A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Uzsoki András: A balatonfüredi református templom építéstörténete és ülésrendje

24. Idem, 67—72. 25. 7. sz. függelék. 26. 10. sz. függelék. 27. 9. sz. függelék. 28. Idem. 29. 11. sz. függelék. 30. 15. sz. függelék. 31. 14. sz. függelék. 32. 13. sz. függelék. 33. A' Balaton Füredi Reformata Ekklésia ujj templomja .. . Ill—IV. 34. Idem, IV—V. 35. Idem. Ángyán János (Vörösberény, 1768.—Veszprém, 1846. január 5.) Vörösberényben kezdte meg iskoláit, majd Debrecenben és Jénában tanult, utána az Alföldön volt lelkész. Pécselyen is működött és 1808-ban választották meg Veszprémben. Vide: ZOVÁNYI op. cit. 28. 36. Idem. Ekkor határozták el, hogy Pesten kiadják az általunk idézett kis könyvecskét, mely a felszentelés történetének egyetlen forrása. 1829-ben a kolozsvári templom alapkőletételére is hasonló könyvecskét adtak ki: A' Kolo'svári Ev. Reformata Ekklésia' Külső Városi Templomának Fundamentumköve' letétele' alkalmatosságával October' 3-dikán 1829 tartatott Innepe. (Kolo'sváron, 1829.) 1—67. 37. Idem; vide: Lajstrom . . .: ,,Ezenn részes Számadások ismét egy Közönséges Számadásbann nagy Eklai Gyűlésbenn az általunk megkért Tek. Kerkapoly István Fő Bíró és Tisztelendő Márton Gábor Köveskáli Prédikátor Úrnak által megvisgáltattak. B. Füredenn, 4. és 5. Áprilisban 1832 esztendőbenn. Lásd a' Deputa(ti)o Rela(ti)óját az Ekklésia Ládájában". Márton Gábor (Balatonhenye 1775. — Köveskál 1848. január 1.) 1810-től Köveskálon lelkész, 1841-től esperes. Vide: ZOVÁNYI op. cit. 392. 38. 15. sz. függelék. 39. Vide: Kimutatás. 40. Az adakozók családi neve: Ágoston, Baditz, Bagó, Bálás, Balog, Bajomi, Bedegi, Béni, Beretz, Bernát, Bartók, Bognár, Bodó, Botsor, Csajági, Csizmazia, Csók, Csornai, Csordás, Dömös, Dómján, Dömötör, Fülöp, Fitos, Galambos, Gáspár, Gyenis, Gyöpös, Gelentsér, Ginter, Göntzi, Györfi, Hamar, Horváth, Höjje, Juhász, Káldi, Kenyeres, Király, Kiss, Komáromi, Komjáti, Korpádi, Kováts, Kutasi, Lakatos, László, Magyar, Major, Marton, Mészáros, Molnár, Nagy, Németh, Nóvák, öri, Pálfi, Polányi, Prépost, Puha, Róka, Szabó, Szakáts, Szüts, Liszter, Székeli, Saáry, Sánta, Sebestyén, Selyem, Sifter, Simon, Siskei, Somogyi, Szálai, Tálos, Tobak, Tamás, Tolnai, Tóth, Ujheli, Vajda, Varga, Vargyas, Varjas, Vass, Vig, Vintze, Vörös. 41. 16. sz. függelék. 42. 17. sz. függelék. 43. Magyar Néprajzi Lexikon, V. kötet, Gergely Katalin: Templomi ülésrend címszó alatt (Budapest, 1982). 260—262. TARKÁNYI SZŰCS Ernő: Magyar jogi népszokások (Budapest, 1981). 101—103. 44. BÁNK József: A kánoni jog, II. (Budapest, 1963). 284—285. — Az ülésrendet azóta 1969. április 3-án VI. Pál pápa által elrendelt és jelenleg is érvényben lévő Institutio Generalis Missalis Romani (a Római Misekönyv általános rendelkezései) 273. pontja így szabályozta: ,,Ügy kell a hívek elhelyezéséről gondoskodni, hogy a szent szertartásokat láthassák, és figyelemmel kísérhessék. Helyes, ha székek vagy padok állnak rendelkezésükre. Azt a szokást azonban, hogy egyes kiváltságos személyeknek ülőhelyet tartanak fenn, meg kell szüntetni. A székeket és a padokat úgy kell elrendezni, hogy a hívek könynyen megtarthassák a szertartás egyes részeinél megkívánt testtartásra vonatkozó előírásokat ..." A rendelkezés nem is említi a férfiak és nők ülésrend szerinti szétválasztását. Vide: A miseliturgia teljes megújítása. Az Apostoli Szentszék rendelkezései (Budapest, 1972). 5—9., 78. 