A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Lukács László: A lakóház morfológiai változása a Káli-medencében

A Bakony— Balaton vidéki lakóház külső meg­jelenését döntő mértékben meghatározó, épület­szerkezeti szempontból figyelemre méltó, a kü­lönböző építőmüvészeti stíluskorszakok, elsősor­ban, a barokk hatását tükröző tornácok már igen korán felkeltették a magyar néprajzkutatók és építészek érdeklődését. 36 Foerk Ernő építész a budapesti felső építőipariskola tanára írta 1927­ben: „Legszebb, mondhatnám legmonumentáli­sabb typusát a magyar parasztháznak a balaton­melléki és túladunai kőoszlopos és kőíves, gá­doros falusi házakban bírjuk." 37 Foerk tanítvá­nyaival egy tihanyi tornácos házat fel is méretett. Bierbauer Virgil A magyar építészet történetében hangsúlyozta, hogy a tornác elsősorban gyakor­lati célt szolgált, de esztétikai értékéről sem fe­ledkezett meg: ,,. . . a boltíves tornácban egy többszólamú térbeli melódiához hasonló, művé­szi kifejeződés lehetősége rejlik". 38 Az íves, osz­lopos tornáccal kapcsolatban Vajkai Aurél a ba­rokk stílus hatását emelte ki, Vargha László pe­dig azt, hogy ezzel a szerkezeti-formai megoldás­sal a paraszti életformában élő kisnemes a maga sajátos rétegtudatát fejezte ki. 39 Már Bierbauer Virgil felhívta a kutatók figyelmét arra, hogy a tornáckérdés megoldásához az egyes típusok el­terjedését és időrendjét kell ismernünk. 40 A ma­gyar népterület tornácainak típusokba sorolását, népi építészeti vezérfonalában Barabás Jenő és Gilyén Nándor végezte el. 41 Az alábbiakban a Káli-medencében megismert tornácokat igyek­szem elhelyezni az általuk alkotott rendszerben, s ahol lehetséges időrendjükkel is foglalkozom. A Káli-medencében a tornác elnevezése: gádor, gang. Gyakorlati célja a konyha és a szoba kö­zötti közlekedés biztosítása félig zárt térben. Mi­vel a szabad kéményes épületek között is akad­nak olyanok, ahol a konyha és a szoba ajtaja külön-külön a tornácról nyílt, ezért e gyakorlati cél nemcsak a füstös konyhás, hanem a szabad kéményes házak esetében is fennállott. Terüle­tünkön az oldaltornác, a tört tornác és a kiugró tornác a leggyakoribb forma, de a lopott tornác is előfordul. Az oldaltornác legegyszerűbb alakjánál a fe­délfákat tartó talpszelement egy vagy több vas­kos kőpillér gyámolítja. Mellvéd nélküli formá­jával Szentbékkállán Lengyel Mária 1816-ban épült, eredetileg füstös konyhás házánál találko­zunk. A talpszelement itt eredetileg egy vastag kőpillér hordta, a másik vékonyabb pillér csak később, a talpszelemen lehajlása miatt épült. A tornác födémé keményfa síkfödém, ami a kony­haajtó fölött a füstös konyhából kitóduló füsttől ma is kormos. Egyetlen vastag kőpillér tartja a talpszelement Mindszentkállán Csombó Józsefné egykor füstös konyhás házánál. Két hatalmas kő­pillért látunk Kékkűton Egyed Kálmánné füstös konyhás házának tornácán. A vaskos oszlopok közé leggyakrabban kb. 1 m magas, tapasztott vagy vakolt mellvéd épült kőből (pódiumos gádor). Monoszlón az 1765-ben épült református paplak mellvédes tornácát négy kőpillér tartotta. A két középső pillér közét 1918­ban beépítették. Ekkor Siskey Imre tiszteletes a szabad kéményes