A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában

bizonyos területet ,,feltisztítt" és itt kaszálót létesít. A kaszálót állatokkal trágyáztatják, „kasarazás" útján. A ,,kasár" vékony fiatal fákból, az ún. „kertelő csaposokból" font négyszögletű fonáskerítés. A ,,kasár" egyik sarkába „seggenülő" „kalyibát" építenek. Két magasabb „ágason" átfektetett gerendához „kertelő csaposokat" támogatnak, így egy féltetőt kapnak. Ehhez a fél tetőhöz egy hasonlóan készült alacsonyabb előrész csatlakozik, ahol a tűzhely is van. Fedés és az oldalak lezárása fenyőkéreggel történik. Az ajtó az előtérbe vezet. Éjszakára a „kasárba" terelik az állatokat, mert ez védelmet nyújt a „vadak ellen". A pásztoroknál a vadak elriasztása céljából réz- és nyírfa kürt van. A „kalyiba előtt oszlopra felakasztott körfűrész is hasonló célt szolgál. A kasár négy sarkában éjjel még tüzet is szoktak rakni. A „kasarat évenkint három-négyszer szokták fordíttani", amint a gazda kívánja. — A fejősök külön vannak. Ezek darabja után a pásztor „egy kupa tej után 18 kg sajtot és 1 kg ordát szokott fizetni". Van kupa, fél és negyed kupa is. Egy kupa = 17 dl. Egyik reggel, amikor a gazda akarja, próbafejést tartanak. Ez a mérvadó a pásztor által fizetendő sajt és orda szempontjából. Ha a tehén történetesen 3 kupa tejet ád, akkor a gazda 3x18 kg sajtot és 3x1 kg ordát kap a tehén után. A „fejősökre" is szerződnek a pásztorok. Szerződés hasonló, mint amit a „meddükre kötnek", csak itt beveszik a pásztor által „kupánkint" fizetendő sajt és orda mennyiségét is. A pásztor kötelezi magát, hogy a legjobb minőségű sajtot készíti és azt beszállítja a gazdához. A gyergyócsomafalviak a fejőseiket a nagyobb havasokon szokták legeltetni. Ezek a havasok rendesen az államé, nagyobb erdei cégeké vagy megyéké. „Ezektől vállalja a pásztor a legelőterületet." — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyér gyócsomaf alva. 319. „Kalyiba" a neve azoknak a hevenyészett erdei szállásoknak, melyeknek nincs oldala. A „vontatós kalyiba" a pásztorok szállása. Egy-egy oldalát három-három, egymásra helyezett „borona" alkotja. Ezekre nyeregtető kerül. Ha el akarják vinni más helyre, „bélgyákat" tesznek alá és elvontatják. A „bélgya" hengeres fa, azaz görgő. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 320. „Dikó" hevenyészett ágy az istállóban. — Tamás Pál, g.ket. fm. 1923, Görömböly. 321. „Surgyé" szalmazsák. — Szász Kovács Pál, ref. fm. 1923, Genyeszeg. 322. „Hód fogytán vagy tőttin" kell fát kivágni, épületfát készíteni, malacot vagy borjút herélni. — Gelencsér Lajos, rk. fm. 1914, Rezi. 323. Kiscsikó születik, annak van valami a szájában, aminek azonban az elbeszélő nem tudja a nevét. Ezt megszárítják és elteszik. Ha a csikó beteg lesz, ezt etetik meg vele. — Szabó László, rk. fm. 1923, Tiszaörs. 324. Ló-,.gyógyítások" eladás előtt. A „kehes lovat" eladás előtt maszlagos nadragulya magjával meggőzölik. A magból zab közé keverve etetnek is a lóval. Utána habosra hajtják, és másnap eladják. Az így kezelt ló pár napig nem köhög. — „Sánta lovat" úgy „gyógyítanak", hogy a sánta láb melletti ép lábára a körömágy feletti részre nagyot ütnek. A ló furcsán jár ugyan, de nem látszik a sántaság a. — „Rugós lovat" úgy gyógyítanak meg, hogy fél deci erős pálinkát öntenek az orrába. Azért nem itatják meg vele a pálinkát, mert akkor sokkal több kellene. „Csökönyös" lovat eke elé fogják, és nyakába láncot vetnek, amibe két ló van fogva. A csökönyös lónak meg kell indulni és húzni az ekét, különben megfullad. — Majlát Samu rk. fm. 1923. Torja, Háromszék m. 325. Megvett egyszer egy megitatott, rugós lovat. A ló eleinte rendesen viselkedett, de később majdnem lerúgta a kocsiról. — Illés Antal, rk. tisztviselő, Mozsgó, Baranya m. 326. Beteg a csikó. Anyját kivezetik az istállóból, az ajtót pedig egy rúddal zárják el. Csikó az anyja után akar menni, de csak úgy tud, hogy átugorja a rudat. Meggyógyul. — Dr. Dlusztus József, rk. tisztviselő, 1919. Németboly, Baranya m. 327. Amikor lovat vesznek, mielőtt az istállóba bevezetnék, az ágyból kivett, gömbölyűre tömött párnán sót nyalatnak vele, „hogy szép kövér legyen!" Szuhodi Miklós, rk. fm. 1923, Vivitány, Zemplén m. 328. Egy gazdának elsőrendű lovai voltak mindig. Ez azért volt, mert a „bal hóna alatt szárított békát hordott." „Akinek ilyen van, annak a lova jó, de maga sovány, mint egy gereblye." — Beör Bálint, ref. fm. 1923, Hangács, Borsod m. 329. „Befogós (sic!) tehén" az igavonásra is használt tehén. — Madarász István, rk. fm. 1923, Szentgyörgyvölgy, Zala m. 330. „Sőremarha" a hizlalásra fogott szarvasmarha neve. — Papp Ferenc, rk. fm. 1923, Nádudvar. 331. „Káros marhahús" = Kényszervágásból származó állat húsa. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 332. ,,Tulyok" a kiherélt bikaborjú neve hároméves korig, ezt követően „ökör" már az elnevezése. A „tinó" szó ritkán használt, ha előkerül, kiherélt bikaborjút értenek rajt. Használják azonban az „ünőtinó" elnevezést, ami üszőborjút jelent. — Kelemen Béla, Kisgalambfalva, Háromszék m. baptista, asztalos, 1923. 333. „Tinó" a nőstény marha neve hároméves korig. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 334. „Előhasi tinó". Első elléséig „tinó" a nőstény szarvasmarha neve. — Farkas Árpád, rk. fm. 1923, Szamosangyalos. 335. „Diszké borjú" az „előhasi" üsző neve. — Gáli Géza, rk. fm. 1923, Ikafa, Háromszék m. 336. „Tézslás ökör" a négyes ökörfogatnál az első pár ökör neve. „Rudas ökör" a hátsó pár. — Sági János, rk. gazdasági alkalmazott, 1910. Nemesbükk. 337. „Meg lehet futostatni": az ivarérett tehenet be lehet fedeztetni. — Kelemen Béla, baptista asztalos, 1923, Kisgalambfalva. 338. Mint az előző. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 339. Az állatokat elcsapják a „havasra", amikor az állatok elhagyják az istállót, a küszöbön 381