A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában

a télnek. — Gubányi Imre, rk. fm. 1923. Soltszentimre. 618. Amint a Hold telik, nő a hideg is, leghidegebb holdtöltekor van. A Holddal együtt fokozatosan csökkenik a hideg is. — Lukács Gyula, rk. fm. 1923. Budafa, Zala m. 619. Amikor meglátja valaki az ,,újholdat" és azt akarja, hogy abban a hónapban pénze legyen, gyorsan mutasson valami pénzt a holdnak. — Miklóssy István, rk. tisztviselő, 1919. Brassó. 620. Tavasszal az első mennydörgéskor meg kell a földön hempergőzni, akkor nem lesz beteg az ember. — Csizmadia Ferenc, rk. tanító, 1920. Nagykanizsa. 621. Tavasszal, az első mennydörgéskor, aki nem akar hátfájásban megbetegedni, az feküdjön hanyatt a földön, vagy vesse hátát a falnak. — Miklóssy István, rk. tisztviselő, 1919. Brassó. 622. „Az öregek azt szoktyák mondani, ha Szent György-nap előtt megdördül az ég, jó nyár van". — Darabos József, Hort. 623. Ahány nappal Szent György-nap előtt szólalnak meg a békák, annyi napig lesz hideg Szent György-nap után. — Büki László, rk. fm. 1923, Vaspör, Zala m. 624. Villám elviszi az ,,üvegmeggyet". — Gubányi Imre, rk. fm. 1923. Soltszentimre. 625. Kemendolláron, a ,,kemendi kápolnában" van egy harang, amellyel soha nem harangoztak halottra, csak „zivatar elé". ,,Sok zivatart megszüntetett már!" Iván Kálmán, rk. fm. 1923. Vöckönd, Zala m. 626. Jégeső ellen a sütőlapátot dobják ki az udvarra, vagy a fejszét belevágják az „ereszeibe". „Ráolvasnak a zivatarra", hogy azonban ez hogy történik, nem tudja, mert az öregasszonyok, akik csinálják, nem mondják meg. — Sata Mihály, rk. villanyszerelő, 1923. Pécska, Arad m. 627. Amikor vihar jön, kidobják a nagyfejszét az udvarra, és kint is hagyják, amíg el nem múlik a vihar veszélye. A fejszét a konyhaajtó előtt a földbe is szokták vágni. — Vaskuti József, rk. tisztviselő, 1922, Palin, Zala m. 628. Amikor jégveréstől félnek, húznak egy keresztet a földön, és közepébe belevágják a fejszét. — Szőcs János, rk. cipész, 1923, Torja, Háromszék m. 629. „Vihar ellen asztalt fordítanak fel vagy gyertyát gyújtanak". — Nyilas Ferenc, rk. fm. 1923, Gyöngyössajó. 630. Villámlás ellen szentelt gyertyát gyújtanak, hogy bele ne csapjon a házba az „istennyila". — Dobos József, rk. tisztviselő, 1922, Szolnok. 631. A „matatóménkű" nem gyújt, csak rombol. A „tüzesménkű" az a villámcsapás, ami gyújt is. — Ambrus István, rk. szabó, 1923, Gyergyócsomafalva. 632. „Üdő ellen" szentelt gyertyát gyújtanak, és imádkoznak mellette. — Katona Ferenc, rk. fm. 1923, Andrásfalva, Románia. 633. A „szentüttcsontot" égiháborúkor tűzbe vetik, akkor nem lesz jég. — Nagy Lajos, rk. fm. 1923, Nemesapáti, Zala m. 634. „Szentőtt lapickacsontot" meg a „szentőtt gyertyát" jégverés ellen szokták tenni a „pitarba". — Lőrinc György, rk. fm. 1923, Babosdöbréte, Zala m. 635. Szárazság esetében téglát lopnak a téglagyárból, és azt, amikor senki nem látja, a kútba dobják. Cserépedényt is szoktak kútba vetni hasonló célból. — Katona Ferenc, rk. fm. 1923, Andrásfalva, Románia. 636. Asszony hajtja a lovat, eső lesz. — Zala József, rk. tanító, 1918, Mosdós, Somogy m. 637. Általában azt tartják, „asszony hajtja a lovat, eső lesz". Ezért aztán nagy szárazság idején asszonyok hajtanak. — Vaskuti József, rk. tisztviselő, 1922, Palin, Zala m. 638. Ha Medárd napján esik, negyven napig esik még. — Horváth Imre, rk. vasutas, 1909, Akaii. 639. A „Firtus lova" megmutatja az időt. Ha homályosan látszik, eső lesz. — Ciffra István, rk. fm. 1923, Csókfalva. 640. „Nap ollan pillangósán nyukszik, másnap szél lesz". „Bárányos felhőkkel nyukszik, kéthárom nap múlva esső lesz". — Horváth József, rk. fm. 1910, Karmacs. 641. Vörösen nyugszik le a Nap, másnap szél lesz. — Urban József, ref. fm. 1923, Abara. 642. Ha Péter-Pál napja után megszólal a kakukk, sok eső várható. — Somogyi Károly, ev. őrmester, 1921, Békéscsaba. 643. Ha nagypénteken esik az eső, szárazság várható. — Kiss István, rk. vincellér, 1923, Hegyesd. 644. „A zászpát étőszernek használják. Ha ennek a szára tempe marad, a következő évben szárazság lesz". — Veress Miklós, unitárius, fm. 1923, Vargyas, Udvarhely m. RONTÖ LÉNYEK Л HIEDELMEKBEN 645. „Az ilyen rosszfajta asszonyok ma már leginkább kihaltak, esetleg a rokonságból tudják még páran a tudományt!" — Sulák István, rk. fm. 1923, Sur, Veszprém m. 646. Kernenden (Kemendollár) meghalt ,,Sablyán Miska, aki boszorkány volt". Amikor kivitték koporsóját az udvarra, bár az égen alig volt tenyérnyi felhőcske, olyan „csattogás" támadt, hogy az emberek beszaladtak a házba. A koporsót alig merték megfogni, mert a felhő egész a temetőig kísérte. Amikor a sírt behantolták, a villám belecsapott a temető árkába. — Iván Kálmán, rk. fm. 1923, Vöckönd. 647. Volt egy öregasszony, aki hetekig haldoklott, mert addig nem tudott meghalni, míg az „urat" át nem adta másnak. Végül sikerült egy szegény asszonyt találnia, aki „kosztra elfogadta az urat". Ez a család csak később tudta meg, hogy milyen kosztost is kapott. Menekültek is előle, de bárhova mentek, az „úr" nyomon követte őket. Az asszony lányai szolgálni mentek, de sehol sem tűrték őket sokáig, mert „éjfélkor mindig csörömpöltek a tányérok!" — Sulák István, rk. fm. 1923, Sur, Veszprém m. 648. Egy pásztor annyira beletanult a boszorkányságba, „hogy amikor eljött az idő, mennie 392