A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)
Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában
neve. Minden pásztorkutyán van ,,bot", amiről megismerik a vadászok őket és nem lőnek rájuk. — Gáli Géza, rk. fm. 1923, Ikafa, Háromszék m. 395. ,,Göbe" anyadisznó. — Iván Kálmán, rk. fm. 1923, Vöckönd. 396. „Gönne" a nőstény malac neve az ellésig. „Koca" a malacos disznó. — Csiky Sándor, ref. fm. Lőrincfalva, Marostorda m. 397. „Malacos göllye" a malacos anyadisznó neve. — Páll István, rk. fm. 1910, Szentkatolna, Háromszék m. 398. A Dunántúlon általános „göbe" szó Erdélyben „gönne", „göllye" alakban jelentkezik. Mindkettő ismeretlen. — Papp Ferenc, rk. fm. 1923, Nádudvar. 399. Mint az eiöző. — Esik Zoltán, ev. tanár, 1919, Tiszamogyorós. 400. Mint az előző. — Szikora László Kiskunhalas. 401. Mint az elözö. — Morva István, rk. fm. 1923, Csömör, Pest m. 402. Mint az előző. — Wolosonovszky Miklós, Hajdúdorog. 403. Mint az előző. — Madarászi Károly", Kába. 404. Mint az előző. — Tóth Pál, Kondoros. 405. A „göbe" szót az állatorvos révén ismerték meg. — Halász Ferenc, Kalocsa, Tanyavilág. 406. „Ártány" a kiherélt disznó (kandisznó) neve, de „ártánymalac" a kanmalac kiherétlenül is. — Kelemen Béla, unitárius, asztalos, 1923. Kisgalambfalva, Háromszék m. 407. Mint az előző. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 408. „Pajta" kis, ház alakú építmény. „Disznór pajta" a disznóól. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 409. „Maladzik" vagy „fiadzik" a disznó. — Bernáth József, rk. fm. 1923, Gyergyótekeröpatak. 410. Borotválkozás utáni habtól nem görög a hízóba fogott koca. — Pungor Gyula, Szombathely. 411. A téli malacokat nagypénteken szokták kiherélni. — Somogyi Károly, ev. őrmester, 1921. Békéscsaba. 412. A kanász búcsú napján sorra járja a házakat, ahonnét „kihajt", ott bort, kalácsot, sült húst kap. Annyi élelmet szed így össze, hogy vagy két hétre el van látva a családja. — Horváth Imre, rk. fm. 1923, Zalaszentgyörgy. 413. A disznócsordában is van egy kolompos. A „kongó" nagyobb kolomp, ezt ritkán használják disznóknál, ahol a „pergő", a kis kolomp általánosabb. — Oroszlánszky Miklós, rk. fm. 1923, Nyíregyháza. 414. „Kilián" az ivarképes nőstény juh, amely azonban „nem bergett még". A „fejőjuhot" fejik, a „meddü juhot" nem. „Kosda" a fejlettebb, de még nem „bergő" kos. „Berbécs" a kifejlett kos. „Bereg a juh", a juh párosodásának neve. „Major" a juhász. A „juhsereg" legalább száz juh együtt. — Tiboldi Pál, Vadasd, Marostorda m. 415. „Kosbárány" az újszülött kos, hathetes koráig. Ezt követően egyéves korig „kosda" vagy „kos" a neve. Egy év után, a tenyésztésre fogott kos a „berbécs". „Miilóra" a nőstény bárány neve az ellésig. — Kelemen Béla, baptista, asztalos, 1923, Kisgalambfalva, Háromszék m. 416. „Bárány" az újszülött juh neve, nemre való tekintet nélkül. „Kosbárány" a kos a tenyésztésre fogásig, utána már „berbécsnek" nevezik. „Diszké" a kifejlett, de még nem bárányzó nöstényjuh. A „juhsereg" legalább száz juh. — Sandi Tibor, rk. fm. 1923, Futásfalva, Háromszék m. 417. Az „ürü" szó és fogalom ismeretlen. — Sandi Tibor, rk. fm. 1923, Futásfalva, Háromszék m. 418. Az „ürü" és „kappan" szó és fogalom ismeretlen. — Réti Ignác, rk. fm. 1923, Lemhény. 419. Mint az előző. — András Antal, rk. fm. 1923. Torja, Háromszék m. 420. Mint az előző. — Demeter Albert, rk. fm. 1923, Zágon, Háromszék m. 421. A szászoknál ismerte meg a kappantartást, magát a „kappan" szót pedig az Alföldön tanulta meg. — Márton Mihály, ref. fm. 1909, Kézdivásárhely. 422. A kisebb gazdaságokbari 15—20 juh van. A felesleges „berbécseket", tehát kosokat hathetes koruk után levágják és megeszik. Az „ürü" szó ismeretlen, kiherélt kosra semmi szavuk sincs. — Illyés Mózes, ref. fm. 1923, Rava. 423. Mint az előző. — Bálint Jenő, rk. fm. 1923, Csíklázárfalva, Csík m. 424. A durvább gyapjú juhnak „szálas" a neve, a finomabb gyapjú juhé „berke". — Sandi Tibor, rk. fm. 1923, Futásfalva, Háromszék m. 425. Gyergyószentmiklós „tízesekre" van felosztva. Az egyes „tízesek" élén a „tízesgazda" vagy „tízesvezető" áll. Jobb módú ember ez, aki vállalkozik a tízes vezetésére. Ennek házánál van tavasszal a „tízesgyülés". Ezen határozzák el, mi lesz a juhokkal, hova építenek „esztenát" stb. A juhokat ui. a tízes szervezet alapján kezelik, de a marhákat már a közbirtokosság intézi. Tízesvezető határozza meg, kinek hány fejés jár és mikor. A tízes szervezet a juhokon kívül mással nem is foglalkozik. — Ferencz József, Gyergyószentmiklós. 426. A „juhsereget" Szt. György napján szokták kihajtani a legelőre. Ilyenkor, amint a faluban hallotta, láncot szoktak az istálló küszöbére vagy az utcaajtóba tenni, hogy „a vadállatok ne bántsák az állatokat!" Elbeszélő családjában nincs meg ez a szokás. — Sandi Tibor, rk. fm. 1923, Futásfalva, Háromszék m. 427. A juhokat a rokonok közösen adják ki e gy-e gy havasra. Ugyanígy tesznek a marhákkal is. A „rokonok" választanak „főgazdát", aki a közös ügyeket intézi és vezeti. — Szabó Bálint, rk. fm. 1923, Gyergyóremete. f 428. Ha a farkas csukott szájjal rohan a juhok közé, örömében nem tudja kinyitni a száját, és nem tud kárt tenni bennük. Innét a „farkasfogra való ácsolás neve, mert nem megy szét!" — Lukács Mihály, rk. fm. 1923, Marostorda m. Székelyvécke. 429. Az „esztene" deszkából készült ház a juhászok számára, amit „költöztetni" lehet. Ebben készítik a sajtot, tartják a holmijukat a juhászok. A „kasár" vesszőből font védőfal a juhok szá384