konyha külső feléből és a tor­nác konyha ele eso részéből irodának használt előszobát építtetett. Balatonhenyén özv. Székely Józsefné füstös konyhás házának mellvédes tor­náca három pillérrel épült. Födémé keményfa, a konyhaajtó fölött erősen kormos. A mellvédben a szobaajtóval szemben vakablak található. Kő­vágóörsön özv. Antal Istvánné 1923-ig füstös konyhás házánál a tornác mellvéd nélkül, öt kő­pillérrel épült. Később számos átalakítást ért meg, mellvédes tört tornáccá vált. Nyitott bejá­ratát az utcai homlokzaton, az első pillér mellett befalazták. A szoba, a konyha és a padlásfeljáró előtt az első négy pillér közét mellvéddel építet­ték be. A negyedik és ötödik pillér közét teljesen beépítették. A tornácnak ez a szakasza a hátsó szoba és egy — időnként szobának is használt — kamra részévé vált. így alakult ki a tört tornác. A beépítés ellenére a ház hátsó sarkánál ma is jól látható az ötödik pillér és mellette az egykori tornác hátsó kijárata. Keményfa födémé kormos. A tornác mellvédjét és pilléreit balatoni sikáló­val sikálták. Révfülöp-Szigetben a víz alól szed­ték ki a fehér sikálót, pomposokat csináltak be­lőle, szekérrel hozták haza. Otthon megtörték, és azzal meszeltek. Antal Istvánné az 1920-as évek­től már meszet is használt. Tornácának pilléreit 2 cm vastag mész- és sikálóréteg borítja. Sal­földön egyetlen vastag tornácpillért találunk Horváth Gyula örököseinek füstös konyhás há­zánál. Ez egy rövid lopott tornác, jobbról kamra, balra kétszintes tyúkól foglalja el területét. Pil­lére feltűnően vastag: 60 x 100 cm, alul egy 50 x 35 cm-es vakablakot találunk benne. Mell­védje 50 cm vastag 80 cm magas kőfal. Födémé széles fenyődeszka, padlásfeljárólyukkal. Lackovits Emőke találóan harántboltöves tor­nácnak nevezi a tornácnak azt a változatát, ahol a pillért boltív kapcsolja össze a ház főfalával. 42 Tóth Kálmán Nemespécselyről és Aszófőről mu­tatta be ezt a tornácváltozatot: ,,Különösen vál­tozatossággal vannak a tornácot hordó pillérek elhelyezve, melyek ott, hol a ház szobái boltozot­tak, támpillérszerű kiképzést nyertek és olyan képet nyújtanak, mint egy templom szűk oldal­hajója." 43 A Káli-medencében a harántboltöves tornác nem a boltozott födémű, hanem a kemény­fa síkmennyezetű, egykor füstös konyhás házak­hoz kapcsolódott. Mellvéd nélküli változatával Mindszentkállán az 1940-ig füstös konyhás Mol­nár-házon találkoztam, ahol a talapszelement ugyancsak két harántboltöves kőpillér hordja. Egyetlen harántboltöves pillért találunk Balaton­henyén a Kütyüben lefényképezett, kettes udvar­ban épült ház mellvédes tornácán, amely formá­ját tekintve lopott tornác. A külső megjelenés szempontjából leghatáso­sabbak a barokk stílus befolyását tükröző árká­dos tornácok. Ezek elsősorban a nemesi, hono­rácior réteg lakóházain, egyházi vagy uradalmi eredetű, főként szabad kéményes épületeken je­lentek meg a XIX. század első harmadában. A legtöbb árkádos tornácot Balatonhenyén és Kő­vágóörsön találjuk. Balatonhenyéből ismerjük a tornác egyik korai említését Márton Gábor mé­hészeti könyvéből, 1816-ból: ,,Balaton Henyébenn az Oskola Mester a' Méheit a' tornátzban tart­716

Next

/
Oldalképek
Tartalom