együtt. A hagyományos szőlőtermesztés évi munkakeretébe kényszerű­ségből beilleszkedtek az új módszerek, majd a korábban ismeretlen eljárások szétfeszítették ezt, és máig szólóan az új szőlőtermesztés meghatá­rozói lettek. A füoxéra pusztításnak társadalmi hatása ab­ban mutatkozott meg a Káli-medencében is, hogy a napszámosmunka lehetőségei rohamosan csök­kentek — bár még itt dolgozhattak legtovább a napszámosok a szőlőkben —, majd a kilátástalan­nak tűnő helyzetben Amerikába, Szlavóniába és a Duna—Tisza közi homokra vándoroltak ki a napszámoscsaládok. A Balaton déli - - somogyi - partján, az államtól kapott immunis homok­Itt köszönöm meg dr. Kovács Zoltán szíves segítsé­gét, hogy engedte átnézni a korszakkal foglalkozó kéz­iratos néprajzi bibliográfiáját. \.STEINGRUBEL, Paul: Geschichte der Anstalt, 1860—1950. In: 100 Jahre Höhere Bundeslehr — und Versuchsanstalt für Wein — und Obstbau Kloster­neuburg. Klosterneuburg. 1960. 15., KOZMA Pál: Szőlőtermesztés. Bp., 1964. 6. 2. A filoxérapusztítás tokajhegyaljai történetét részle­tesen vizsgálta BALASSA Iván: A filoxéra Tokaj ­hegyalján. HOM. Évkönyve, XIII—XIV. Miskolc. 305—334., a homoki szőlőtelepítéseket serkentő ha­tását mutatta ki FÜR Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazdálkodás útján, 1870—1914. Bp., 1969. 200., uő: A filoxéra hatása a homoki szőlőtermesztés fel­lendülésére. Agrártörténeti Szemle, XIV. (1972). 108—111., uő: Kertes tanyák a futóhomokon (Tájtör­téneti tanulmány). Agrártörténeti tanulmányok, 12. Bp., 1983., nagyobb összefüggésekben, a szervezett védekezésre mutatott rá FEYÉR Piroska: Szőlő- és borgazdaságunk történetének alapjai. Bp., 1970. 84—184., KECSKÉS Péter: A szőlő telepítésének ha­gyományos és újabb eljárásai a Mátraalján. Az Egri Múzeum Évkönyve, VI (1968) 295—316. A növény­védelem fejlődésében játszott szerepére utalt BOG­NÁR Sándor: 100 éves a filoxéra a Kárpát-medencé­ben. Növényvédelem, XII/2. (1976) 85—87. 3. BAROSS Károly— DRÜCKER Jenő: Francziaország szőlőmüvelése. Bp., 1901. 19. 4. MÁDAY Izidor: A phylloxera ügyében. Borászati Lapok (VI.) 1874. 219—220. (Továbbiakban BL.), BL. (VIII) 1876. 26—29., REGNER, Alfred: Die Reblaus (Phylloxera vastatrix). Wien— Pest— Leipzig, 1876. 28—29., G AM AUF Vilmos: A phyloxeráról! Kolozs­vár, 1880. 6. 5. KERN Alíred: Gumpoldskirchens Weinbau einst und jetzt. Wien, 1895. 10—11. Gumpoldskirchen és Guntramsdorf környékén 1890-ben még 60 000 akó talajon a kővágóörsiek is béreltek parcellákat, így a kibontakozó dunántúli, homoki szőlőkultúra aktív alakítói és formálói lettek a ,,Mária"-tele­pen. A nagy értékű oltások azonban újból jó, sőt a korábbinál jobb napszámot és kereseti lehető­séget biztosítottak, amelynek szezonális jellegét az amerikai alanytelepeken, oltványiskolákbeli munkákkal csökkenteni tudták. A jó oltóemberek értéke — az oltvány magas ára miatt — nagy volt, a napszámosok tömegéből kiemelkedtek az oltók, társadalmilag külön megbecsült réteget képeztek, akiket más helyekről is felkerestek és munkára kértek fel. A tanult vincellérek, akik munkáltató, irányító vincellérek voltak, szak­tudásuk alapján ugyancsak elismert emberek lettek. Ök tolmácsolták és terjesztették a szak­irodalom újabb eredményeit és a filoxéra utáni rekonstrukciós munkáknál a Nyugat-Európában már bevált módszereket. A szölőtelepítö kisebb gazdák egy része a bankkölcsönöket nem tudta visszafizetni, és így tönkrementek a filoxéravész után, de lényegében annak hatására. A filoxéra, bár furcsán hangzik, de hozzásegítette a Káli­medencében a szőlőtermesztő gazdákat, hogy földrajzi és időtávlatokban is gondolkodjanak, kitekintsenek községeikből. bor termett, 1891-ben a filoxéra hatására már csak 600 akót szüretelhettek. BL. (XXIII) 1891. 397. 6. Természettudományi Közlöny, 1870. 184. 7. KRIESCH János: A phylloxera vastatrix és az általa okozott szölőbetegség. Természettudományis Köz­löny, 1872. 287—296. 8. MÁDAY op. cit. 220. 9. BL. (VI) 1874. 274. 10. Természettudományi Közlöny, 1874. 397. 11. KELETI Károly: Magyarország szőlőszeti statiszti­kája, 1860—1873. Bp., 1875. 220. 12. ENTZ Ferenc: A Phylloxéra hazánkban. BL. (VII) 1875. 217—218. 13. BL. (VII) 1875. 217—218, 243—245. 14. MOLNÁR István: Phylloxera vastatrix. BL. (VIII) 1880. 71, 79, 110, 117, 127, 135, 143, 151. 15. JANKÓ János: A Balaton-melléki lakosság népraj­za. Bp., 1902. 254. 16. BL. (XIII) 1880. 114., Veszprém. 1880. 23. sz. 2., EÖSZE Dezső: A soólyi phylloxera-tanfolyam. Veszprém, 1881. 40. sz. 1—2., LEHOCZKY Dezső: ker. phyilloxera-felügyelő jelentése a phylloxera­ügy állásáráról a dunántúli kerületben. BL. (XVII) 1884. 214—218, 221—222. 17. KEÖD József: Balaton-füredi hangok. BL. (XVII). 1884. 169—170. 18. Somogy. 1882. 36. sz. 3. 19. JANKÓ op. cit. 254—255. 20. JANKÓ op. cit. 255. Jankó János a déli Balaton-part telepítéseinél az immúnis homoki szőlők telepítését érti, a Mária-telepre utal. A Mária-telep és a Káli­medence kapcsolatával hátrább részletesen foglal­kozom. 21. BL. (XXIV). 1891. 129., 170. 22. RK: Balatonmelléki szemle. BL. (XIII). 1880. 67—68.. BL. (XXIV). 1891. 156, 170, 228. Kővágőörsre: OL. К. 184. FM. általános iratok. 32896/89, 53648/89. 23. BL. (XXIV). 1891. 228. 24. História Domus. Szentbékkálla, 15. JEGYZETEK 754

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom