A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Kralovánszky Alán: Újabb adatok Veszprém és Székesfehérvár településtörténetéhez

názás a kegyúri joggal rendelkező királynét Veszprémben megillette, ebben az esetben azonban a koronázás nem államjogi, hanem csupán ünnephez kötött egyházi aktus volt. A koronázás kérdésével függ össze a királynéi „trónszék" és ennek helyének kérdése is. Középkori oklevelekből tudjuk, hogy az alapító kegyúrnak, illetve jogutódjának a szentélyben volt a helye az istentisztelet alatt, mégpedig annak szigorúan előírt részén. A királyné ült a szentély északi oldalán, az egyházi előkelőségek pedig annak déli oldalán.

41 Az egykori források ,,sedes reginalis"-t, királynéi széket említenek, szemben a királyi trónus („solium" vagy „trónus regis") kifejezéssel, utalva ezzel arra, hogy trónszék csak a királynak járt.

42 Azt, hogy Veszprémben, a királynétól alapított egyházban a királynénak széke volt, nem véletlenül hangsúlyozták az oklevelek az 1280-as évektől kezdve. Tudjuk ugyanis, hogy IV. Béla 1235. évi trónra léptekor, az egykorú Rogerius feljegyzése szerint: „Székesfehérvár városába jött. . . ugyanott elrendelte, hogy ... az érsekek és püspökök kivételével, ha valaki a bárók közül az ő jelenlétében valamiféle széken ülni merészelne, az kellő büntetéssel bűnhődjék. Ugyanakkor ezeknek a székeit, amelyeket ott talált, elégettette."

43 IV. Béla halála után a világi urak vissza akarták szerezni korábbi, évszázados jogukat. Erzsébet királyné és főpapja, a veszprémi püspök, akiktől az az 1280. évi oklevél származik, amelyben először hallunk a királyné székesegyházi székéről, abban egyetértettek, hogy minden maradjon úgy, ahogyan az IV. Béla uralkodása alatt kialakult. Az előző évben ugyanis a pápai legátus mind a királyt IV. Lászlót, mind pedig az országot pogány szokásaik miatt kiközösítette az egyházból, a király tehát kénytelen volt számos rendeletét visszavonni és udvarának életmódján változtatni.

44 összegezve a fentebb tárgyaltakat, véleményünk szerint a veszprémi székesegyház Gizella királynétól való alapítása, a veszprémi püspök királyné-koronázási joga (a székesfehérvári koronázó bazilikában) valamint a királynéknak a veszprémi székesegyházban levő széke alapján alakult ki az a nézet, hogy Veszprém királynéi székhely, koronázó- és temetkezési hely lett volna. A tények, a kegyes félreértések és a tudatos túlértékelések váltak azután részben hagyománynyá, részben pedig ún. tudományos megállapításokká a XVIII—

XX. századi egyházi és világi történetírók munkáiban. Mindezeket figyelembe véve, mégis megállapíthatjuk, hogy Veszprém, előbb mint fejedelmi szálláshely, utóbb mint megyeszékhely és nagy hatalmú püspökség kiemelkedő tekintéllyel bírt az országban. B) Veszprém településtörténetét azonban nemcsak az országban betöltött állam- és egyházigazgatási szerepe befolyásolta, hanem gazdasága is. A XIII—

XIV. században a király, a királyné, a püspök, a káptalan, illetve egyes kanonokjai, a veszprémvölgyi és a domonkos apácák, valamint néhány nemes és igen kevés iparos rendelkezett birtokkal Veszprémben. Ugyanitt ismerünk még királyi kikiáltókat, királynéi és hercegi szolgáltatókat, valamint püspöki jobbágyokat; mindnyájan földközösségben éltek.

45 A legjelentősebb gazdasági hatalommal a püspök és a káptalan rendelkezett. Fokozatosan jutottak egyre több birtokhoz vétel és örökség, valamint adományozás útján, így lassan egyedüli birtokossá fejlődtek. Eközben azonban nem támogatták a városiasodást biztosító iparos- és keresdőréteg kialakulását.

46 E két réteg hiányát az is magyarázza, hogy Veszprém kereskedelmi szempontból nem feküdt kedvező helyen. Esztergom (XI. század), Buda (1244) és Győr (1271) árumegállító joga, Vasvár, Pécs és Zágráb vámszedési joga, Székesfehérvár és Buda országos vásártartási joga lecsapolta azt a hasznot, amely az országon keresztülhaladó vízi és szárazföldi kereskedelemből származott.

47 A fentiekkel függ össze az is, hogy Esztergomban és Székesfehérvárott 1147 után, Budán és Pesten 1250 körül latinok (vallonok) és németek telepedtek le, Veszprémben azonban nem. Pedig ez a kereskedő- és iparosréteg vívta ki magának a nyugati típusú városi szervezet kialakításának, sőt vezetésének jogát az említett városokban.

48 Ismeretes, hogy Veszprém a középkorban jogilag nem volt önálló város, lakói nem bíráskodhattak önállóan, nem választhattak maguknak szabadon plébánost, nem élvezhettek vámmentességet stb. Alávetett hűbéri viszonyban éltek, zömmel egyházi, kisebbrészt világi földesuraik uralma alatt. 1313-ban a király a jól jövedelmező csepel-szigeti tized fejében a veszprémi püspöknek adományozta a veszprémi ispánságot, örök jogon.

49 Így a világi és egyházi hatalom egy kézbe összpontosult; valójában azonban már III. Endre 1278-ban mint szlavóniai herceg, majd 1294-ben mint király kivette a veszprémi püspök népeit az ispánsági joghatóság alól és a veszprémi püspök alá rendelte.

50 A püspökök gazdasági hatalmának egyik későbbi erősödését jelentette Gathalóczi Mátyás püspök (1440—1457) azon joga, hogy saját veszprémi házában pénzt verethessen.

51 Ennek ellenére a 14 magyarországi püspökség között a veszprémi anyagilag a hetedik helyet foglalta el.

52 A püspök ún. „nagyobbik palotája" a veszprémi várhegyen volt. Káptalanjának legfeljebb 36 tagja volt, 1469-ből 32 kanonoknak ismerjük a nevét. Jó részük a várhegy alatti káptalan városrészben lakott saját házában.

54 A középkorban valójában három birtokszervezetnek volt Veszprémben központja: először a fejedelmi, majd királyi (s az ebből kiváló királynéi, illetve hercegi), másodszor a püspöki (majd az ebből kiváló káptalani), harmadszor pedig a királyi vármegyei birtokszervezetnek, amely 1313 után püspöki tulajdonúvá vált. A veszprémi várhegyhez mint központhoz több települési egység, „angulus", magyarul „szeg" csatlakozott, amelyek templomaik patrónusáról nyerték nevüket. Ezek: Szent Miklós-szeg, Szent Margit-szeg, (ebből vált ki a domonkos apácák Szent Katalin zárdája alapján a Szent Katalinszeg), a Szent Tamás-szeg (esetenként Szent Tamás falva).

55 C) Az eddigi régészeti adatok alapján

56 Veszprém területén a központi várhegytől 1,5 km-re 193