45. S. LACKOVITS Emőke: A köveskáli református templom ülésrendje. VMMK, 16. (1982). 301—304. 46. 18. sz. függelék. 47. SZENDREY Zsigmond—SZÉNDREY Ákos: Szokások. Vallásos élet. In: A magyarság néprajza, 3. kiadás, IV. kötet. Szellemi néprajz, II. (Bp., 1943). 245. 48. RAVASZ László: A református templom. In: Magyar református templomok. Főszerk.: Kováts J. István. I. kötet (Budapest, 1942). 4. 49. SZENTPÉTERI KUN Béla: A magyarországi református egyház külső rendje. In: Református egyházi könyvtár. XXIV. k. Szerk.: Buday Gergely (Budapest, 1948). 442. Az ülésrendről a 327. pont IV. rendelkezik. 50. KOVÁTS J. István (íöszerk.): Magyar református templomok (Bp., 1942). 477. — GENTHON István: Magyarország műemlékei (Bp., 1951). 467. — GENTHON István: Magyarország művészeti emlékei, I. (Bp., 1959). 26., 23. kép. 51. A felújítás évszáma a toronysisakon olvasható. 52. RAVASZ op. cit. 3.: „Istentiszteletünk evangéliumi tisztaságából következik, hogy templomaink fala fehér ..." — A füredi templom méreteiben is ideálisan megfelel az Agenda előírásának, mely szerint 500-600 m

2-nél ne legyen nagyobb. Vide: A magyar református egyház liturgikus könyve. Szerk.: Ravasz László. In: Református Egyházi Könyvtár, XV. Soron kívüli szám (Budapest, 1927). 15—18. 53. KOVATS op. cit. 82., 92., 391. — GENTHON (1951) op. cit. 385. — GENTHON (1959) op. cit. 294. A Som községben lévő református templomot 1984ben együtt tanulmányoztam Petrőcz László balatonfüredi ref. lelkésszel és Lackovits Emőke néprajzkutatóval. Kétségtelenül van hasonlóság a két templom tornya, homlokzata és belső építészeti megoldása között, sőt a berendezés is bizonyos fokig hatással volt a füredi építtetőkre. 54. GENTHON István: Magyarország művészeti emlékei, II. (Budapest, 1961). 154., 234. kép. 55. ZOVÁNYI op. cit. 661—662. 56. LEVÁRDY Ferenc: Magyar templomok művészete (Budapest, 1982). 200—201. 57. Idem, 193—197. 58. A hagyomány és a liturgikus előírás szerint az úrasztalának a templom közepén kell állnia, hogy mindenki jól láthassa és könnyen megközelíthető legyen. MAGYAR Vilmos: A kálvinista templom (Budapest, 1909). 5. RAVASZ (1942) op. cit. 3. SCHULEK János: A templom belseje. In: Magyar református templomok, I. k. (Budapest, 1942). 277—278. SZENTPÉTERI KUN op. cit. 439. 59. MAGYAR op. cit.; RAVASZ (1942) op. cit. 3.: „Ezért a református templom középpontjában áll az a szék, ahonnét Isten igéje elhangzik. Nevezzük görögösen katedrának, vagy magyarosan szószéknek: képe a magát kijelentő Isten jelenvaló hatalmának és dicsőségének. A szószék nem lehet túlságosan magasan, mert nem lehet az igehirdetőt elszakítani a gyülekezettől. Helyes, ha a középpontban olyan magasan áll, amilyen magasságot a közérthetőség, a láthatóság és a családiasság megkíván ..." — SC HU LEK op. cit. 275—277. SZENTPÉTERI KUN op. cit. 439. — NAGEL, William—SCHMIDT, Eberhard: Der Gottesdienst. Die gottesdienstliche Gegenständen. In: Handbuch der Praktischen Theologie. Bearbeitet Ammer, Henkys, Holtz etc. B. IL (Berlin, 1974) 55—57.: „Mit der Betonung der Predigt im reformatorischen Gottesdienst würde die Kanzel von besonderer Bedeutung." 60. A Mózes-szék hagyományos elnevezés használatos Balatonfüreden, de másutt lelkipásztori széknek, papszéknek is nevezik. Vide: SCHULEK op. cit. 277. 61. SCHULEK op. cit. 278. A padokkal kapcsolatban Schulek azt írja, hogy lehetőleg keményfából és vörösfenyőből vagy borovi fenyőből készítsék. A tölgyfából, diófából készült padokat pácolva, természetes színben kell hagyni.